Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

132 KERESKEDELMI JOG 10. sz. tositékul esetleges saját csekélyebb tökebetétét, illetőleg az ebből szerzeit értékeket, az ered­ményre döntő jelentőségű vezetés megtartása kedvéért készséggel áldozza fel a társas vi­szonyra annyira jellemző, bár többé-kevésbé korlátolt egyenrangúságot is.2 Kiterjeszti a kérdés jelentőségét az, hogyha az alkalmi egye­sülés vezetése a. szakértő társ által történik, tehát ő képviseli a tőkés társat is harmadik személyek irányában (Kt. 02.), akkor ő maga szerzi a jogokat és pl. a tőkés társ teljes betételeért vásárolt áru az eladóval és harnia­dik személyekkel szemben a szakértő társé. A tőkést tehát erősen nyugtalanítja az a kérdés, hogy a szakértő társ ellen vezetett végrehajtási foglalás, vagy a szakértő társ részéről rossz­hiszemü, de harmadik személyek részéről jó­hiszemű elzálogositás esetén fel tud-e majd lépni, mint tulajdonos saját betételének, ille­tőleg az ennek helyébe lépett értéknek védel­mére. Ezek a megfontolások okozták, hogy már ekkor is sokszor kellett olyan formát ta­lálni az alkalmi társas vállalkozáshoz, mely a tőkés társ számára egyszerűen és nyilván­valóan, mindenféle hosszú jogi gondolatmene­tekre nem szoruló dologi jogot biztositott saját és társa betételére, illetőleg az ebből szerzett értékekre. Az a mód, hogy az alkalmi egyesü­lést a tőkés képviselje és minden jogot kifelé ő szerezzen, a legtöbb esetben személyes okok­ból nem valósitható meg, viszont kézizálogul való lekötés egyrészt a jogi konstrukció ne­hézkessége, másrészt a tényleges kezelésbe való átadás lehetetlensége miatt nem alkalmas mód. Ezért az alkalmi egyesülés jogviszonya a felek között gyakran vett fel olyan elemeket, pl. a bizományi ügyletből, amelyek társas viszony­ból lényegileg nyereségrészesedéssel, vagy veszteség-garanciával kapcsolatos bizományi ügyletté alakitották át, melyben a tőkés mint megbizó, a szakértő pedig mint az eredmény­ben érdekelt bizományos áll. így biztosítva van a tőkés részére a tulajdonjog, viszont a vezetés és a társas viszony egyéb elemei a konkrét ügyleti feltételek között lehetnek a szakértő részére biztosítva. A csendes társaságnál leggyakrabban az az aggodalom jut kifejezésre a csendes társ ré­széről, hogy nem fogják-e a vállalatot be nem jegyzett közkereseti társaságnak tekinteni, mely­ben ő éppen azt az előnyét veszti el harmadik személyek irányában, hogy velük jogviszonyba nem jut és nem válik a szakértő vállalkozóval együtt korlátlanul egyetemlegesen felelőssé. Kuncz idézett tanulmányában világosan ki­fejti ugyan a helyes álláspontot, hogy a csen­des társ harmadik személlyel szemben köz­vetlenül soha sem lehet a vállalat tartozása cimén felelős. De e határozott és kedvező állás­foglalás mellett mégis számolni kell azzal, hogy 2 Kuncz id. h. I. 2. ut. bek. a birói gyakorlat éppen a társas viszony bi­zalmi és bizalmas természete miatt aránylag ritkán foglalkozhatik a kérdéssel és általában Kuncz nézetével egyezik ugyan, de mutat in­gadozást oly irányban is, amely a csendes társ felelősségére enged következtetni.3 A kérdés­nek oly nagy a jelentősége a csendes társ szem­pontjából, hogy a csendes társ nem szívesen viseli a kockázatot és ezért a társak azt az el­méleti vitát, hogy a háttérben maradó fél társ-e^vagy hitelező, gyakran maguk döntötték el ugy, hogy a társas viszony helyett az ered­ményben való részesedéssel kapcsolatos köl­csönügyletet létesítettek, ismét feláldozva a tár­sasági jogviszonynak reájuk nézve kevésbé fontos vonásait. Az egyik legfontosabb érde­ket, a csendes társ tulajdonjogát, ugy sem védi meg a csendes társaság optimisztikus felfo­gása sem, mert pl. Kuncz szerint is a csendes társ betétje a vállalkozó vagyonába olvad bele. II. Mindamellett ezek csak kivételes defor­málódásai voltak az alkalmi egyesülésnek és a csendes társaságnak, melyek általában meg­feleltek a felek igényeinek. Különösen az al­kalmi egyesülések elterjedése felkeltette a pénzügyi törvényhozás figyelmét is. Mind­addig az alkalmi egyesülésre vonatkozó meg­állapodást, valamint a csendes társasági szer­ződést is a felek kereskedelmi levélváltásba szokták foglalni, mely az illetéki díjjegyzék 59. tételének 4. pontja szerint feltételesen ille­tékmentes volt. Mert a társasági szerződést tar­talmazó levél illetékköteles ugyan, de a szó­banlévő két forma a Kt. szerint nem lévén társaságnak tekintendő, a megállapodást a gyakorlatban többnyire nem tekintették társa­sági szerződésnek és feltételesen illetékmente­sen kezeltek. Az 1920. évi XXIV. t.-c. 13. §-nak 9. pontja és a 79,200/1920. P. M. sz. végrehajtási utasítás 17. §-a szerint azonban az alkalmi társulások a vagyonbetét után III. fokú, tehát általában 2%, sőt néhány nap előtt megjelent 117,301/1923. P. M. sz. rendelet 1. §-a szerint már 3% illeték alá esnek, mely az ugyancsak legutóbb megjelent 117,300/1923. P. M. sz. rendelet 10. §-a szerint legalább 100,000 K. Már magában ez a rendelkezés is megbénította az alkalmi egyesülések keletke­zését, mert igaz ugyan, hogy az illeték látszólag csekély és szóbeli megállapodás ese­tén nem jár, de nem szabad elfelejteni, hogy a 2%, illetve 3% nem az eredmény, hanem a tőke után számítandó, hogy alkalmi, tehát rövid életű egyesülésről van szó, amelynél a 3 C. 639/902: A valamely közkereseti társaságba csendes társként belépő tagnak a társasághoz való viszonyán és e jogtiszony tartalmán mit sem változtat az a körülmény, hogy a cégjegyzékbe a kereskedelmi törvény 66. §-hoz képest be nem jegyeztetett. — C. 212/905: Ha valaki egy meghatározott betéttel úgy­nevezett csendes társként lépett be egy társaságba, jogi minősége mint a betéti társaság kültagjáé bírá­landó el.

Next

/
Thumbnails
Contents