Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A meghitelezésről

K IMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Yisegrádi-utca 14. sz. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTE LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Egész évre... 450 kor. Félévre 230 kor. Negyedé?re... 120 kor. Egy füzet ára 50 korona. A cikkek Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur cimére (VIII., Üllői-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. TIZENKILENCEDIK ÉVFOLYAM 5. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1922. MÁJUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Sicherinann Bernát, udv. tanácsos, ügyvéd. A meghitelezésről. Dr. Kuncz Ödön, egy. tanár. A részvényváltság lerovásának egynehány vitás kérdése. SZEMLE: Jogászegyleti felolvasás. — Valutajogi kérdések a gyakorlatban (Dr. Szente Lajos). — Az elszámoló csekk. — Am. kir. min. 3121/1922. M. E. sz. rendelete a váltón, kereskedelmi utalványon és közraktári jegyen alapuló követelések elévülési ideje tekintetében fennálló kétségek eloszlatása tárgyában. IRODALOM: Hazai irodalom. — Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 50. Jogegységi határozat. — 51. Általános. — 52. Könyvkivonati illetékesség. — 53., 54. Lánckereskedés. — 55. Részvénytársaság. — 56. Hamis csekk. — 57. Pénzszolgáltatás. — 58., 59. Vétel. — 60. Borvételi ügylet. — 61. Gazdasági lehetetlenülés. — 62. Tőzsde. A meghitelezésről. Irta: Dr. Sichermann Bernát, ügyvéd. *) Egyik itteni felszólalásom során rámutattam a kereskedelmi forgalom azon sajátosságára, hogy az őt érdeklő jogviszonyokat a jogászi terminológiától eltérően szereti megnevezni. Teszi ezt részben eufemisztikus célzattal azért, mert ezen terminológia sérti hiusági érzékét és igy pl. a zálog helyett fedezetet, legfeljebb lombardot említ, részint pedig azért, mert újszerű vagy ilyennek látszó jogviszonyok felmerülése alkalmával hosszabb gondolkodás és jogászi megfontolás nélkül a némileg hasonló, már ismert jogviszonyok megjelölésének átvétele, ennek megszokottságánál fogva megfelelőbbnek látszik. így az «akkreditive» magyarul «meghitelezés»-nek neve alatt ismert azon jogviszonyoknál, amelyek ez idő szerint a bíróságokat és jogi szakírókat olyan sűrűn foglalkoztatják, csak az az egy bizonyos, hogy ezeknek a hitelhez, illetőleg a hitel igénybevételének lehetőségéhez semmi közük. A «mandatum ut Titio credas» már a római jogban annyira vitatott, a pandektajogban «mandátum qualificatum»-nak nevezett intézménye, melynél a megbízó a megbízottat utasította, hogy számlájára harmadik személynek hitelezzen, a német «Kreditauftrag», a szóbanforgó akkreditív, illetőleg meghitelezés intézményével csak bizonyos külső, a személyek *) Szerzőnek a Magyar Jogászegyletben tartott előadásából. számában és a megbízáson nyugvó szerkezetében mutatkozó hasonlatossággal bír; egyébként azonban, amint az alábbiakból ki fog tűnni, áttól lényegesen eltér; semmi esetre sem képezi ezen jogviszonynak tárgyát a harmadik személynek megbízásból nyújtott hitel. Azon gazdasági viszonyok, amelyek ezen elnevezés alatt tényleg meghúzódnak, nem is egységesek, hanem ugy okuk mint céljuk tekintetében egymástól eltérő kisebb-nagyobb különbségeket előidéző árnyalatokat tüntetnek fel. A legegyszerűbb az e csoportba tartozó viszonyok között az úgynevezett «rendelkezésre tartás. » A Berlinben lakó gyáros gondoskodni akar arról, hogy Budapesten tartózkodó bevásárlója itten a szükséges pénzzel rendelkezhessék és ahelyett, hogy nagyobb pénzösszeget küldene vele — ami a mai viszonyok között, midőn minden külföldre irányított pénzküldeményben adó alól való menekülési müveletet gyanítanak, a legkülönfélébb nehézségekkel, mindenesetre azonban kamatveszteséggel, továbbá valutám költségekkel és kockázattal járna, — megbíz egy itteni bankot, hogy említett bevásárlója részére 500, 000 K-t rendelkezésre tartson», vagy más fordulatot használva, ezen bevásárlóját a budapesti banknál 500, 000 K erejéig akkreditálja («meghitelezi»). Ugyanígy jár el esetleg a budapesti családapa, akinek fia a lipcsei egyetemen folytatja tanulmányait és aki részére biztosítani akarja azt, hogy minden hó elsején Lipcsében az ottani