Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Husz évi birói gyakorlat

130 KERESKEDELMI JOG 10. sz. ezek vezettek az uj törvény meghozatalára; a részvényjog és gyakorlat vitás kérdései lapunkban nyertek legbehatóbb megvitatást és nincs a részvényjognak oly (élő vagy elhunyt) magyar művelője, ki ne itt igyekezett volna ezirányu képességeit érvényesíteni. A lap első szerkesztője: néhai dr. Bender Béla itt tette közzé komoly tanulmányokra valló kitűnő részvényjogi cikkeit; dr. Nitsche Győző ide irta legszebb részvényjogi tanulmányait; Kuncz Ödön szerkesztő-társam itt közzétett cikkei által tett szert mint részvényjogi specialista elsőrendű hírnévre. Grecsák Károly, Bubla Ferenc, Egry Aurél dr. Rapoch Jenő és a boldogult emlékű Reichard Zsigmond cikkei egyaránt hozzájárultak a részvényjogi modern joggyakorlat kialakulásához. A tisztességtelen verseny törvénnyé válása nem kis mértékben lapunk érdeme: dr. Richter Viktor, Auer György és Kuncz Ödön már a háború előtt propagálták azon eszméket, melyek az uj törvényben megvalósulást nyertek. Az alkalmazottak jogviszonyainak kérdéseit Besnyö és Auer cikkei tartották állandóan felszinen és nagyban hozzájárultak a kérdés szociális megvalósulásához. A biztositási joggyakorlat fejlesztése, a biztosítási ügynök jogállásának és hatáskörének tisztázásához Grecsák, Beck Hugó, Gold Simon és Gellért Samu ismertetései nagyban hozzájárultak. A kereskedelmi ügynöknek a joggyakorlatban s egyáltalában a hazai jogban tisztázatlan fogalmát ismételt cikkeimmel és törvénytervezetemmel magam próbáltam tisztázni. A fuvarozási jog terén közfigyelmet keltettek Kolos, Gallia és Sándorfi cikkei és előbbre vitték a joggyakorlatot. A váltójog terén annak idején forradalmat jelentett: az utólagos telepítés tekintetében történt változás Grecsák kezdeményezésérc indult meg. A csődtörvény reformja, a csödönkirüli kcuyszeregyesség s a megtámadás körüli gyakorlat Grecsák, Beck Hugó, König Vilmos, Schreyer Jakab, Schuster, Sicliermann Bernát, Medgyes Simon, Suloky és Gaar nálunk megjelent cikkei és nagyobb tanulmányai által lényegesen elősegítette a vitás kérdések tisztázását. Mindezek a nagy kérdések egyszerre elhallgattak a háborúval. Inter arma silent musae . . . Kezdetben minden figyelmet lekötöttek a hadiesemények. Azután jött a mindennapi élet a maga nehézségeivel, a maga kérdéseivel. Uj dalok jöttek... azaz, hogy az igazi dogmatikus, vagy szervi kérdések helyett a háború okozta gazdasági nehézségek által felvetett problémák! Mindjárt a háború kezdetén felmerült a kérdés: mi történjék a háború előtt vállalt szállítási ügyletekkel? Jött a gazdasági lehetetlenülés nagy problémája, melynek klaszszikus megoldása és fokozatos fejlesztése legfelsőbb bíróságunk elévülhetetlen érdemét képezi. A gyakorlat számos irányú kérdését lapunk állandóan tárgyalta és König Vilmos, Gaar, Reitzer, Wittmann tanulmányai sok tekintetben iránytűül szolgáltak a Kúria gyakorlatának. A maximális ár túllépése hosszú ideig Eris almája volt a Kúria gyakorlatában. A volt VH-es és VlII-as tanácsok ellentétes állásfoglalása sokáig nem volt összeegyeztethető. Lapunknak talán szintén része van abban, hogy végül is a VIl-es tanács azon álláspontja győzött, hogy az ügyletnek csupán a maximális árt túlhaladó része érvénytelen, egyébként az ügylet érvényes. Az árdrágitási perek (lánckereskedés) gyakorlatát lapunk igyekezett liberálisabb irányba terelni; összefügg ezzel a turpis causa körül kifejlődött azon ujabbi gyakorlat, amely különbséget tesz atekintetben, hogy miért tekintendő az ügylet turpis causának? amennyiben csak valamely kormányrendelet be nem tartása miatt turpis causás az ügylet, pld. nem volt hatósági engedély, azért az adott előleg visszakövetelhető. (L. vitámat dr. Beck Salamonnal.) A megltilelezés (akkreditálás) fontosságára lapunk hivta fel először a figyelmet és az általunk iniciált vita, melyben Meszlényi, Kolos és Sichermann vettek részt, annyira tisztázta a kérdést, hogy a Kúria kénytelen volt korábbi álláspontját revideálni. A valutaperek, különösen a K. T. .926'. ,ss. 2. bek.-e tekintetében ismeretes kúriai gyakorlat nagy horderejére szintén lapunk, sőt, szerénytelenség nélkül mondom, magam hívtam fel a jogászvilág figyelmét és felolvasással, cikkekkel és egy külön tanulmányban («Valutatartozások fizetése» már elfogyott!) igyekeztem kimutatni, hogy a Kúria állásfoglalása helyes volt. Másfél év mull el a vita megkezdése óta (melyben lapunkban Hevesi Illés, Löw Lóránt vettek részt) s bár nagy és heves támadások érték e gyakorlatot, a principális kérdés eldöntése ma is érintetlen s csupán részletkérdésekben — és főleg a gazdasági élet tanulékonyságának felismerése folytán — közeledik a gyakorlat a hitelező álláspontjához. A valorizációs kérdések azok, melyek ki fognak szorítani minden más kérdést a közérdeklődésből. Nagy érdekek kívánják, hogy a Kúria a valorizálás álláspontját tegye magáévá; viszont, annak generális elismerése oly következményekkel járhat, aminőket talán annak legfőbb szorgalmazói sem kivannak. A Kúria nagy bölcsességére lesz szükség, hogy megtalálja a helyes utat. Lapunk eddig is ki-