Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 9. szám - Kereskedelmi törvényünk és a légi fuvarozás joga

9. sz. KERESKEDELMI JOG 115 más felértékelési kulcs is.21 A magam részéről relatíve legalkalmasabbnak az aranyban való számvetést22 vélem. Fontosabb persze ezen vagy azon kulcs elfogadásánál az, hogy a probléma egyáltalán feltárassék és elvileg a felértékelésnek alapulvételével oldassék meg. Minden valorizációs kulcs jobb a nem-valorizálásnak « koron a = koron a»-kulcsánál. 6. A Reichsgericht ujabban behatóan foglalkozott a jelen problémával egy konkrét ügyben kelt határozatában,23 az indexszámok alapulvételére konkludálván. A határozat lényegesebb tartalma ez: Nem lehet a kereskedőnek különleges jogot adni arra, hogy minden eladott árut ugyanolyannal pótolhasson s eréven vagyona állagát mindenesetre biztosítsa, mig a nép egyéb tagjai kénytelenek vagyonuk csökkenését elszenvedni. Lehet különben, hogy az ujrabeszerzési ár éppen árdrágítás hatása alatt alakult ki, s már ennyiben sem ismerhető el.— Az eladási ár kikalkulálásának egyéb (a beszerzési áron kívüli) tényezői tekintetében a Reichsgericht már elismerte, hogy a pénz vásárlóerejének az áru beszerzése és eladása közti változása teljes mértékben figyelembevehető. Ezúttal kimondja, hogy az áru beszerzési ára tekintetében is elismer annyit, hogy a márka belföldi vásárlóerejének a beszerzéstől az eladási ár megállapításáig beállott csökkenése teljes mértékben belekalkulálható az árba; ez által igazából csak az értékmérő s nem az érték változott; csak a névérték összegszerű kifejezése emelkedett, nem maga az érték. Az értékmérőnek s a pénz vásárlóerejének változását az árdrágitási jogszabály nem akarja az árdrágítás fogalma alá vonni, hanem csak a márka ugyanazonos 21 Pl. a könyvkereskedők alap- és szorzószámrendszere, ahol a szorzószámot, tehát az áremelést a könyvkereskedők vagy kiadók valamely autonóm szerve szabja meg. Németországban* az index 1922. szeptemberétől 1923. februárjáig kb. 25-szörösre nőtt, a könyvkereskedők szorzószáma pedig kb. 33-szorosra; ez alkalomból érdekes vita folyt akörül, hogy árdrágítás rejlik-e ebben. Gf. DJZ. 1923. 237. skk. -^Az orvosi árdrágítást lehetőnek elismerő jogegységi döntvény támadásában, ha a mondottakat a jelenleg tárgyaltak szempontjából kiélezve stilizálom, Bakonyi Pál (M. Jogélet 1922. 7. sz. 6. lap II. hasáb 3. bek.) a Kúriának azt rótta terhére, hogy ily kulcsul a köztisztviselői fixumok emelkedésének igen alacsony koefficienseit használja; hasonlóan Pollák Illés (Jogt. Közi. 1922. 65. sk. lapján). Bakonyi (id. h.) és hasonlóan Várribéry (Jogt. Közi. 1922. 57. lap II. hasáb utolsóelőtti bek.) azt állítják fel helyes elvül, hogy az orvosi dijak elérhessék vagy legalább megközelíthessék a békebeli dijnivót, anélkül, hogy az irányadó kulcsról behatóan szólnának. 22 A Kúria ismert (más tárgykörben mozgó) valorizációs ítéletei is tulnyomólag «aranykoroná>-ban fejtegetnek, illetve svájci frankban is; bár néhol a belföldi vásárlóerőre vagy az illető konkrét áru drágulására utalnak. 23 Bg. I. D. 771/1922. dec, 19-ről. DJZ. 1923. 97. skk. állása melletti tisztességtelen árfelhajtást akarja megakadályozni. — Hogyan kell már most a vásárlóerőnek figyelembevehető változását mérni? A márka külföldi értékelését figyelmen kívül kell hagyni (kivéve külföldi eredetű árunál) s csak annak belföldi (a külföldinél jóval magasabb) vásárlóereje jöhet figyelembe. E belföldi vásárlóerőt nem lehet a nép átlagos jövedelme arányában24 megállapítani ... hanem az életszükséglet! cikkekre vonatkozó indexszámokat a legcélszerűbb használni, mert jelenleg ezek adják a legjobb megközelítéseket. Kereskedelmi törvényünk és a légi fuvarozás joga. Irta: Di\ Sándorfl Kamill, a m. kir. igazságügyminisztériumba beosztott budapesti kir. ítélőtáblai biró A légi technika rendkívüli fejlődése nyomán a világforgalomban már is jelentős szerepet betöltő légi közlekedés jogi szabályozása során alkotott kontinentális törvények épp ugy, mint az 1919. évi október hó 13-án Párisban, a különböző világrészek huszonhét államának képviselői részéről aláirt nemzetközi légi jogi egyezmény alig tartalmaznak a légi közlekedés fuvarozásjogi kérdéseit illetően rendelkezéseket. A küzdelem, mely főként az International Law Association kongresszusain a levegő szabadsága s a levegőtér állami szuverénitás alá vetése, e két ellentétes pólust képviselő felfogás között két évtizeden át tartott, jóformán eldőlt azon, hogy egyetlen egy törvénye sincs a müveit világnak, mely a levegő szabadságának lobogóját hordaná s a nemzetközi jogban, még a sokszor szeparációra törekvő amerikai jogban is, a szuverénitás teóriája tekinthető győztesnek s immár nem támadott, mindenütt elismert jogtételnek. Véget ért a dologi jogi vita is, mely akörül forgott, vájjon a telektulajdonos joga a római klasszikus jogászok dogmája, az usque ad coelum elve szerint fennáll-e még, avagy visszavonulást parancsol-e a régi dogmának a társadalmi céljognak Ihering kitűzte iránya, mely szerint a tulajdon térbeli határa csak addig terjed, ameddig a köz szempontjából még jogvédelemre érdemes érdeke terjed a tulajdonosnak s ezidőszerint a dologi jog legmodernebb szabályai elismerik — éppen a légi közlekedés követelményeire gondolva — azt az elvet (melynek megszorítása azonban szerintünk a jövő dologi jog programmja lesz), hogy az ingatlan tulajdona a telken kívül a telek feletti légürre is kiterjed addig a határig, ameddig a tulajdonosnak tulajdonának gyakorlása még érdekében áll. 24 (Zeiller!)