Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 3. szám - A pénznemekre és külföldi kifizetésekre vonatkozó szokások

3. sz. KERESKEDELMI JOG 39 u. m.: a) elállhat a szerződéstől, b) követelheti a teljesítési napon, vagy ha ez nem tőzsdei nap, az azt követő tőzsdei napon a tőzsdén jegyzett záróárfolyamok átlagához képest mutatkozó különbözetet, vagy c) a teljesítési napot követő tőzsdei napon a késedelmes fél rovására fedezeti vételt, vagy kényszereladást foganatosíthat. A b) pont szerint az absztrakt árkülönbözet mellett esetleg felmerülő egyéb kár megtérítését követelni nem lehet. A fedezeti vételnél mutatkozó árkülönbözeten felül felmerült költségeinek megtérítését is igényelheti a szerződéshez hü fél. Az elállás és a b) pont szerinti árkülönbözet választása hallgatólagos is lehet. Óvásra csak a fedezeti vétel, vagy kényszereladás választása esetén van szükség, ezt az óvást azonban már a fedezési ügylet megkötése előtt, a teljesítési napon kell felvenni. A b) pont szerinti árkülönbözet fizetése lényegileg az ügylet teljesítésének megfelelő vagyoni helyzetbe juttatja a szerződéshez hü felet. Azáltal, hogy a szokások ezt a jogot óvás hiányában is megadják, és csak ezt a jogot adják meg, automatikusan kiküszöbölik azt a jogbizonytalanságot, amely a késedelem beálltakor az alternatív késedelmi következmények között való választás lehetősége által áll elő, ugyanakkor azonban a formalizmus káros következményei nélkül biztosítják a szerződéshez hü fél javára az ügylet teljesítésének megfelelő vagyoni egyensulyállapotot. A késedelmes felet viszont nem illetik meg jogok a szerződés alapján. A régi Értéküzleti szokásoknak azt az intézkedését, mely szerint a fedezeti vételnél vagy kényszereladásnál a késedelmes fél javára mutatkozó többletet ennek ki kell adni, az uj Szokások a kereskedelmi jog intézkedéseivel összhangzóan fenn nem tartják. Az elállási jog megadása az a pönális szankció, amely hivatva van a szerződő feleket a szerződés pontos teljesítésére szorítani. Leglényegesebb és általános jogászi szempontból leginkább figyelemre méltó újítása a Szokásoknak az, hogy késedelem esetén teljesítést nem lehet kérni. Ezzel az intézkedéssel a Szokások szakítanak a kontinentális jogrendszerek egyik sarkalatos elvével. Oly szolgáltatásnál, amely lényeges árhullámzásnak van alávetve, a teljesítésnek mindinkább lényeges eleme a teljesítés ideje, ugy, hogy más időpontban való teljesítés az esetek nagy részében más teljesítés gyanánt jelentkezik. Azoknak az érdeteknek és érveknek, amelyekre a teljesítési igény kizárását követelő elméleti vitákban általában hivatkozás történt, — azoknak a szempontoknak, amelyek a birói gyakorlatban számos esetben a teljesítési igény megtagadására vezettek, fokozott súlyuk és fokozott érvényük van jelen esetben, a pénznemek és külföldi kifizetések iránt kötött ügyleteknél. Ezeknek az értékeknek ugyanis állandóan van piacuk, ahol azokat venni és eladni könnyen lehet, a szállítandó darabok egyediségéhez, a szállító vagy átvevő személyéhez semmi érdek nem fűződik, másfelől viszont a nagy és gyors árhullámzásra való tekintettel itt különös fontos jogpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy e jogviszonyok ne maradjanak lényegesen hosszabb ideig függőben, mint amely időt a szerződő felek az ügylet kötésekor szem előtt tartottak. Tekintettel arra, hogy jogunkban ez az első kísérlet ennek az alapvető jelentőségű kérdésnek a modern törkvések irányában való intézményes megoldására, a jogászi közvélemény fokozott figyelmére tarthát számot az a kérdés, hogy a Szokások ez intézkedése hogyan válik majd be a gyakorlatban, hogy kereskedelmi jogunk elkövetkező reformja alkalmából a törvényhozásnak lehet-e és kell-e majd ezen, a most megkezdett uj nyomon haladnia. Fontos újítása még a Szokásoknak, hogy az árkülönbözeti b) és c) pont szerinti igényekre nézve 180 napos elévülési időt állapítanak meg. Eltérnek ez intézkedéssel az uj Szokások a régi Értéküzleti szokásoktól, amelyek a rendes, 32 éves elévülésnél rövidebb igénymegszünést nem ismernek, de eltérnek az Aruüzleti szokásoktól is, amelyek ezeknek a jogoknak az érvényesítését záros (prekluziv) határidőhöz kötötték. Az uj Szokások ez utóbbi túlzott szigor és az Értéküzleti szokásokban megnyilvánuló indokolatlan enyheség között a középutat választották. A szállított darabok sérültsége, vagy forgalmon kívül helyezettsége miatt emelt kifogás esetére a Szokások a most szervezett Értéküzleti szakértő bizottság előtt lefolytatandó expertis eljárást kötelezőén irják elő. Részletesen szabályozzák a Szokások a minőségi kifogás esetén beálló késedelmi következményeket a 16., 17. és 18. §§-okban, jogot adva az eladónak arra is, hogy a kifogásolt pénznemeknek a szakértői döntés után leendő átvételéhez ragaszkodjék. Megállapítják a Szokások az eladónak azt a jogát, hogy a teljesítési idő leteltéig a kifogasolt darabok helyett másokat szállítson s enyhíteni igyekeznek a fenti szabályok szigorát azzal is,