Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A meghitelezésről

5. sz. KERESKEDELMI JOG 71 Előfordul azonban és ezen második tipus, illetőleg árnyalat különösen a háború folyamán kötött ügyleteknél vált gyakorivá, hogy az eladó nemcsak azért köti ki a vételárnak valamely banknál fuvarlevél-másodlat ellenében való kifizetését, mert ez által hamarabb jut a vételár birtokába, hanem azért is, mert biztositékot kiván szerezni a tekintetben, hogy az áru feladása megtörténtével a vételárat, tekintet nélkül a vevő bonitására, megkapja. Szüksége van ezen biztosítékra már azért is, mert a háború okozta viszonyok folytán az egyes cikkek ára rohamosan emelkedett, az emelkedett ár is folytonosan hullámzik ós azért az itteni eladó gyakran nem eladási, hanem szállitási ügyleteket köt, vagyis csak akkor mer a maga részéről az áru beszerzéséhez fogni, ha biztositékot nyert, hogy az általa beszerzett cikkeknek vételárát a vevőtől megkapja még azon esetben is, ha az ár időközben leszállott. Mindezen esetekben tehát nem elégszik meg a vevőnek azon nyilatkozatával, hogy őt a vevő valamely itteni banknál meghitelezte, — azon nem hivatalos értesüléssel sem, hogy a megbízás az itteni banknál tényleg megérkezett és vállaltatott, — hanem hivánja az itteni banknak azon értesítését is, hogy a megbízás beérkezett és hogy az bizonyos ideig vissza nem vonható. Ezen értesítést, a meghitelezésnek úgynevezett «igazolását», a bank csak azon esetben adja meg, ha ezen igazolás megadására megbízójától külön utasítást kapott, Ezen értesítést, illetőleg «igazolást? ugyanis ngy a vevő, mint a megbízott bank, mint végül pedig a meghitelezett eladó a bank olyan jogcselekményének tekinti, amelynek folytán a megbízott bank a vállalt megbízásnak a meghitelezettel közölt tartalma szerint ezen meghitelezettel szemben kötelezettséget vállalt, vagyis kötelezte magát arra, hogy az abban megjelölt összeget, az abban körülirt okmányok ellenében, ha ezen okmányok a meghatározott időn belül bemutatásra kerülnek, kifizeti. Azért ezen igazolás megadásáért a bank a megbízó terhére külön jutalékot számit. A bank ilyen igazolást rendszerint csak akkor ad, hja a megbízás bizonyos ideig visszavonhatatlannak van jelezve, mert az eladó teljes biztonságához a dolog természete szerint az is tartozik, hogy a bank bizonyos meghatározott ideig kötelezve maradjon, mely kötelezettséget viszont ez nem vállalhatja, ha erre saját megbízójától megfelelő utasítást nem kapott. Vagyis nem azért válik a bank a kedvezményezettnek (az eladónak) kötelezettjévé, mert a kapott megbízás, bizonyos ideig visszavonhatatlanként adatott, hanem megfordítva, azért köttetik ki a visszavonhatatlanság a bank részéről, mert a megbízott ilyen értelemben, illetőleg ilyen időre vállal az úgynevezett «igazolás)) utján a kedvezményezettel szemben fizetési kötelezettséget. Önként értetődik, hogy amennyiben megbízója jelezte megbízásában, hogy ezt bizonyos határideig visszavonhatatlannak tekinti ós utasítja a bankot, hogy ezen megbízást a kedvezményezettel szemben igazolja, ezen körülmény egymagában is implicite igazolja azon utasítást, hogy a bank vállalja el ugyanazon ideig a meghitelezettel szemben a megfelelő kötelezettséget. Ha viszont a megbízó a bankot kifejezetten utasítaná, hogy a meghitelezettel szemben a megbízás teljesítésére meghatározott ideig vállaljon kötelezettséget, ebből ipso jure következik, hogy ezen idő leteltéig a megbízó megbízása visszavonhatatlan. A punctum saliens tehát — amint újból kiemelem — nem a visszavonhatatlanság kikötése, hanem azon utasítás, hogy a megbízott bank a megbízás vállalásáról a megjhitelezettet értesítse és a banknak azon jogcselekménye («az igazolás»), amellyel a meghitelezettet megfelelően értesiti. Előfordul ugyan kivételesen az olyan eset is, amikor a megbízó vevő utasítja ugyan a bankot, hogy a meghitelezettet a megbízásról értesítse, fenntartja azonban magának a további utasítás jogát, tehát a visszavonásét is. A bank kivételes esetekben ezen megbízást is igazolja a meghitelezettel szemben, annak kiemelésével, hogy a megbízást csakis a megbízó további utasításáig vállalja, ekkor is azonban oly hatása van az igazolásnak, hogy a bank a jelzett összeget kifizetni köteles, ha a meghitelezett a fuvarlevél bemutatásával oly időben jelentkezett, amikor a megbízó még ellenkező utasítást nem adott volt. Az akkreditivenek legszabatosabb formája az, amikor mindkét szerződő fél teljes biztonságot óhajt szerezni a. kétoldalú szerződésből eredő kötelezettségek kölcsönös teljesítése tekintetében és ezen biztonságot pro és kontra a banknál keresik. Ez különösen gyakori az ingatlanok eladásánál, amikor egyfelől az eladó nem hajlandó az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogának bekebelezését engedélyezni, mielőtt a vételárat felvette, viszont a vevő sem akarja a vételárat lefizetni, mielőtt az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog az ő javára bekebelezve és az ingatlan tehermentesítve nem lett. Ilyen esetben a vevő az eladó részére akkreditívet nyit valamely banknál és ez utóbbit visszavonhatatlanul megbízza, hogy az eladónak fizesse meg a vételárat azon esetben, ha bizonyos záros határidőn belül nála olyan hiteles telekkönyvi