Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 9. szám - Ellenbirálat

118 KERESKEDELMI JOG 9. sz. bályzat főszabálya is, nem csupán saját közegeinek ténykedéseiért való felelősséget állapit ja meg, hanem minden más személyért is, akit a fuvarozás teljesítésénél alkalmaz, akik tehát a fuvarozóval úgyszólván organikus egységet alkotnak. A fuvarlevél, különösen a nemzetközi fuvarlevél, kötelező alkalmazása a légi közlekedésben is alig lesz elkerülhető azokban az esetekben, amikor a fuvarozás során a légi fuvarozó az árut további fuvarozás végett más, akár légi, akár vasúti, akár hajózási fuvarozónak adja át. Az eredeti fuvarlevél és az áru együttes átvétele a későbbi fuvarozó részéről a K. T. 403. §-ának 2. bekezdése szerint azt jelenti, hogy a követő fuvarozó belép a fuvarozási szerződésbe, felelőssé lesz előzőinek a már telj esitett fuvarozásból eredő kötelezettségeiért ós egyszersmind önálló kötelezettséget vállal arra, hogy a fuvarozást az eredeti szerződés értelmében, különösen a fuvarlevélben kijelölt vonalakon fogja eszközölni. Mindazok a rendelkezések, amelyek a K. T. 404—-421. §-aiban foglaltatnak, nevezetesen a feladó későbbi utasításaira, az árunak a fuvarlevélben kijelölt átvevő részére a rendeltetési helyen kiszolgáltatására, — az átvevő biztonsági szempontból tehető időközi intézkedéseire és utasításadásaira, — az átvevő fuvarlevél- és árukiszolgáltatás-követelési jo^ gaira és ezek érvényesítése után a fuvarozó kielégítésére, — az áru átvételével és a fuvardíj kifizetésével a fuvarozónak a felelősség alól általánosságban, rejtett hibákat leszámítva, való felmentésére, — a fuvarozónak az áru kiszolgáltatásáig fennálló törvényes zálogjogára, az utolsó fuvarozónak a zálogjog érvényesítésére és előzői követeléseinek érvényesítésére #s ezzel kapcsolatban a visszkereseti jogra, végül a rakjegyre vonatkozó törvényes rendelkezések a légi árufuvarozásra is^mint a kereskedelmi törvény hatálya alá tartozóra egyaránt alkalmazandók. A légi árufuvarozás tömegessé válása esetében természetszerűleg eltérő jogszabályok alkotására éppúgy parancsolóan reá fog vezetni a forgalmi élet, mint ahogy a kereskedelmi törvény általános fuvarozás jogi rendelkezéseitől eltérő különleges rendelkezésekre módot nyújtott már a kereskedelmi törvény is, valamint a későbbi jogfejlődés során a berni nemzetközi vasúti egyezmény és ezzel kapcsolatban nálunk az egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló 1892: XXV. törvénycikk, amelynek 2. §-a felhatalmazta a minisztériumot, hogy a nemzetközi egyezmény határozmányait, amennyire azt a vasúti forgalom érdekében szükségesnek találja, a vasúti üzletszabályzat módosítása utján az ezen egyezmény hatálya alá nem eső — tehát nem nemzetközi, hanem belső — fuvarozási ügyletekre is rendelettel kiterjeszthesse, még azon részeiben is, melyek a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérnek. A légi árufuvarozás tekintetében a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérő fuvarozásjogi szabályok megalkotására a többször emiitett 10,270/1921. M. E. számú rendelet már megfelelő felhatalmazást tartalmaz. A légi fuvarozás joga a kereskedelmi törvényben szabályozottnak csak annyiban tekinthető, amennyiben ez a szárazföldi vagy belvízi terület felett levő levegőtérben történik. A szárazon való fuvarozást a K. T. 393. §-a, mint érintettük, fuvarozási ügyletnek tekinti, nem vonatkozik azonban ez a rendelkezés a nyílt tenger felett elterülő levegőóceánban Magyarországon lajstromozott légi járómüveken lebonyolódó árufuvarozásokra, ezekre tehát a kereskedelmi törvénynek fuvarozásjogi rendelkezései nem terjednek ki. A tengeri légi fuvarozás a K. T. 258. §-ának 5. pontjában említett utasok vagy javak tengeren leendő fuvarozásának elvállalásából keletkező abszolút kereskedelmi ügylet fogalmi körébe sem tartozik, mert nem a tengeren, hanem a tenger feletti levegőtérben fuvarozásról van szó, mindenesetre szubszummálható azonban a K. T. 259. §-a 1. bekezdésének 3. pontjában emiitett fuvarozási ügyletek vagy személyi fuvarozásra rendelt intézetek ügyleteinek fogalma alá. A tengerek felett iparszerüleg folytatott, vagy kereskedő részéről a kereskedelmi üzlet körében folytatott légi fuvarozás tehát szubjektív kereskedelmi ügylet, de nem állanak reá a fuvarozási ügyletre az ötödik cimben foglalt rendelkezések, amelyek csak szárazon vagy folyókon ós belvizeken fuvarozás iránt kötött ügyletekre vonatkoznak. A tengerek felett elterülő levegőtérben magyar légi járómüvek részéről teljesített fuvarozási ügyletek tehát az előbb érintett feltételekkel mint kereskedelmi ügyletek jönnek számba, a különleges fuvarozásjogi rendelkezések alá nem tartoznak, nem tartoznak természetesen a tengeri magánjog hatálya alá sem, hanem ezeket az ügyleteket mindaddig, amig a többször említett rendelet 17. §-a alapján az evégből szükséges különleges rendelkezések meg nem állapittatnak, a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó általános rendelkezései szerint kell megítélni. *v Ellenhirálat. Irta: Dr. Meszlény Artúr, egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd. Rég esett elhatározás olyan nehezemre, mint az, hogy «A tisztességtelen versenyről szóló törvény magyarázata* cimü müvemről a Kereskedelmi Jog f. évi 6. számában megjelent ismertetést szóvá tegyem. Feszélyez, mint mindig, az a tu-