Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - Valutajogi kérdések

4. sz. KERESKEDELMI JOG 53 talmakra, mert ezekre nézve a békeszerződés 231. §. d) pontjának utolsó bekezdése kimondja, hogy: «A tartozások fizetésénél és jóváírásánál irányadó pénznemet és átszámítási árfolyamot a VIII. részben megjelölt jóvátételi bizottság állapit ja meg, ha csak az érdekelt államok a függő kérdésekre nézve előzetesen meg nem egyeznek.» Miután a jóvátételi bizottság Cseh-Szlovákiával és Lengyelországgal szemben még ily megállapítást nem eszközölt, a valutajogi kérdések ezen államokkal szemben .is még nyitott kérdéseket képeznek és különösen Cseh-Szlovákiával szemben birnak fontossággal annál a nagy valutadisparitásnál fogva, amely a két állam valutájának szétválása folytán a cseh és magyar korona között az előbbi javára fennáll. Mindaddig, mig a trianoni békeszerződés életbe nem lépett, a Kúria következetesen és helyesen negligálta azt; és a kérdések eldöntésénél egyedül a magyar törvényt tartotta szem előtt; és oly esetben, amidőn azelőtt egyaránt magyar honosok állottak egymással szemben, amelyek közül az egyik időközben cseh-szlovák lett, a marasztalást magyar koronában való fizetésre mondta ki, mivel a felek szándéka az üzlet létrejöttekor másra, mint osztrák-magyar korona értékben való fizetésre nem irányulhatott. (P. VII. 3542/1920.) Kimondta azt is, hogy azért, mivel időközben Cseh-Szlovákiában, ahol a felperes telepe fekszik, a pénzegység megváltozott, a felperes nem igényelheti, hogy a részéről korona értékben kifizetett összeget alperes most már csehszlovák valutában fizesse vissza. (P. IV. 1359/1920.) 2. A K. T. 326. §-ának 2. bekezdése szerint «az idegen pénznem átszámításának nincs helye, ahol a fizetés e szavakkal: «természetben», «valóságban*, vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. » Megfelel e rendelkezés az osztrák Hgb. Art. 326 intézkedésének is, amely szintén effektiv kikötést követel meg, s a Bgb. 244. §-ának, mely az átszámítás alól kivételt állapit meg az esetre, ha a Zahlung in auslándischer Wáhrung ausdrücklich köttetett ki. A Kúria ezen rendelkezést megszoritóan magyarázza, mégpedig igen helyesen, mivel ez kivételt állapit meg azon általános szabállyal szemben, hogy olyan pénznemnél, amely a teljesítés helyén nem divatozik, átszámításnak van helye, és ezért kimondta (P. IV. 1968/1921), hogy a szerződésnek azon kitételét, hogy a biztositási összeg «8000 frank aranyban)), olykép értelmezi, hogy ezzel a felek a számolási értéket határozták meg, de nem állapodtak meg abban, hogy alperes természetben arany frankokat tartozik fizetni. A Kurta tehát az effektív kikötésnél a szerződési akaratnak a körülményekből való magyarázatát nem ismeri el *és ebben megegyezik Nagy Ferenccel, aki a Magyar Kereskedelmi Jog kézikönyvének II. kötet 156. oldalán (14. jegyzet) szintén ezen álláspontot osztja; szemben Zsögöddel, aki (Fejezetek Kötelmi jogunk köréből cimü munkájának II. kötet 495. oldalán) azt mondja, hogy a K. T. 326. §. 2. bekezdés szavait vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel)) sem szabad olyan mereven venni, hogy a hallgatólagos ügylettartalom a nyilt kikötést teljességgel ne pótolhatná.)) Zsögöd e kitér, jesztő magyarázatot csupán a K. T.-re érti, mig a V. T. 37. §-ának ily értelmezését nem engedi meg, azt mondván: «Más a váltó. Ezt nem lehet a szövegen kivülről kiegészíteni.» Miként a fentiekből is kitűnik, az eddigi perekben a jogvita főleg a K. T. 326. §. 2. bekezdése, az átszámítási árfolyam s annak időpontja (lejárat vagy fizetés napja?) körül forgott, mig az 1. bekezdés eddig figyelemre sem méltattatott. Pedig ez legalább is oly fontos, mint a 2. bekezdés. A K. T. 326. § 1. bekezdése eszerint: «Kétség esetében azon mérték, suly, pénzláb, pénznem, idő és távolságszámítás tekintetik szerződésszerűnek, mely a teljesítés helyén divatozik.* Vagyis, más szóval: Kétség esetében (vagyis, ha nincs effektív kikötés), a teljesitési hely pénzneme irányadó. Hogy ennek a gyakorlati életben mily nagy jelentősége van, azt egy példa illusztrálja: X. budapesti cég Wienben 1920 július havában egy Wienben székelő, de Reichenberg melletti gyárral biró cégtől ezen gyárból küldendő posztóárukat vásárolt, mely áru Wienben volt átveendő. A vételár (nem effektív) cseh koronában volt megállapítva. Külön kikötés, hogy a vételár egy wieni bankcég utján a hitelezőnek a reichenbergi banknál levő számlájára utalandó át. Teljesitési hely? nem vitás, hogy: Wien. Fizetési hely? a konkrét esetben ugy a budapesti kir. törvényszék, mint a kir. Ítélőtábla tényként megállapították, hogy a fizetés tekintetében a teljesítés helye a Cseh-Szlovákiában levő Reichenberg. Bíróságaink állandóan e kifejezést használják a pénztartozások fizetési helyének meg-