Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság lerovása ...

2. sz. KERESKEDELMI JOG 29 hogy a szerződés nemtelj esitése miatt kárkövetelési igényét tartotta fenn. A kártéritési igény megállapításánál eszerint a fellebbezési biróság anyagi jogszabályt nem sértett. Felperesnek ez az igénye azonban csakis a 2300 daráló le nem szállitása folytán bizonyítható kárára áll fenn, a további 700 daráló szállítására, esetleg azok nem szállításából eredő kárra nézve azonban a kereseti követelésének alapja már fenn nem áll. Ugyanis tekintve, hogy a szerződés megoszthatóan volt teljesítendő, az a tény, hogy felperes a D/a kelte után 20,000 korona előleget, amint azt előkészítő iratában állítja, per utján az alperestől visszakövetelte és 1919. évi március 21. napján vissza is kapta, arra enged jogos következtetést, hogy a megoszthatóan teljesíthető szerződésnek a 700 darálóra vonatkozó részére nézve a szerződéstől elállott és kártéritési igényét csakis a kereset indításáig le nem szállított 2300 daráló le nem szállitása folytán szenvedett kárára tartotta fenn. Annak megállapítására, hogy felperes az előleg visszakövetelése dacára a 700 daráló leszállításához való igényét tovább is fenntartani kívánta, nem vehető figyelembe az, hogy az előlegnél magasabb kárösszeg iránt támasztott követelést, mert a bírói megállapítástól függő kárkövetelés, annak megítélése előtt, beszámításra nem alkalmas és mert felperes a perben nem is állította, hogy az előleget azért követelte vissza, mert a 700 daráló vételárát azok leszállítása esetén a 2300 daráló nemszállitása miatt netán megítélendő magasabb kárköveteléséből annakidején leszámítani kívánja. Minthogy pedig felperes a szerződésnek a 700 daráló szállítására vonatkozó részére a K. T. 353. §-a alapján a szerződéstől való elállás jogának gyakorlását választotta és ettől a választástól utóbb eltérni törvény szerint joga nincs, kereseti követelése annak a részének, hogy alperes a 700 darab daráló leszállítására, esetleg a le nem szállítással okozott kár megtérítésére köteleztessék, hiányzik a jogalapja. Ennélfogva idevonatkozóan a fellebbezési biróság Ítélete jogszabályt sértvén, e részben a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni és a fellebbezési biróság Ítéletét megváltoztatni, a felperes keresetét idevonatkozó részében elutasítani kellett. 18. Habár az a vevő, aki a késedelmes eladótól a teljesítési peren kivül követeli és ismételten szorgalmazza, ezzel csak szerződéses jogával él és egyáltalában nincs elzárva attól, hogy a Kereskedelmi törvény 353. §-án alapuló választási jogát ezután szabadon érvénysithesse; ha azonban a vevő a Kereskedelmi törvény 353. §-ában biztosított vagylagos jogok egyikét már keresettel érvényesítette, ezzel az ő választási jogát kimerítette, és a kereset kézbesítése után valamely másik jog érvényesítésére rendszerint át nem térhet. (Kúria P. IV. 2448/1921. sz. a. — 1921. nov. 24-én.) A késedelmes eladó ellen a teljesítés iránt indított keresettel a vevő — tekintet nélkül arra, hogy emellett a késedelemből eredő kár megtérítését is követeli-e vagy sem — a Kereskedelmi törvény 353. §-ában részére biztosított háromrendbeli vagylagos jogok egyikét érvényesiti; ezen kereset kézbesítése után a teljesítést helyettesítő kártérítés iránti követelésre, az eladó beleegyezése nélkül, rendszerint át nem térhet: mert az eladóra nézve, aki a teljesítés iránti kereseti kérelem értelmében leendő netaláni elmarasztaltatással számolva, esetleg az áru beszerzése vagy készen tartása iránt intézkedik, a jogérvényesítés ily változtatása káros lehet, de már az ilyen változtatás megengedettségével járó bizonytalanság önmagában is hátrányos; és mert különösen a háború alatti és utáni időben tapasztalt rendkívüli árhullámzások mellett nem lehet azt megengedni, hogy a vevő a perindítással megrögzített jogválasztástól, az árhullámzásoknak saját előnyére és az eladó kárára való kihasználásával, eltérhessen, illetve az utóbbit a reá háruló jogkövetkezmények tekintetében, még a per során is, bizonytalanságban tartsa. Vannak ugyan, a bírói gyakorlat szerint, a «jus variandi» tilalma alól kivételek: igy meg van engedve a teljesítés iránti kereset után a teljesítést helyettesítő kártérítés iránti kérelemre áttérés oly esetben, amikor a teljesítés az alperesre nézve a per folyamán gazdaságilag vagy jogilag lehetetlenné vált; ez az eset azonban itt nem forog fenn: mert felperes, saját előadása szerint, azért nem ragaszkodik a teljesítéshez, mivel az árura már nincs szüksége; ily puszta érdekváltozás azonban a kártérítési követelésre áttérést nem teszi megengedetté. 19. Az állandóan követett bírói joggyakorlat szerint a vételár (vagy előleg) fizetése iránt utólagos teljesítési határidőnek nincs helye. (Kúria P. IV. 2282/1921. sz. a. — 1921. nov. 17-én.) 20. A Kereskedelmi törvény 332. §-ának a vevő késedelmére vonatkozó szabálya akkor is alkalmazandó, ha a vevő, aki a vételárt még ki nem fizette, ugy a már elkészített, mint a szerződés értelmében még elkészítendő árura nézve kijelenti, hogy azt nem veszi át és a szerződéstől eláll. (Kúria P. IV. 2574/1921. sz. a. — 1921. dec. 9-én.) Az eladó tehát a Kereskedelmi törvény 352. §-a értelmében, a vevőnek ilyen kifejezett szerződésszegéséből kifolyólag is csak ugy követelhet a vevőtől árkülönbözetet, illetve elvont hasznot, ha az árut a 347. §-ban foglalt határozatok megtartása mellett a vevő rovására eladja. Ez a jogi álláspont azonban nem alkalmazható arra a tényleges kárra, melyet az eladó azáltal szenved, hogy az eladott áru még el nem készített részének gyártása céljából már előre köl-