Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - Valutajogi kérdések

52 KERESKEDELMI JOG 4. sz. dalmi felső bíróság elnöke, a Magyar Jogi Szemle ez év január 1-i számában tette bírálat tárgyává a Kúriának a 326. §-a 2. bekezdése körüli gyakorlatát ugy a kereskedelmi, mint a váltóperekben és követelte, hogy a Kúria eddigi álláspontját vegye ujabb revízió alá. Cikkíró álláspontjának erősítésére a német Rg. gyakorlatára hivatkozik, mely az átszámítási árfolyam alapjául a fizetési napot veszi. — A német Rg. ezen álláspontját ismerjük; azt is tudjuk, hogy most ez quasi teljes ülési határozat, mivel a Vereinigte Zivilsenate együttesen mondták ki ezen elvet. Azonban az, aki a német joggyakorlatra hivatkozik, egyet ne felejtsen el és pedig azt, hogy a német Bgb. 244. §-a expressis verbis «Zeit der Zahlung»-ról beszél... «Z)ie Umrechnung erfolgt nach dem Kurswerte, der zur Zeit der Zahlung für den Zahlungsort massgebend ist.» De nem szabad figyelmen kívül hagyni a Rg. indokolását sem. A Rg.-nek ugyanis foglalkozni kellett azon ellenvetéssel, hogy ha — miként azt alább ^gy más kérdés kapcsán ki fogom fejteni — a Zahlungsort alatt a törvény (269. és 270. §§) a teljesítési helyet érti, akkor Zeit der Zahlung alatt is a lejárati napot kell érteni. Erre a Rg. következőkben felel: «Wenn der Gesetzgeber die Verfallszeit hátte massgebend sein lassen wollen, so hátte er das ebenso zweifelsfrei, wie einige ausserdeutsche Gesetzgebungen (z. B. Artikel 39 ital. Hgb.), zum Ausdruck bringen müssen.» Tehát a német Rg. sem jogászi érvekkel, hanem csupán a törvény betűjének kényszerítő ereje folytán volt kénytelen a fizetési napot irányadóul venni az árfolyam átszámításánál. Ez egyben a contrario útmutatásul és biztatásul szolgál nekünk arra, hogy a törvényt, mely világosan «lejárati napról» szól, -annak szövege szerint alkalmazzuk. Tehát Schuszter Rudolf egyéniségének nagy súlya és tekintélye bármily fontos is e kérdésben, szerény nézetem szerint nem forog fenn ok az eddigi gyakorlat megváltoztatására. De szerintem ez egyben az egyetlen mód, amely a Kúriát egy ujabb védekezéstől és pedig a gazdasági lehetetlenülésnek mint kifogásnak valutaperekben való érvényesítésétől megmenti. Véleményem szerint- ugyanis nincs semmi elvi akadálya annak, hogy .a gazdasági lehetetlenülés kifogása, az exceptio ruinae, valutaperekben is megemelhető legyen. Ha az eladó nem kötelezhető arra, hogy a pénznek időközben bekövetkezett elértéktelenedése folytán a jobb (már nem is mondom, hogy jó) 1000 koronáért eladott árut egy időközben i-osszabbodottt 1000 koronáért átadja, akkor a vevő sem kötelezhető arra, hogy a 4 koronás szokolért megvett cseh árut 14 koronás szokolért átvegye. Quod uni justum, alteri sequum. Különben is szilárd meggyőződésem, hogy a Kúria e kérdéssel előbb-utóbb szintén kénytelen lesz foglalkozni, mint ahogy az egyes cikkekben, hogy csak Sichermann Frigyes, Gaar Vilmos és Schuszter Rudolf cikkeire hivatkozzam, a kívánság már megcsendül, sőt mint ahogy egyes Ítéletekből már ezen védekezés lehetősége kicsillan. De visszatérve az árfolyam-átszámítás kérdésére, akkor, midőn ezen valutajogi kérdés felmerült, azt hittük, hogy ez csupán a semleges államokkal szemben fennálló tartozásainkra nézve fog fontossággal birni. Az ellenséges államokra és szövetségeseikre nem is gondoltunk, mert hisz tudtuk, hogy azoknak követelései hatalmi módon, a békeszerződésben lesznek szabályozva. És csakugyan, miként közismert, a trianoni békeszerződés 231. §-ának d) pontja a K-t. 326. §-ától eltérőleg szabályozza e kérdést, kimondván, hogy: «a tartozásokat annak a Szövetséges és Társult Hatalomnak (ideértve a szövetséges hatalmak gyarmatait és protektorátusait, a brit Dominiumokat és Indiát) pénznemében kell kifizetni, vagy jóváírni, amelyik érdekelve van. Ha a tartozást más pénznemben kellene kiegyenlíteni, akkor azt az érdekelt szövetséges és társult hatalom pénznemében kell kifizetni vagy jóváírni.» Más szóval: a szövetséges és társult hatalmak polgárainak, vállalatainak követelését akkor is lírában, frankban, sterlingben stb. kell fizetni az illető államokkal kiütött ellenségeskedés megkezdése előtti hónapon érvényben volt átutalási árfolyamon, ha a vételár koronában is volt kifejezve és ha a teljesítési és fizetési hely Magyarországon is volt; ez minden törvénynél szigorúbb parancs és . ennek szigora alatt fog az ország gazdasága még évtizedekig roskadozni. A K. T. 326. §-a tehát ezekre nézve nem irányadó. Ezen d) pont azonban két kivételt tesz a most jelzett parancs alól és pedig az egyik az: «Ha valamelyik szerződésben annak a pénznemnek, amelyben a tartozás ki van fejezve, az érdekelt szövetséges és társult hatalom pénznemére való átszámítására nézve meghatározod árfolyam van kikötve», mert ez esetre «az átszámítási árfolyamra vonatkozó fenti rendelkezés nem nyer alkalmazást)). A másik kivétel Lengyelországra és Csehszlovákia államokra vonatkozik, mint uj ha-