Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - Jus variandi

4. sz. KERESKEDELMI JOG 57 Jus variandi. Irta: Dr. Reitzer Béla, ügyvéd. Az ösmert egyházjogi mondás mintájára ugy kezdhetnők: Guria est supra jus variandi. Azaz «magyarrá téve e szavak»: a Kúria Ítélkezésében nincsen kötve a jus variandi szabályaihoz, ugy, miképen az alternatív. kötelem jogosultja, hanem eltérhet a már egyszer megejtett választásától. Nem is volna jó, a birói gyakorlatot oly merevségre kárhoztatni, hogy bármely kérdésben előbb elfoglalt álláspontjától ne térhessen el, ha arra a meggyőződésre jut, hogy a korábbi gyakorlat nem volt helyes vagy az életviszonyok megváltozása indokolttá teszi az attól való eltérést. Másfelől az is kétségtelen, hogy a birói gyakorlat állandósága ép oly eminens gazdasági érdek, mint teszem azt a valuta stabilizálódása. A felek tudatában ép ugy élni kell a birósági Ítéletekben megnyilvánuló jogelvek állandóságába vetett hitnek, mint a törvények iránti feltétlen tiszteletnek. A feleket jogaik érvényesítésénél ép ugy befolyásolj a a birói gyakorlat, mint maguk a törvények. Ha tehát a birói gyakorlat egyik-másik kérdésben időről-időre parancsoló szükségesség nélkül változik, ez nemcsak megingatja a felek tudatában a birói hatalom iránt táplált és mindennél fontosabb bizalmat, hanem mérhetetlen károsodást jelent a gazdasági élet számára. Ezen meggondolásból kiindulva nem helyeselhetjük és különösen nem tartjuk időszerűnek a Magyar Királyi Kúriának e tárgyban követett ujabb gyakorlatát. Dr. Kovács Marcell kúriai biró ur a Magyar Jogiszemle 1922. február 1-én megjelent számában ösmerteti a Kúriának a jus variandi kérdésében elfoglalt régebbi és ujabbi gyakorlatát és arra a konklúzióra jut, hogy a Kúria IV. 2448/1921. számú Ítéletében helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy késedelem esetén, ha a hű fél teljesítési igényt érvényesít, nem térhet át többé kártérítésre, mert ezzel megsértené a jus variandi szabályait. A kérdés megértéséhez pár szóval ösmertetnünk kell azt, hogy a régebbi joggyakorlat szerint, amellyel a fenti határozat szakit, a fél a már egyszer gyakorolt választási jogtól el nem térhetett ugyan, ha azonban a teljesítést választotta, ettől eltérhetett és átmehetett a kártérítésre, mert a teljesítési igény nem késedelemből származó jog gyakorlása, hanem magából a szerződésből folyik. Mindennek dacára a cikk szerint azért helyes a Kúria uj gyakorlata, mert az ellenkező gyakorlat bizonytalanságnak teszi ki az adós helyzetét a per egész folyama alatt és a gazdasági helyzetek olyan kihasználását teszi lehetővé a jogosult fél részére, amely meg nem engedhető. Köztudomású, hogy több ezer olyan per van ezidőszerint is folyamatban, amelyet a szerződéshez hü fél teljesítés iránt indított, ösmerve azt a birói gyakorlatot, hogy adott esetben ettől eltérőleg átmehet nem-teljesités miatti kárigényre is. Áll ez különösen a Pp. életbelépése óta, amely egyik rendelkezésében 188. §. 5. pontja perjogilag ezt kifejezetten is megengedi a félnek joghátrány nélkül, a per tárgyában utóbb beállott változás esetén. Nagy számú olyan per is van folyamatban, amelyben a jogosult az első bíróság előtt, vagy a másodbiróság előtt már áttért a kártérítési igényre. Ha most ezek a perek a Kúria elé kerülnek és a Kúria következetesen kitart az uj irány mellett, akkor ennek az lesz a következménye, hogy az első kategóriába tartozó perekben a jogosított kénytelen lesz igényétől sok esetben elállni, -a második csoportba tartozó esetekben pervesztessé válik és viselnie kell mindkét esetben a nem jelentéktelen költségeket. Mindez azért, mert a joggyakorlat ebben par excellence jogi kérdésben megváltozott. Ha ehhez hozzászámítjuk azt' a rengeteg idő- és energiapazarlást, amelyet ezekre az ügyekre a felek, az ügyvédek és a bíróságok fordítottak, ugy anyagiakban kifejezve a veszteség bizonyára a mai pénzérték mellett is horribilis lesz. Véleményünk szerint ilyesminek ép oly kevéssé szabad előfordulni, mint ahogy jogászi nevelésben részesült ember nem értheti meg a borrendeletet, vagy a vasút felelősségét illuzóriussá tevő 1460/1921. számú rendelet indokoltságát és erkölcsi létjogosultságát. Hangsúlyozom, hogy magam részéről jog-dogmatikai szempontból a Kúriának a többször emiitett Ítéletében elfoglalt álláspontját tartom helyesnek, de hozzáteszem mindjárt azt is, hogy ennek dacára nem látom igazoltnak, hogy miért kell ilyen áldozatok árán szakítani az eddig követett, mint mondom technikai jogszabályokkal ellenkező, de a gazdasági élet igényeihez jobban alkalmazkodó, a mai viszonyoknak meggyőződésem szerint megfelelő és mindannnyiunk jogtudatába plántált gyakorlattal. Jogi szempontból, ismétlem, helyesnek tartom e gyakorlatot, de nem azokból az okokból, amiket a Kúria felhoz, sem azokból, amiket Kovács kúriai biró ur ezek megerősítésére kommentál; A régi gyakorlat kim-