Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 9. szám - Ellenbirálat

9. sz. KERESKEDELMI JOG 121 HAZAI JOGGYAKORLAT. A m. kir. Kúria teljes ülésének 86. számú polgári döntvénye. 104. A m. kir. Kúria teljes ülése a jogegységi tanácsnak 24. számú polgári döntvényét hatályon kivül helyezi és kimondja, hogy: a baleset folytán megítélt járadékot a sérült személyén kivül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján birői hatáskörben sem felemelni, sem leszállítani nem lehet. * Indokolás: Megerősíti az előadottakat az a megfontolás, hogy az ezúttal tárgyalt jogegységi határozat álláspontjával ellenkező döntés, ha kifejezetten csupán a baleseti járadékok fölemelésének vagy leszállításának megengedésére szorítkoznék is, alapot nyújtana arra, hogy a bíróság a pénztartozások fölemelésének vagy leszállításának jqgi lehetőségét analógia utján általánosítsa, vagyis a baleseti járadékon felül egyéb pénztartozásokra is minden esetben kiterjessze. Ez azonban lényegben egyértelmű volna mindennemű pénztartozás valorizálásával, ami pedig jogi és gazdasági életünkben egykönnyen át sem tekinthető kárcs bizonytalanságra vezetne. Igaz, hogy a korona vásárló erejének nagyfokú csökkenése miatt a korábban megítélt baleseti járadék a legtöbb esetben nem felel meg most már rendeltetésének. Minthogy azonban a bíróságnak a fennálló törvényeket kell alkalmaznia, ezek pedig nem nyuj.tanak módot arra, hogy a baleseti járadékok terén mutatkozó bajok bírói hatáskörben legyenek orvosolhatók, a bíróságnak az orvoslást az államhatalom erre hivatott ágai, vagyis a kormányzat és a törvényhozás részére kell átengednie. Mindezek alapján a m. kir. Kuriá teljes ülése az 59200. 1912. I. M. számú rendelet 32. §-ának 2. bekezdéséhez képest a jogegységi tanács 24. sz. polgári döntvényének hatályon kivül helyezésével a rendelkező rész értelmében határozott. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúriának 1923. évi június hó 13. napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúriának 1923. évi június hó 26. napján tartott polgári teljes ülésében. Általános. 105. Az ármaximálást tárgyazó kormányhatósági rendelkezések a forgalom körében létesült vételi és szállítási ügyletekre minden korlátozás nélkül kiterjednek. Alkalmazni kell tehát ezeket a rendelkezéseket a kir. államkincstár szervei által kötött vételi ügyletek tekintetében éppen ugy, mint a magánfelek hasonnemü ügyleteivel szemben. (Kúria P. VII. 6140/1922. sz. a. 1923. jun. 13-án.) 106. Az elálláshoz való jog kifejezett lemondás nélkül is elenyészik, ha annak megnyílta után e joggal való élés szándéka nem jut kifejezésre (K. T. 354. §.); sőt e jog kifejezett elejtésével egyértelmű a szerződéses teljesítésnek tovább folytatása. Igaz ugyan, hogy a m. kir. Kúria gyakorlata értelmében hivatalból veendő figyelembe és tisztázandó az a körülmény, hogy a felek részéről nem * Kivonatos indokolás. forog-e fenn a 3678/1917. M. E. sz. rendeletbe, NI. letőleg az 1920: XV. t.-cikkbe ütköző eljárás, de e kérdés csak akkor kerülhet szóba a felülvizsgálati eljárás során, ha a közszükségleti cikkel való kereskedésre vonatkozó jogosultság hiánya, avagy a láncolatos kereskedés fenforgásának megállapítására alkalmas ténybeli alap az iratokból kitűnik, avagy legalább is alapos gyanúra adnak alapot az iratokban rendelkezésre álló adatok azzal, hogy a felek ügylete az- idézeti rendelkezésbe ütközik. (Kúria P. IV. 4775/1922. sz. a. 1923. június 14-én.) 107.A Pp. 124. §-a értelmében a külföldi felperes csupán az alperes részére köteles perbiztositékot adni, de nem az áltála perbevont alperes mellett s annak érdekében a perben résztvevő harmadik személyek részére is. (Kúria P. VII. 2472/1923. sz. a. 1923. jun. 20-án.) Árdrágítás. 108. A tenyészsertés — közszükségleti cikk. (Kúria P. VII. 6308/1922. sz. a. 1923. jun. 21-én.) Indokok: A fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját sem lehetett elfogadni, hogy az 1914 : L. t.-c. 1. §-a a jelen esetben azért sem nyerhet, alkalmazást, mert. a tenyészsertés nem életszükségleti vagy más elsőrendű közszükségleti cikk; mert a tenyészsertés is csak arra szolgál, hogy az életszükségletek minél teljesebben kielégíthetők lehessenek s a tenyészsertés jogosulatlan drágításával a tenyésztett sertések ára is drágul, aminek megakadályozására volt jogosított a kormány az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek legmagasabb árát meghatározni. Részvénytársaság:. 109. Az alapítók felelőssége alapján csupán a társaságba befolyt azon összegek vehetők igénybe, melyeket az alapítók fizettek be. — A r.-t. bejegyzése előtt az alapitókkal ügyletekei kötött harmadik személyek csupán az alapítókkal, nem pedig a részvényjegyzőkkel léptek jogviszonyba. (Kúria P. IV. 4772/1922. sz. a. 1923. június 13-án.) Indokok: A K. T. 160. §-a értelmében a részvénytársaság a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés előtt nem létezőnek tekintetik és azok, akik a bejegyzés és kihirdetés előtt a társaság nevében eljártak, személyesen és egyetemlegesen felelősek. Viszont a K. T. 154. §-ának utolsó bekezdése a társaság létre nem jövetele esetére kimondja, hogy az aláírók a részvényekre befizetett pénzeiket minden levonás nélkül visszakövetelhetik és ugyanez a szakasz, valamint a K. T. 152. §-a ezeknek a pénzeknek visszafizetéséért az alapitókat egyetemlegesen felelőssé teszi. A- K. T.-nek most idézett rendelkezéseiből önként következik, hogy az a harmadik személy, aki a részvénytársaság megalakulása előtt a társaság nevében eljáró alapitókkal ügyletet köt, ebből az ügyletből folyóan csakis az alapitókkal, nem pedig a meg nem alakult részvénytársaság részvényjegyzőivel kerül jogviszonyba, következésképen az ilyen ügyletből származó követelésének kielégítésére harmadik személy a részvényaláirók által az alaptőke biztosítására befizetett és a részvénytársaság meg nem alakulása okából nekik csorbítatlanul visszajáró pénzösszegeknek csak azt