Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1922 / 4. szám - Valutajogi kérdések
. 54 KERESKEDELMI JOG 4. sz. állapításánál, ami pedig a később kifejtendők szerint nagy horderővel biró tévedésen alapul. A Kúria ezen ügyben P. IV. 5273/1921. szám alatt* néhány héttel ezelőtt kimondta a két alsófoku Ítélettel szemben, hogy a fenti tényállásban foglalt átutalás még *nem teszi Reichenberget fizetési hellyé, hanem az csak az elküldendő pénznek rendeltetési helye, mig a teljesitési és (a hitelező telephelye folytán) fizetési hely Wien marad. Amennyire akceptálom elméletileg azon megállapítást, hogy nem minden átutalási hely jelent egyúttal fizetési helyet és hogy élesen disztingválnunk kell a fizetési és rendeltetési hely között, annyira nem elégít ki, hogy a Kúria ezen perben a döntést csak a konkrét eset körülményeire és következtében alkalmazva ismét kijelentette azt, hogy «a K. T. 324. §-a szabja meg a pénzbeli tartozások teljesitési helyét.» Ezzel szemben azt vagyok bátor vítatm, hogy a K. T. 324. §-a szerint a pénztartozásoknak van fizetési helye, ellenben az ügylet teljesitési helye marad a teljesitési hely akkor is, ha ettől elférő fizetési hely van kikötve. Minthogy pedig a K. T. 326. §. 1. bekezdése szerint kétség esetében azon pénznem irányadó, mely a feljesités helyén divatozik, azt a tételt kívánom levezetni, hogy: még oly esetben is, midőn az ügylet teljesitési helyétől eltérő fizetési hely van megállapítva, a pénznem mindig a teljesitési hely után igazodik. Miként előrebocsátottam, helytelennek tartom a birói Ítéletek azon nomenklatúráját, hogy a pénzbeli tartozás teljesitési helye a K. T. 324. §-a szerint ez és ez. Ez elsősorban vitára ad alkalmat a tekintetben, hogy mit kell érteni pénzbeli tartozások alatt? Hogy a K. T. 324. §-a pénzbeli tartozások alatt nemcsak a készpénzkölcsönt s hasonló kifejezetten bizonyos összegű pénzösszeg fizetésére irányuló követeléseket érti, tekintet nélkül arra, hogy mi annak jogcíme: vételár, kölcsön, fuvardij vagy más, az ma már nem vitás. Döntvénytárainkban (Grill Döntvénytár IV. kötet 766. oldal) találunk még ily határozatokat, és annak kijelentését, hogy például a vételár (mint nem pénzbeli tartozás) fizetési helye a K. T. 322. §-a szerint a kötelezett lakilletve telephelye. Ez azonban már csak jogtörténeti emlék. Ellenben a pénztartozás teljesitési helye alatt csupán azon ügylet teljesitési helyét kell és lehet érteni, mely ügyletnek pénzszolgáltatás képezi a tárgyát, mint például pénzkölcsön * Lásd mai számunkban ! Szerk. vagy váltó. Midőn tehát a V. T. 37. §-a «a fizetés helyén folyamatban nem lévő pénznemről» beszél, akkor ez egyenlő jelentőségű a teljesitési hellyel, mivel a váltónál a teljesítés tárgya: készpénz. Hogy a K. T. 324. §-a nem a pénztartozás teljesitési helyét akarja szabályozni, hanem csak azt határozza meg, hogy a kereskedelmi ügyletekből eredő s azok egyik momentumát képező pénztartozást hol kell fizetni, az kitűnik elsősorban magából a 324. §-ból: «Pénzbeli tartozásokat... az adós .. . saját veszélyére és költségén azon helyen köteles fizetni, hol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe vagy ilyennek nem létében lakása volt.» A törvény tehát nem a pénzbeli tartozások teljesítéséről, hanem azok fizetéséről beszél. Ezzel szemben a K. T. 322. §-a kereskedelmi ügyletek teljesitési helyéről beszél s arra nézve állapítja meg a kötelezettnek lak-, illetve telephelyét irányadónak s a 326. §. szintén a teljesítés helyének pénzneméről beszél. A törvényhozó a 326. §-ban akkor, midőn már egy előző §-ban a pénztartozások fizetéséről beszélt, tudatosan tűzte ki a teljesitési helyet irányadóul az alkalmazandó pénznemre nézve, mert ha a fizetési helyet akarta volna irányadóul venni, akkor azt meg is tette volna. Az osztrák H. G. B. szintén álláspontomat erősifi meg. Az Art. 325 szerint: «Geldzahlungen sind an dem Orte zu verrichten, wo der Gláubiger seine Handelsniederlassung hat.» Az Art. 325 azonban hozzáfűz még egy mondatot, mely az általam felállított tétel helyességét bizonyítja, és pedig következőleg: «Durch diese Bestimmung wird jedoch der gesetzliche Erfüllungsort des Schiűdners (Art. 324) in betreff des Gerichtsstandes oder in sonstiger Beziehung nicht geandert.» Vagyis más szóval: bár a pénzfizetés a. hitelezőnél eszközlendő. a teljesitési hely, és pedig az adós törvényes teljesitési helye (más megállapodás hijján az ö lakhelye) nem változik s ugy a birói illetékesség, mint a teljesitési hely egyéb vonatkozásai a törvényes teljesítési hely szerint igazodnak. Hogy mi az a «smistige Beziehung*, azt fejezi ki az Art. 326, mely szerint: «Mass, Gewichte, Münzfuss, Münzsorten, welche an dem Orte gelten, wo der Vertrag erfüttt werden soll, sind im Zweifel als vertragsmássig zu betrachten.» Csak ugy mint a K. T. 326. §-ának 1. bekezdése. Ugyanezen eredményre jutunk, ha a német Bgb.-f vizsgáljuk.