Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság lerovása ...

24 KERESKEDELMI JOG 2. sz. kezesére, mert ha ezt megtenné, a visszavon­hatatlan meghitelezés biztosítási célzatát hiu­sitaná meg. De a meghitelezettnek sem adja ki, mert ez esetben a meghitelező tenné e lé­pésért felelőssé. Mig a szerződő felek egyér­telmű rendelkezést nem adnak a banknak, vagy jogerős birói Ítélet a felek között másként nem dönt, a bank azzal tesz eleget Treuhán­der-i szerepének, hogy kellőleg biztositja az akkreditált összeg visszatartásával az eladó igényeit, mert amennyiben annak vételár­igénye csakugyan fennáll, s az beigazolást nyer, a viszatartott vételárat a banktól meg fogja kapni. Ebből folyik, hogy a bankot felelőssé te­heti a meghitelező, ha az akkreditiv vissza­vonása ellenére kifizetést teljesít. Felelőssé teheti a meghitelezett, ha az akkreditiv vissza­vonása folytán a lekötött összeget a meghite­lezőnek visszaadja s ezáltal a meghitelezett követelésétől elesik. Egyéb felelősség azonban nézetem szerint a bankot nem terheli. Sőt fenti felelősség alól is szabadulhat, ha a lekötött összeget birói letétbe helyezi. A Pp. 92. §-a módot ad a megperelt banknak arra, hogy a meghitelezés visszavonása esetén a meghitelezést visszavonó vevőt perbe hivja,/ a meghitelezett összeget birói letétbe helyezze és a perből végzéssel elbocsájtassék. Esetleg a Pp. 93. §-ának alkalmazásáról is szó lehet. Egyébként az eljárási mód nem lényeges. A bank ama kötelezettségén van a hangsúly, hogy a meghitelezett felet biztosítsa, ha a meg­hitelezés visszavonhatatlanul adatott. A biz­tosításon túlmenő kötelezettség a bankot a meghitelezettel szemben nem terheli. SZEMLE. A birói és ügyvédi vizsgálóbizottság teljes ülése. A budapesti birói és ügyvédi vizsgáló­bizottság január hó 17-én tartotta évnyitó teljes ülését, amelyen a tagok nagy számmal vettek részt. A teljes ülést Bubla Ferenc bizottsági elnök magas színvonalú beszéddel nyitotta meg.' «A le­folyt év — úgymond — a közvetlenül megelőző évekhez hasonlóan folyt le és örvendetes kijelen­tésekre — sajnos — nem nyújt alkalmat. Köz­állapotaink még mindig súlyosak, sőt több tekin­tetben súlyosbodtak is, amennyiben a gyászos trianoni béke időközben életbelépett, ebből eredő politikai és gazdasági nehézségek és bonyodal­mak korszakát éljük, a tekintélyek lerombolása napirenden van, a fegyelem napról-napra lazább lesz, a drágaság tűrhetetlen mérveket ölt s a reménytkeltő biztató napsugár még mindig késik, csak itt-ott halványan mutatkozik és jövőnk még mindig bizonytalan. De azért még se hagyjunk fel a jobb jövő reményével, melynek :— ha késik is — jönnie kell, mert nemzetünk elnyomása nem maradhat megtorlatlanul. E súlyos viszonyok hozták magukkal azt az eseményt, hogy birák és más köztisztviselők nagyobb számban jelentkez­tek vizsgára és számosan átözönlöttek az ügyvédi karba, amely már különben is annyira túl van tömve, hogy tagjainak a megfelelő színvonalon maradhatása és sokaknak biztos megélhetése is veszélyeztetve van s az általános felfordulásnak szembeötlő jelensége az, hogy mig régebben ügy­védek kívánkoztak át a birói pályára s a birói kar ezáltal számos értékes elemmel gyarapodott, most megfordítva birák azok, akik a birói hiva­tallal járó javadalmazással, mely az állam súlyos pénzügyi viszonyaival indokolt szük határok kö­zött mozog, exisztenciájukat biztosítva nem látva az ügyvédi hivatás előnyösebbnek vélt révpartján keresnek menekülést. Kétségtelenül szomorú je­lenség ez és nem lehet csodálkozni, hogy az ügy­védek a versenynek eme felfokozása miatt felzú­dulnak és mentő eszközöket keresnek. De más­részt ez az átözönlés azzal a súlyos következ­ménnyel is jár, hogy értékes egyéniségek a birói pályát elhagyják, hogy azt sokan olyanok, akik hivatva volnának reá, fel nem keresik s hogy a bíróság színvonala ezáltal a sülyedés veszélyének lesz kitéve.» A bizottság mult évi működésének és ügy­forgalmának ismertetése után elnök hálás kö­szönetet mondott a bizottság nagyérdemű titká­rának, dr. Bauss Olivér kúriai elnöki tanácsosnak az elmúlt év folyamán is kifejtett és kiválóan magas színvonalon álló buzgó és szakavatott tevékenységéért. X A részvényváltság lerovása tekintetében vi­tássá vált az a kérdés, vájjon az a részvénytársa­ság,, amelynek részvényei csak részben vannak be­fizetve, köteles-e a váltság természetbeni lerovása esetében teljesen befizetett részvényeket beszol­gáltatni vagy a kincstár is köteles részben be­fizetett részvényekkel megelégedni? A pénzügy­miniszter 1921. szept. 12-én kelt 87878. számú rendelete a kérdést akként oldja meg, hogy a r.-t. akkor is teljesen befizetett váltságrészvényeket köteles kiáUitani, ha a társaság többi részvényei nem volnának teljesen befizetve. Az érdekelt részvénytársaságok azon az állásponton vannak, hogy a rendeletnek ez a megoldása ellenkezik az 1921 : XV. t.-c.-kel. Ezt az álláspontot nem lefíet helyesnek elfogadni. A váltságtörvény nyilván­való intenciója az, hogy a r.-t.-ok lehetőleg kész-' pénzben rójják le a vagyonváltságot. A természet­beni lerovás módozata a méltányosság elve alap­ján került be a törvénybe, amely szükségessé tette olyan módozat találását is, amely a r.-t.-ot nem kényszeríti kölcsön felvételére avagy üzemtökéié­nek lényeges csökkentésére. A törvény — minthogy a r.-t. «vagyonát» akarja megragadni — elvileg nincsen figyelemmel az «alaptőkére» és igy arra

Next

/
Thumbnails
Contents