Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám

126 KERESKEDELMI JOG 10. sz. lenes szabályozása, az ipartörvériy novellája, a magángazdálkodásba mélyen behatoló, különböző adótörvények, széleskörű «felhatalmazások», az árvizsgáló bizottságok működése, a behozatal és kivitel korlátozása, a lánckereskedés, árdrágítás, gazdasági lehetetlenülés és valorizáció tana, a Devizaközpont szereplése, a Pénzintézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet gyökeres átszervezése, stb. stb. mind olyan jelenségek, amelyek beszédesen figyelmeztetnek arra, hogy a Kt. minden betűjét átható liberálizmussal szemben az állami beavatkozás (intevencioniznms) nyomul ellenállhatatlanul előtérbe. Persze a mai kaotikus állapotban azt mondani, hogy a háborús jogalkotás mentalitása és módszerei az uj jog körvonalait bontakoztatják ki, igen merész dolog volna. Itt nagy óvatosságra kell intsen egyrészről az a körülmény, hogy ezeknek az uj jogalkotásoknak nagy részénél mái' messziről lerí az ideiglenesség, másrészről, hogy e jogszabályok másik igen jelentékeny része a tömeget aggasztó és sanyargató gazdasági betegségeket csak szymptomátice kezeli és bevallottan csupán szuggesztive kíván hatni. És a kereskedelmi jog hivatásos művelőinek a mai kivételes állapotok között nincsen is fontosabb és méltóbb feladata, mint az, hogy az uj jelszavak, uj gazdasági irányeszmék és uj szükségletek nyomán felbukkanó jogszabályok sürü erdejében a maradandót elválasszák az ideiglenestől, a hatástalantól és ezt a szelekciót elvégezve, minden erejüket a maradandó minél tökéletesebb kiépitésére és a nemzeti jog keretébe való szerves beillesztésére forditsák. Ha igaza volna Rousseaunak és a «belátásos iskolának» abban, hogy a maradandó jogszabályt az emberi ész és belátás teremti meg, akkor mindjárt ki is cövekezhetnénk azokat az uj irányokat, amelyekben az uj gazdasági jogot ki fogjuk, mert ki akarjuk építeni. A jog azonban. «globális» jelenség. Millió és millió oknak és okozatnak eredménye. És ha sikerül is az okozatiság útvesztőjében egynehány szálat nagynehezcn kibogoznunk, még oly tömege marad az «imponderábiliáknak» és «empirikus ikszeknek» felderitetlenül, hogy kevesebbet fogunk tudni mint azelőtt. Nem «csinálni». «késziteni», «megjövendölni» kell az uj jogintézményeket, hanem — «meglátni»! Az kétségtelen, hogy a gazdasági élet teljes átalakulása egyrészről oka, de másrészről okozata is az uj jogszabályoknak és azok a jogszabályok, amelyeket a gazdasági törvények vasereje hozott létre, mindaddig elevenen ható tényezői lesznek gazdasági életünknek, amig a létrejövetelüket előidéző gazdasági viszonyok gyökeres változáson keresztül nem mennek. El lehetünk tehát készülve arra, hogy az államhatalomnak a gazdálkodásba beavatkozása állandóbb jelensége lesz gazdasági életünknek. Különösen állandóbb jellegűnek mutatkozik az az irányváltozás, amely az államnak a nagyvállalatokkal, kartélekkel, szindikátusokkal és a kereskedelmi és ipari munkaszerződésekkel szemben tanúsítandó magatartásában megnyilvánul. A háború és a mai gazdasági helyzet vakító világossággal mutatott rá arra, hogy mennyire függ a nemzet és az egész társadalom jóléte, ereje és ellenállóképessége a gazdasági vállalatok erejétől és produktivitásától. Nem érvényesülhet tehát az az individuálista elv, hogy a nagybirtokos szabad tetszése szerint művelheti vagy — nem művelheti földjét, a nagygyáros belátása és önkénye szerint vezetheti vagy — szüntetheti be üzemét, a nagybank pedig zavartalanul folytathatja a maga excentrikus, semmi mással nem törődő üzletpolitikáját. Nem nézheti az állam azt sem tétlen nyugalommal, hogy a munkaadó és munkavállaló közötti érdekellentét miként fogja a pillanatnyi erőviszonyok szerint hol az egyik, hol a másik felet győztessé tenni, és ezzel a termelés nyugalmát és méreteit állandó ingadozásnak kitenni. A nagy vállalat közérdekű működésének és a munkaadó és munka-vállaló békés együttműködésének biztosítása a nemzet exisztenciális érdekeként áll előttünk. A cél tehát adva van! Itthon is és a külföldön is szines változatosságban vonulnak fel az eszközök, amelyeknek általános jellemzője a magánjognak közjogi elemekkel keveredése és megfordítva: a közjogba a vagyonjogi vonatkozások beiktatása, tehát a közjog és magánjog közötti válaszfal leomlása. Soha felelősségteljesebb építőmunka még nem várt a. kereskedelmi jogászra, mint a jelenlegi konszolidációra-törekvés küzdelmes idejében; soha nem volt nagyobb szükség egy olyan politikától mentes, tisztán szakorgánumra, melynek hasábjain a hivatottak a kellő alapossággal megvitathassanak minden fontos kérdést, mint ma! Ennek a hivatásnak átérzésével folytatjuk a harmadik decennium küszöbén nehéz küzdelmünket; lemondva minden anyagi előnyről és csak azt kérve olvasóinktól, hogy támogatásukkal a lap puszta e.viszteuciáját tegyék lehetővé. Jubileumi elmélkedés. Irta: Dr. Nagy Ferenc, v. b. t. t. egyetemi tanár. Amidőn a ((Kereskedelmi Joflf-»ot legmelegebben üdvözlöm huszadik évfordulója alkalmából s hálásan emlékezem meg azokról a kiváló szolgálatokról, melyeket az általa képviselt szakmának tett: önkéntelenül arra a nagy változásra kell gondolnom, melyet a mi jelenlegi hiteljogunk a húsz év előtti állapottal szemben szenvedett. E változás örvendetes lehetett volna, ha ezalatt az idő alatt mindazokat a reformokat megvalósíthattuk volna, melyeket szükségeseknek vagy kívánatosaknak tartót-