Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 9. szám - Kereskedelmi törvényünk és a légi fuvarozás joga

9. sz. KERESKEDELMI JOG 117 . tünk a légi járómüvek üzeménél a baleset folytán a szállított árukban bekövetkezett kárért való felelősség tekintetében megengedi, hogy a légi járómüvet járató a felelősséget a szállított áruk tekintetében előre kizárhassa vagy korlátozhassa, sőt a kártérítés alól ily kizárás nélkül is felmenti abban az esetben, ha a kár kizárólag a károsultnak saját hibájából keletkezett, ha pedig a károsult a kár keletkezésénél közrehatott, a 19. §-ban foglalt rendelkezés szerint, a bíróság az eset körülményeinek figyelembevételével határozza meg, van-e helye ós milyen mértékben kártérítésnek. A baleseti kártérítés jogát tehát a magyar joeszabályok a szállított áruk tekintetében rendezték ugyan, ez a jogi rendezés azonban kizárólag a baleseti árukárok fogalmi körére vonatkozik és analóg magyarázattal sem terjeszthető ki a fuvarozási károkra, amelyek tekintetében tehát addig, amíg az emiitett, a 17. §-on alapuló különleges rendelkezések meg nem alkottatnak, kereskedelmi törvényünk fuvarozásjogi rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezekhez képest a légi közlekedésben az áruszállításnál alkalmazást fog nyerni a K. T. 398. §-a, mely szerint a fuvarozó minden kárért, mely az áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig, elveszés vagy megsérülés által történik, felelős, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom vagy az áru természetes minősége, különösen belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető Hiányai okozták, ami mellett drágaságokért, pénzekért vagy értékpapírokért a fuvarozó csak akkor felelős, ha a tárgyak ezen minősége vagy értéke neki kijelentve lett. Ex recepto felelős tehát az átvett tárgyat érő károkért, amennyiben az emiitett mentesítő körülmények, a vis major, a casus fortuitus, damnum fatale, stb. fenforgását nem bizonyítja. A fuvarozó fokozott felelősségének mértéke tehát a légi közlekedésben teljesített áruszállításra is vonatkozik. Kívánatosnak mutatkozik a vasútra vonatkozó rendelkezések közül itt annak a szabálynak analóg átvétele, mely szerint a légi vállalat felelős azért a kárért, mely az áruban a fuvarozásra való átvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időben elveszés, hiány (részleges elveszés), vagy sérülés által keletkezett, kivéve, ha a kárt a rendelkezésre jogosult vétkessége vagy a légi járómü járatójának vétkességére vissza nem vezethető utasítása, erőhatalom, a csomagolásnak külsőleg fel nem ismerhető hiányossága vagy az áru természetes minősége, nevezetesen belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás okozta. A légi árufuvarozásnál is szabály a rem salvam fore szabálya, amely alól csak a vis, cui resisti non potest, továbbá a feladó vétkessége, helytelen utasítása, a csomagolási ós minőségi hiányok mentesítenek. A légi fuvarozó pozitív felelősségének tárgyi terjedelme szerint tehát a fuvarozó nemcsak saját cselekményeiért, hanem személyzete cselekményeiért, sőt a vis major esetét leszámítva a természeti események behatásaiért is általában felelős. Szemben a K. T. 399. §-ának azzal a rendelkezésével, mely szerint a fuvarozó az áru elveszése esetében azt a rendes kereskedelmi értéket köteles megtéríteni, mellyel a hasonfaju és minőségű áru a rendeltetési helyén bírt akkor, amikor a kiszolgáltatásnak történnie kellott volna, mig az áru megsérülése esetében az a különbözet térítendő meg, mely a megsérült áru eladási ára és azon rendes kereskedelmi érték között létezik, mellyel az a sérelem nélkül a kiszolgáltatás helyén és idejekor birt volna — amely szabályok, mint érintettük, a légi árufuvarozásra is vonatkoznak — lege ferenda helyesnek mutatkozik a vasúti üzletszabályzat 88. §-ában foglalt oly rendelkezés létesítése, mely szerint ha a légi fuvarozó a fuvarozási szerződés alapján az áru elveszéseért vagy hiányáért kártérítést köteles nyújtani, azt a rendes kereskedelmi értéket, ennek hiányában azt a közönséges értéket tartozik megtéríteni, mellyel az ugyanazon fajtájú és minőségű áru a feladás helyén abban az időben birt, mikor az áru fuvarozásra felvétetett, továbbá meg kell téríteni azt is, ami vám és egyéb költségek, valamint fuvardíj fejében már fizettetett vagy még kifizettetik, az áru megsérülése esetében pedig a most megjelölt érték csökkenését kell megtéríteni. Nincs ok, amely indokolttá tenné, hogy a kártérítés mértékének megállapítása másként történjék a vasúti, mint a légi fuvarozási jogban. Emellett érintetlenül marad a K. T. 399. §-ának utolsó bekezdésében foglalt, a V. Ü. Sz. 95. §-ában is bennfoglalt az a szabály, mely a fuvarozó teljes kár megtérítésére vonatkozó kötelezettségét állapítja meg szándékos eljárás, vagy vétkes gondatlanság esetében. A kikötött vagy szokásos fuvaridő elmulasztásából eredő kár megtérítésére vonatkozó, a K. T. 400. §-án alapuló kötelezettség fennáll a légi fuvarozás tekintetében is, amely felelősség alól a/, exkulpálás csak abban az esetben foghat helyet, ha a késedelem a rendes fuvarozó gondosságával nem volt elkerülhető. A rendes fuvarozó gondossága a legszélsőbb, emberileg lehetséges gondosság alkalmazásáig nem megy, hanem csupán a gondosságnak azt a mértékét foglalja magában, amelyet minden fuvarozó a légi forgalom okos tapasztalatai szerint a fuvarozás kivitelére rendszerint alkalmazni szokott. A légi fuvarozó vállalat, mint érintettük, a K. T. 402. §-a értelmében felelős azokért is, akiket az elvállalt fuvarozás teljesítésénél alkalmaz. Ez a szabály, mely a vasúti üzletsza-