Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Husz évi birói gyakorlat

10. sz. KERESKEDELMI JOG 129 a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke között az egyik fél előnyére s a másik hátrányára előre nem látott és előre nem láthatott nagymérvű és aránytalan eltolódások állottak elő — akkor már a mai jogállapotban is, az életbiztosítási ügyletnek egyrészt strikte biztosítási és másrészt voltaképpen takarékbetéti müvelet alakjában megnyilvánuló jogi természetében a törvénykezési gyakorlat megtalálná azt a jogi alapot, amelynek alapján — annak feltételezése mellett, hogy a biztositó felek az érdekek kölcsönösségét és a döntő tényezők változatlanságát tartották szem előtt a biztosítási szerződés létrejöttekor, és nem akarták, hogy a. változott gazdasági viszonyok folytán a másik fél aránytalan előnyben részesüljön, vagy pedig hibáján kivül aránytalan rosszabb gazgasági helyzetbe kerüljön — a valorizáció elvét érvényre juttatná a biztosítási összeg ama része tekintetében, amely a már befizetett díjösszegek erejéig voltaképpen a biztosított takarékbetéte gyanánt jelentkezik, és amelyre nézve ennek következtében jogos az a felfogás, hogy ez a része a biztosítási összegnek valorizálva, vagyis abban a belső értékben illesse meg a biztosítottat, amely értékkel a befizetés idejében bírt. Hogy azonban a törvényes rendeletnek csak a díjtartalék elhelyezésére nézve fent kiemelt rendelkezése mellett mennyiben alkalmazható ez az elv a maga általánosságábaű, az a kérdés ezen fejtegetések körén kivül esik, mert ez inkább biztosítástechnikai kérdés és annak helyes megoldása mindig az adott eset körülményeitől függ, t. i. attól, hogy a díjtartalék ilyen kötelező elhelyezése következtében maga a biztositó társaságra nézve ferínáílanak-e és mily mérvben a gazdasági lehetetlenülés alapfeltételei. Mert az kétségleien, hogy amennyiben a díjtartalékban elhelyezel t biztosítási díjösszegek elégségesek arra, hogy a biztosítottnak a biztosítási összeghez való igénye valorizálva kielégíttessék, akkor a biztositónak azt valorizálva kell kifizetni, ha pedig csak arra elégségesek, hogy ezek a befizetett díjösszegek térittesenek meg neki valorizálva, akkor ezeket kell valorizálva és pedig vagy egész összegükben, vagy pedig aránylagosan kifizetni. Ha azonban a díjtartalék kötelező elhelyezése folytan a teljesítés a biztosított aránytalan hasznával és a biztosító társaság aránytalan kárával járna, akkor a valorizáció nem felelne meg a biztosítási szerződésben foglalt ügylet eredeti céljának: hogy t. i. az értékkicserélós a gazdasági egyenlőség elvének és a felek eredetileg erre irányolí akaratának megfeleljen. E rövid fejtegetéseimben nem kívántam a kérdés minden oldalával kimerítően foglalkozni, csak reá akartam mulatni arra, hogy a joggyakorlat esetleg hol keresse az alapot, amelyen az életbiztosítási összegnek bizonyára a törvénykezés terén is megoldást kereső valorizáció kérdését az igazságnak megfelelően elbírálhassa, és fel akartam hivni a figyelmét az illetékes köröknek arra, hogy ennek a felette fontos kérdésnek törvényhozási elintézése hova-tovább cl nem odázható, mert ez nemcsak mindenféle életbiztosításnak, hanem a biztosított középosztátij tagjainak is létkérdése. Husz évi birói gyakorlat. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd. A «Kereskedelmi Jog» már eredeti célkitűzésekor elsősorban szem előtt tartotta a hiteljog fejlesztését a joggyakorlat hü, friss és biráló észrevételekkel kapcsolatos ismertetése utján. Ezt a célt szolgálta egyrészt a Joggyakorlat, másrészt pedig a Szemlerovat, mely utóbbiban ismertetjük most a kölföldi joggyakorlatot, mióta gazdasági meggondolások arra késztették a szerkesztőséget, hogy az éveken át minden számban hozott «külföldi joggyakorlat » rovat helyett ezen eseteket ide tegyük át. Most, midőn lapunk huszadik évfordulójához ért s midőn visszapillantást vetek busz év hitel jogi judikat arájára, talán joggal állapithatom meg, hogy a lap ezirányban vállalt hivatásának megfelelt. Ezt a megállapítást én, aki e rovatot már közel 11 éve vezetem s ki a lapnak megalapítása óta résztvetlem különösen a külföldi joggyakorlat ismertetésélten is. talán szerénytelenség nélkül tehetem, egyrészt látva, azt a kedveltségét, melyben lapunk ép e rovat folytán örvend, másrészt pedig látva azt a hatást, melyet a hazai joggyakorlat kritikai ismertetése bíróságainkra s ezáltal a joggyakorlat fejlődésére gyakorol. Ha a husz év hegyormán végignézek s magam elé idézem a hiteljognak ama számos és alapvető problémáját, melyet lapunk felvetett, propagált vagy ismertetett, a régi s a mai hiteljog egész világa sorakozik fel előttem és élesen látom azt a cezúrát, melyet a háború vont a hiteljog régi és modern kérdései közé. Kérdések, melyek folyóiratunk által nyerlek aktualitást és fontosságot; kérdések, melyek itt nyertek megoldást, sőt kérdések, melyeknek itt történt tudományos tárgyalása szerzett Íróiknak nagyobb nevet és tekintélyt. A Kereskedelmi Jog kezdte meg a harcot a hiteljogi törvény elavult intézkedéseinek megreformálására. A ' Kereskedelmi Jog kezdte meg — dr. M&ssinger (Medgyes) Simon elhúnyl kiváló kartársunk cikkei utján — a kartellek köriili gyakorlat támadását, mely a kartellszerződések elismerését megtagadta, de végül is a kartell elismerésére vezetett; az Üzletátruházáéra vonatkozó régi intézkedés (K. T. 20. §.) elavult voltára Netimánn Ármin és Fodor Ármin cikkei hívták fel a figyelmet s