Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A meghitelezésről

70 KERESKEDELMI JOG 5. sz. eltartására szükségelt összeg rendelkezésére álljon. A gyáros, illetőleg a családapa és az általa megbízott bank között egyszerű megbízási viszony keletkezik minden további kötelmi viszony bekapcsolása nélkül, mert annyi bizonyos, hogy a gyáros és saját bevásárlója, illetőleg a családapa és fia között ezen meghitelezésből semmiféle kötelezettség nem keletkezett és ilyen kötelezettség létesítése nem is céloztatott, még kevésbbé létesült jogviszony a bevásárló, illetőleg fiu és a megbizott bank között, mert a bank ezekkel (meghitelezettekkel, kedvezményezettekkel) szemben semmiféle kötelezettséget sem óhajtott vállalni még akkor sem, ha velük közölte, hogy az illető összeg a megbizó utasításához képest a további utasításig rendelkezésére áll. Nem is vállalhatott a bank ilyen kötelezettséget, mert a meghitelezés, ha a megbizó levélben ezt külön ki sem fejezték volna, azon önként értetődőnek tekintett módon, illetőleg feltevésben történik, hogy a megbizó megbízását bármely percben visszavonhatja, A megbizott bank tehát, ha levelező közegei szabatos levelezésre vannak szoktatva, mindannyiszor, midőn a megbizó kívánságára a kedvezményezettet arról értesiti, hogy bizonyos összeg erejéig nála meghitelezve lett, vagy bizonyos összeg pénztáránál rendelkezésére áll, nem fogja elmulasztani a, levélben felemlíteni azt, hogy a meghitelezés, illetőleg rendelkezésre tartás «a megbizó további utasításáig tart», vagy hogy ezen értesítés «minden kötelezettség nélkül» történik. A legtöbb ilyen esetben azonban a bank a kedvezményezettet nem is értesiti (az értesítés a megbízónak feladata maradván) és bevárja a kedvezményezettnek a bank pénztáránál való jelentkezését. Az imént vázoltaknál tartalmasabb az úgynevezett okmányok ellenében való kifizetési megbízások. Ezeknél ismét két árnyalat különböztetendő meg. Az egyik árnyalat sémája: a budapesti eladó olmützi vevőjének fizetőképességében teljesen megbízik, minthogy ez elsőrendű, minden irányban megbízható cég; mégis súlyt helyez arra, hogy a vételár kifizetésére ne kelljen várnia addig, amíg az áru rendeltetési helyére megérkezik, hanem hogy azt itten és azonnal megkapja, mihelyt az eladási ügyletet az áru feladásával a maga részéről teljesítette. Ezért a gyorsaság és nem a biztonság okából köti ki, hogy a vételár budapesti pénzintézetnél fuvarlevél-másodlatok ellenében fizetendő. A vevő viszont bár tudatában van annak, hogy a fuvarlevél-másodlattal még nem szerezte meg a feladott áruk dologi biztositékát, sem pedig biztosítékot arra, hogy az áru a szerződésileg kötelezett minőségnek meg fog felelni, mégis a fuvarlevél-másodlat beszolgáltatásával némi megnyugvást szerez a tekintetben, hogy a máskülönben szolidnak ismert eladó az áru elküldésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A vételár kifizetésének lebonyolítása tehát akként történik, hogy az olmützi vevő megbízza a budapesti bankot, hogy bizonyos mennyiségű árunak meghatározott cimre való feladásáról szóló fuvarlevél-másodlat beszolgáltatása ellenében fizessen ki a megnevezett eladónak bizonyos összeget. Ehhez rendszerint még azon utasítás is szokott fűződni, hogy a kifizetés csak az esetben teljesíthető, ha az áru bizonyos határidőn belül adatott fel és a fuvarlevél a meghatározott napig bemutattatott. Ilyen esetben a megbizott a kedvezményezettet a kapott fizetési megbízásról hivatalosan nem értesiti, ezen értesítésre megbízójától utasítást nem is kap; hanem a megbizó maga közli az eladóval, hogy őt az illető budapesti banknál meghitelezte. Az eladó ilyenkor esetleg tudakozódik személyesen vagy telefonon a budapesti banknál, vájjon az említett megbízás megérkezett-e, sokszor azonban ettől is eltekint; hanem az áru feladása után a megbizott bank pénztáránál a fuvarlevél bemutatásával a vételárért egyszerűen jelentkezik. A megbizott bank, ha eddig megbízójától eltérő utasítást nem kapott, a megfelelő fizetést teljesiti. Itt is az a helyzet, hogy sem a megbízónak, sem pedig a megbizott banknak nem állott szándékában az, hogy az utóbbi a megbízás vállalásával az eladóval szemben bárminő kötelezettséget vállaljon. Azért nem értesiti a megbízás vállalásáról hivatalosan az eladót és ha írásbeli tudakozódására a megbízás beérkeztéről netalán felvilágosítást ad, akkor & bank levelezője — ha szabatos levelezésre van szoktatva — a válaszban feltétlenül meg fogja említeni azt, hogy az értesítés «minden kötelezettség nélkül» történik. Ilyen esetekben tehát aligha fog felmerülni a jóhiszemű eladó részéről a bankkal szemben azon igény, hogy a bemutatott fuvarlevél-másodlat ellenében a bank vele szemben a fizetést teljesíteni köteles. Mind a három fél tudatában van ilyenkor annak, hogy a bank egyszerűen a vevő pénztárnokának szerepét tölti be és ennélfogva a kifizetés tényleges foganatosításáig mindenképpen a vevő utasításához van kötve, vagyis tudják, hogy a megbízás vállalásából az eladó számára épp oly kevéssé ered közvetlen követelés a bankkal szemben, mint ahogy nem támad ilyen követelés a vevő pénztárnokával szemben sem.