Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

10. sz. KERESKEDELMI JOG 133 töke néhány százalékára terjedő nyereség is kielégítő volt és hogy fantasztikus nyereséggel járó «tranzakciók» csak a fantáziában szoktak élni. írásbeli megállapodás nélkül pedig mégis esak ritka és egyszerű esetekben köthető megállapodás. Előreláthatólag teljesen megakadályozza azonban alkalmi egyesülések létesítését a társulati adóról szóló 1922. évi XXIV. t.-c. E törvény szerint az alkalmi egyesülések társulati adót kötelesek fizetni (T. 1. §. 2.), ami azt jelenti, hogy az alkalmi egyesülés önálló adóalannyá, vált, holott eddig minden résztvevő maga viselte kereseti adóját saját adóalapja után, amelybe az alkalmi egyesülés eredményében volt részesedése is beolvadt. Igaz ugyan, hogy a társulati adó alá tartozó kereset mentes az általános kereseti adó alól (1922. évi XXIII. t.-c. 2. §. 3.) és a társulati adó alá eső személyek részesedése az alkalmi egyesülés eredményéből levonásba hozandó, ami azt jelenti, hogy a magánosok saját kereseti adójuk alapjából levonhatják az alkalmi egyesülésből élvezett nyereségrészesedést, társaságok pedig saját adóalapjukba olvaszthatják nyereségrészesedésüket; de téves volna azt hinni, hogy ezzel a nehézség meg van oldva. A magánosoknál ugyanis könnyen előfordulhat, pl. hogy kereseti adó alapjuk kisebb vagy éppen passzív volna még akkor is, ha a nyereségrészesedés hozzászámíthatnék, tehát ennek kiemelése és önálló megadóztatása igazságtalanságra vezet. A társaságokat pedig szintén nyugtalanítja, hogy bonyolódott elszámolásokat kell majd végezni annak kimutatása céljából, hogy az alkalmi egyesülésből reájuk esett részesedés náluk már megadóztatott, tehát az alkalmi egyesülés eredményéből levonandó. De ezenfelül az alkalmi egyesülés adója nem lehet kevesebb a bruttó nyereség 10%-ánál (T. 22. §.) és még a készülő végrehajtási utasításra vár annak tisztázása, hogy mit jelent a bruttó nyereség. (Remélhetőleg legalább nem egyszerűen a vételárnak az eladási árból való levonását, hanem az eredmény előállítására fordított minden teher, költség és kiadás figyelembe jön, ugy mint más társulati adóalapok kimunkálásánál.) A pénzügyminiszternek fenn van ugyan tartva a joga arra, hogy bizonyos alkalmi egyesüléseket a végrehajtási utasítás adómentesnek mondjon ki. (T. 3. §. 5.) De egyrészt ez a felsorolás bizonyára meglehetősen szűkkeblű lesz, másrészt a meghatározások ilyenkor nem szoktak nagyon szabatosak lenni és amikor szorosan értelmezendő kivételekről van szó, in dubio nem merik megkockáztatni a részesek, hogy az adónak az alsófoku pénzügyi hatóságok által történő túlbuzgó kivetése és befizetése után a közigazgatási bíróság döntése hosszú idő multán évi 5% kamattal rendeljen el visszatérítést. A törvény büntető határozatai, melyek a bejelentés és a bevallás elmulasztása esetére bírságot írnak elő (43. §.), habár adócsalásról, vagy jövedéki kihágásról nem is lehet szó (45., 4(5. §§.), sőt a vallomás szabályszerűségét már jövedéki büntető eljárás alá is helyezik, eléggé biztosítják azt, hogy az adóköteles alkalmi egyesülések csakugyan adó alá vonassanak is. A bruttó nyereség 10%-ára menő minimális adótétel még emelkedik, mert tekintet nélkül a befektetett tőke nagyságára, 2 millió korona bruttó nyereségen felül az adó 20% (T. 20. §. 3. p.). Erre az összegre nem terjedt ki a kereseti adó skáláját feljebb csúsztató és így enyhítő 98,700/1923. P. M. sz. rendelet, sem az 1923 : XXXIII. t.-c. 1. §-a, mely a jövedelem- és vagyonadó többszörözésével kerüli meg az adóskála elavultságát. Ezt a súlyos adót. pedig az alkalmi egyesülés nem bírja elviselni. Az alkalmi egyesülés hirtelenül és rövid időre, inkább csak párhuzamos eljárások egységes intézésérc összeállt alakulat, melynek a különadóval való terhelése egyszerűen ujabb forgalmi adó természetével bir és vagy a forgalom megdrágítására vezetne vagy pedig, ha ezt a verseny nem engedi, meghiusítja az egyesülést. A végrehajtási utasítást előkészítő megbeszélések során ígéret is történt arra vonatkozólag, hogy legalább a nyereség részesedéssel kötött hitelezési ügyletek nem minősíthetők alkalmi egyesülésnek, ha a nyereségrészesedés kamat helyett köttetett ki. Ez azonban kizárja az egyesülést, ahol a tőkés társ veszteségben is részes. A csendes társaságról a törvény nem emlékezik meg és ebből arra kell következtetni, hogy nem önálló társulati adóalany. Remélni kell, hogy ez a végrehajtási utasításban külön is ki lesz emelve, mert különben a jogorvoslati és visszatérítési eljárás hosszadalmassága legalább is az első közigazgatási bírósági Ítéletig gondolkozóba fogja ejteni a feleket és meg fogja akasztani a csendes társulást.4 III. Ezek az uj jogszabályok, melyeknek közvetlenül semmi magánjogi, vagy kereskedelmi jogi természetük nincs, mégis döntően befolyásolják az alkalmi egyesülés és előreláthatólag a csendes társaság további fejlődé4 Annál inkább remélhető, hogy a V. U. ebben az irányban határozottan állást foglal, mert az általános keresed adóról szóló 1922. évi 180,000 sz. V. TJ. 18. §-ának A. bekezdése szerint «kereskedelmi társaságnak ncni tekinthető, fellát általános kereseti adó alá tartozik a nevezetlen vagy esendes társaság is. A viszony, amely az ilyen egyesülésnél a tagok közt keletkezik, természeténél fogva minősített kölcsön-szerződésnek tekinthető stb.». Minthogy azonban, ha a csendes társaság nyilt tagja nem általános kereseti adó alá, hanem társulati adó alá tartozik, pl. részvénytársaság, nem lehet szó általános kereseti adóról, legalább is azt kell kimondani, hogy ilyenkor általános kereseti adó kivetésének sincs helye, mert a esendes társaság liszla jövedelme úgyis beolvad a nyilt tag társulati adóalapjába.