Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - Az alkalmi egyesülések társulati adója

144 KERESKEDELMI JOG 11. sz. tási kötelezettség alól fel vannak mentve és főleg abban, hogy ezen alkalmi egyesülésekből eredő jövedelem a társulat mérlegében nyerhet elszámolást, ahol minimális tételek nincsenek és ahol az adóhatóság a törvény azon generális nagyfontosságú rendelkezéséhez van kötve, mely szerint az adó kivetésénél a mérleg egyenlegéből tartozik kiindulni és ahhoz hozzátenni, vagy abból elvenni csak azokat a tételeket lehet, amelyeket a törvény kifejezetten felsorol. Dr. Cukor Gábornak azt a felfogását azonban, hogy az uj törvény az alkalmi egyesülések keletkezésére láthatólag hátráltató befolyással lesz, nem oszthatjuk. Az alkalmi egyesülések t. i. egy óriási kedvezményben részesülnek a törvény szerint az összes többi társulatokkal szemben, amennyiben a törvény kimondja, hogy az alkalmi egyesülések csak az üzlet végbefejezése után adóznak még pedig olykép, hogy az egész üzleti eredmény olybá vétetik, mintha egy év eredménye volna, Az üzlet végső lebonyolítását tudvalevőleg tetszőleges időkig lehet húzni, az alkalmi egyesülés tehát akkor fog adózni, amikor ezt jónak fogja látni, sőt egész illuzóriussá teheti az adózást. Mig továbbá más társulatoknál csak az előző év vesztesége irható le az évi eredményből, az alkalmi egyesülésnél megtörténhetik, hogy az első három év vesztesége a későbbi évek nyereségéből leirható, nem is szólva arról, hogy az értékcsökkenések és levonások mérvének helyessége több éven keresztül működő alkalmi egyesüléseknél nehezen lesz ellenőrizhető. Ezzel szemben a törvény azon rendelkezése, hogy az alkalmi egyesülések évenként számadást tartoznak előterjeszteni, semmi szankcióval ellátva nincsen. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Vidéken lakó előfizetőinket kérjük, hogy a hátralékos előfizetési dijat beküldeni szíveskedjenek, mert ellenesetben a lap további küldését be kellene szüntetnünk. A Kereskedelmi Jog vacsorája. Azt a töméntelen virágot, mellyel Biibla Ferenc főszerkesztőnket, a Kúria IV-es tanácsának éléről való távozása alkalmából barátai és kollégái elárasztották, egy csokorba illesztette össze az az összejövetel, melyet lapunk felelős szerkesztője a lap XX-ik évfolyamba lépése és Bubla nyugalomba helyezése alkalmából rendezett. Nem nagy, de illusztris társaság gyűlt egybe a Hungária nagyszálloda egyik külön éttermében, hogy e kettős ünnepet megülje. Ott voltak: Grecsák Károly, lapunk alapi tója, Tkury Sándor, a Kúria IV-es tanácsának jelenlegi elnöke, Gallia Béla és Kovács Marcell kúriai birák, Osvald István, a budapesti kir. törvényszék elnöke, Pap József, a budapesti ügyvédi kamara elnöke, Baumgarten Nándor, Kunos Ödön, Vámbér y Rusz/em egyet, tanárok, Grünhut Ármin, az Ügyvédek Lapja szerkesztője, Auer György kir. ügyész, Beck Salamon, Gold Simon, Löm Lóránt, Reitzer Béla ügyvédek. — Töry Gusztáv, a Kúria elnöke, Juhász Andor, a budapesti Ítélőtábla elnöke meleghangú levélben fejezték ki szerencsekivánataikat és mentették ki magukat. Nagy Ferenc, Schuster Rudolf, Szladits Károly, Fóliák Ülés utolsó pillanatban lettek akadályozva a megjelenésben ós mentették ki magukat. Az első felköszöntőt a házi gazda: Dr. Szenté Lajos mondta az egybegyűltekre, majd utána Grecsák Károly ünnepelte Bubla Ferencet, mint a ma élő hitel jogász birák legnagyobbikát, kiben tudás, műveltség és liberalizmus egy nagy harmóniában olvadtak össze. Utána az ügyvédi kamara, a jogi folyóiratok s az ügyvédség nevében Pap József, Gallia Béla, Grünhut, Beck, Gold és Beitzer köszöntötték fel az ünnepeltet és fejezték ki szerencsekivánataikat és elismerésüket folyóiratunk iránt. Az üdvözlésekre Bubla Ferenc válaszolt magas szárnyalású, a kiváló biró és a liberális ember apotheózisát képező beszédben, mely visszhangját képezi a múltkori kis szemlénkben megütött hangnak és érzésnek, mely minden tekintetben igaznak bizonyult. — Mi pedig a magunk részéről ez uton fejezzük ki hálás köszönetünket a sok-sok oldalról megnyilvánult jókívánságért és rokonszenvért, mely szerény évfordulónk alkalmából megnyilvánult. Nitsche Győző síremléke. Alig mult el egy éve annak, hogy Nitsche Győzőt, a rn. kir. szabadalmi bíróság elnökét barátjainak és tisztelőinek kegyeletteljes részvéte mellett a farkasréti temetőben sirba helyezték, és egynehány hét múlva már egy hatalmas síremlék fogja emlékezetét megörökíteni. Az orgiát ülő realizmus mai napjaiban, amidőn az embereknek nagy része határtalan cinizmussal csak a saját hasznát nézi és kincseket akar felhalmozni, valóságos vigasztaló fénysugárként «hat az a tény, hogy a baráti szivekből sugallt az a gondolat, hogy Nitsche sirja nem maradhat a farkasréti temetőben emlék nélkül, az elhunyt baráti körének áldozatkészsége folytán mintegy varázsütésre — alig egy pár óra alatt — tetté érlelődött. Be kell vallanunk, hogy ez a tény nem csupán azt bizonyítja, hogy, ha kis számban is, de mégis vannak ideálisan gondolkozó emberek, mert Nitsche személyének varázsa is nagyban hozzájárult a szivek és a pénztárcák felnyitásához. A nemes adományozók önként jelentkeztek olyan összegekkel, amelyek a mai pénzelértéktelenedés mellett is tekintélyes értéket képviselnek. És ismét beigazolódott Vavrik Bélának, a magyar jogtudomány világító oszlopának, egyik emlékbeszédében elhangzott mondása: «Az eszmék birodalmában elpusztul, mihelyt napfényre kerül az, ami értéktelen és csupán a pillanat érdekeit szolgálja; de megmarad és az idővel csak nyer az, ami az igazság és bölcsesség fáján terem: az igazán értékes,» A síremléket Gárdos Aladár ismert szobrász tervezte. Nemsokára egy négy méter magas, vörös márványból készült obeliszk fogja hirdetni, hogy aki egész életén át nemesen gondolkodott és cselekedett, nem élt hiába; a márványból készült emlék azonban arról is tanúskodni fog, hogy a mai örömnélküli időkben is vannak ideálisan gondolkodó emberek, akik a tiszta önzetlenség érzésével még a halottra is tudnak gondolni. f Gyomai Zsigmond.