Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 9. szám - Pénzromlás és árdrágítás

114 KERESKEDELMI JOG 9. sz. zett összeget az eladás-napi zürichi kurzusnak megfelelő szorzószámmal szorozva állapítja meg a maga árait. Alapja e számítási módnak13 az a gondolat, hogy a publikumra csak a pénzromlásból eredő ártöbblet hárittassék, s az illető árunak arany-árában bármily egyéb okból beálló változások arra ne hassanak ki, a kereskedő pedig aranyértékben (svájci frankban) őrizhesse meg vagyona állagát. Másik felértékelési mód lehetne az országos drágulást mérő indexszámok alapulvétele, ami annyit jelentene, hogy a kereskedő vagyonállaga a belföldi ár-átlag arányában nőne, azaz őneki belföldön biztositana14 változatlan életstandardet. Az országos index emelkedése az ismeretes magánmunkálatok szerint végeredményben elmarad az arany (illetve a svájci frank) értékemelkedése mögött,15 bár némely rövidebb időperiódusokban meghaladja utóbbit; ujabban a kettő közti eltérés csökkenőben van.16 Magyarországon hivatalos index nincs, mint van pl. Németországban; a három magánindex sokszor lényegesen eltér, .egymástól; jelenleg tehát (el is tekintve minden theoretikus aggálytól) nem igen nyújt ez az eszme használható alapot; in praxi még nem hallottam, hogy kereskedő árakat ilyen alapon kalkulált volna. Annál többször hangoztatják, főleg épp a kereskedők, az ujrabeszerzési (utánpótlási) árat. Vagyis hogy annyit legyen szabad kérniük minden áruért, amennyiért ugyanazt újra beszerezhetik, másszóval: amennyibe az az eladáskor kerül, tekintet nélkül arra, hogy annakidején mily áron szerezték be. Ez arra vezetne, hogy a kereskedőnek ugyanazon áruból ugyanakkora raktára maradhatna meg. Minthogy pedig az egyes,, áruk árváltozása nem parallel: egyik kereskedőnek vagyonállaga aranyban mérve is növekednék, másiké csökkenne ezáltal. Ha az üzlet jogalany s fenntartása öncél volna, ez talán méltányosnak látszhatnék; ha az egyes kereskedők mint polgárok érdekét nézzük kiinduló13 Mely nem garantál áruban változatlan menynyiségü raktárt, minthogy — cf. fenti 10. j.-et és bármely hazai indexkimutatást — az egyes áruk különböző mértékben változtatják árukat (papírban, tehát az evvel fix relációjú) aranyban is. 14 (Az, illetve az avval stabil %-os összefüggésben állónak képzelt «tisztes kereskedői haszon*.) 15 Másként kifejezve: «a korona belföldi vásárlóereje nagyobb a külföldinél*. Recte különben a külföldi vásárlóerőt nem is a külföldi pénzzel, hanem a külföldi árnivóval kellene mérni. 16 1923. június végén a Pester Lloyd indexe 1445V2-szerest mutatott, a devizaközpont a svájci frankot békeértékének kb. 1550-szeresén jegyezte. pontnak, ugy nem mutatkozik teljesen megnyugtatónak. In praxi sokszor kalkulálnak ez alapon;17 az árvizsgáló bizottság újsághírek szerint némely speciális vonatkozásban elismerte ezt a számítási alapot, de nem általánosságban.18 Nyilvánvaló az eddig vázolt elvekből, hogy nem jogászi levezetésekkel megállapítható vezérszempontról van szó, amely már kész, csak fel kell fedezni, hanem társadalomethikai princípiumról, amelyet vagy a törvényhozónak, vagy (ha az hallgat) a bíróságnak igazságossági és célszerűségi alapon akarnia, megszabnia kell. Ennek teljes tudatában teszi19 Zeiller, a német Reichsgericht bírája, híres propozicióját: «a fokozatos értékelés javaslatát», oly értelemben, hogy azon arányban kell valorizálni, mint az illető időszakban a nép átlagos jövedelme (papírban kifejezve) emelkedett, Alapul az átlagos jövedelemről birodalmilag, hatósági uton elkészítendő tabellák szolgálnának. A cél: hogy az általános elszegényedésből eredő terhek egyenletesen osztassanak meg. Ethikailag kétségtelenül magas értékű célkitűzés. Praktice alig képzelhető a keresztülvitele; egyelőre már csak azért sem, mert a kérdéses tabellák nem léteznek, elkészítésük igen soká tartana; megbízhatóságuk is felette kétséges lenne. Nagy kérdés az is, hogy feladata-e egyáltalán a bíróságnak a társadalom jövedelem- és vagyonmegosztásának a szabályozása, főleg ha csak a gazdasági életnek egy ötletszerüleg kiragadott szelvénye kerül elébe.20 Képzelhető természetesen még egy csomó 17 Azonkívül vannak kísérletek arra is, hogy a kihitelezett vételár is (fenti 4. j.) ugyané bázison valorizáltassék tovább. így a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők . . . Egyesülete könyvkereskedői szakosztályának egy határozata: «1923. márc. 1-től kezdödőleg... ha a számla a következő hónap első 8 napja folyamán ki nem fizettetnék, ugy a késedelmes vevő a vásárolt könyv árát nem az eladás, hanem a fizetés napján érvényben levő eladási ár alapján tartozik megfizetni, vagyis a könyv áremelkedésének veszélye reá háru_l». Gyakoribb azonban, hogy a kereskedő e vonatkozásban is a svájci frank-paritást igényeli; közismertek az ilyirányu bélyegzők. 18 Az osztrák árdrágitási judikatura elismeri az ujrabeszerzési ár jogosultságát: Gerichtszeitung 1923. 52. lap II. hasáb 3. bek. 19 Nem specialiter az árkalkulációra, hanem az egész valorizációs problémakörre nézve. 20 Cf. erről pl. Gerichtszeitung 1923. 46. inf.-47. fent és 48. I. hasáb inf. A Reichsgericht alant említendő határozata avval a teljesen formális, meggyőződésem szerint félreértésen alapuló és semmit sem bizonyító érvvel utasítja el Zeiller javaslatát, hogy miután a jövedelmet márkában mérik, nem lehet a márkát jövedelemmel mérni (DJZ. 1923. 99. lap in medio).