Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - Elszász-Lothringen joga ...

1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 munka megindítása követeli: az elszánt munkára kedvező atmoszféra megteremtését! És ebben a tekintetben a törvényhozás nem áll magára, nem kénytelen hevenyészett tákolmányokkal sietni a roskadó épület alátámasztására; mert megfontolt, alaposan előkészített munkálatokat nyújt feléje — a mult. Amikor az 1922. év beköszöntőjét irjuk, nem tudjuk nagyobb, jelentősebb munkára törvényhozásunk figyelmét felhívni, mint a magyar magánjog kodifikálására! A háború előtti nyugodt és békés 50 év jogászi munkájának gyümölcseként fekszik előttünk a polgári törvénykönyv javaslatának bizottsági szövege. Minden egyes sorát és gondolatát gondosan és alaposan fontolóra vette az egész magyar jogtudomány. Törvényerőre emelése egyszerre szilárd alapot adna a gazdasági életviszonyoknak, hatékony védelemben részesítené a termelő munkát, mert megszüntetné egy csapásra a jogbizonytalanságot. Nem tudjuk eléggé figyelmébe ajánlani a törvényhozásnak, hogy az alkotmányjogi alkotások mellett ne feledkezzék meg arról sem, hogy a gazdasági élet jogi bázisa: a magánjog még mindig szabályozatlan és szabályozásának megvalósításához nincs szükség egyébre, mint a mult értékes hagyatékának egyszerű átvételére. A m. kir. minisztériumnak 10,990/1921. M. E. számú rendelete a váltókon, kereskedelmi utalványokon és közraktári jegyen alapuló követeléseknek a háború ideje alatt félbeszakadt vagy meg nem kezdődött elévülése tárgyában^ A váltón, kereskedelmi utalványon vagy közraktári jegyen alapuló követelések tekintetében a m. kir. minisztériumnak 1569/1917. M. E. számú (a Budapesti Közlönynek 1917. évi május hó 4. napján megjelent 102. számában kihirdetett) rendeletének 4. §-a akként rendelkezett, hogy az ily követelésnek 1917. évi június hó 1. napja előtt még be nem fejezett* elévülése e napon félbeszakad és egészen újból kezdődik a háború befejezését (1912: LXIII. t.-c. 13. §.) követő azon a napon, amelyet a minisztérium rendelettel fog megállapítani; ez utóbbi napon nyugszik (nem kezdődik) az ilyen papirokon alapuló követeléseknek az 1917. évi június hó í. napja előtt még nem kezdődött elévülése is. Ezt a rendelkezést a később kiadott kivételes rendeleteknek legutóbb a 8261/1920. M. E. szára alatt kiadott (a Budapesti Közlöny 1920. évi szeptember hó 29. napján megjelent 223. számában kihirdetett) rendeletnek rendelkezései is fenntartották s az utóbb emiitett redelet 5. §-a kiterjesztette azt a kellő időben megóvatolt váltók, kereskedelmi utalványok és közraktári jegyek alapján indítható kereset, illetőleg visszkereset elévülésére is. E rendelkezéseket a 9166/1921. M. E. sz. rendelet irányadónak jelentette ki a szerb-horvátszlovén megszállás alól felszabadult területek tekintetében is. Minthogy a váltók, kereskedelmi utalványok és közraktári jegyek tekintetében fennállott kivételes rendelkezéseket a 8261/1920. M. E. szám alatt kiadott rendelet megszüntette s immár a háborút befejező békeszerződés is hatályba lépett, szükséges megállapitani azt a napot, amely a fenntebb idézett rendeletek értelmében a szóban levő papirokon alapuló követelések félbeszakadt vagy meg nem kezdődött elévülése további folyásának kezdetére nézve irányadó. Ennélfogva a m. kir. minisztérium az 1920: VI. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján ebben a tárgyban rendeli: 1. §. A m. kir. minisztérium 1922. évi január hó 1. napját állapit ja meg azon napként, amelyen a váltón, kereskedelmi utalványon és közraktári jegyen alapuló követeléseknek a háború ideje alatt e tárgyban kibocsátott kivételes rendeletek értelmében félbeszakadt elévülése újból kezdődik, illetőleg ameddig nyugszik (nem kezdődik) az ilyen papirokon alapuló követeléseknek az emiitett kivételes rendeletek értelmében még meg nem kezdődött elévülése. 2. §. E rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1921. évi december hó 23. napján. \ Elszász-Lothringen joga sem olvad bele egykönnyen a francia jogba. A mult számunkban már megemlékeztünk a lengyel kodifikáció nehéz munkájáról, de míg ott ujonan keletkező államról volt szó és igy a feladat nehézségeinek szükségképpen fel kellett merülni, addig Franciaországnak csak egy aránylag kis területet kell magába olvasztani; amikor első pillanatra az látszik természetesnek, hogy az anyaállam joga egyszerűen kiterjesztessék az ujonan szerzett területekre. Mégis íöleg az elszászi jogászok közt igen erős az a felfogás, hogy el kell ismerni a német jogrendszer fölényét a francia felett és mindazokat a német jogintézményeket, amelyek a francia jogintézménynél jobbak, mindaddig fenn kell tartani, amig a francia jogfejlődés azokat el nem éri, vagy túl nem haladja. Schisselé savernei ügyvéd Párisban a «Société de la legislation comparée» egyik ülésén főleg a perjog, a biztosítási jog, házassági jog, gyámság, gondnokság köréből hozott fel meggyőző példákat arra, hogy a német jognak sok olyan intézménye van, amely a felekre a francia jognál sokkal előnyösebb. A kiskorúak gyámsága tekintetében azzal a javaslattal állt elő, hogy azok a franciák, akik régi francia területről, pl. Párisból költöznek az uj tartományok területére, az ott ma érvényes német jog rendelkezéseinek legyenek alávetve. Nem riadt vissza ennek attól a meglepő következményétől sem, hogy a javaslata folytán a statuta personaliara vonatkozó nemzetközi elvek alapján a Párisból Berlinbe költöző franciára a francia jogot, ellenben az Elszászba költöző franciára a német jogot kellene alkalmazni. Kiemeli, hogy félre kell tenni az érzelmi szempontokat és a célszerűséget kell szem előtt tartani. Ugyanabban az egyesületben Capitant párisi jogtanár beszámolt a francia jognak az uj tartományokba való bevezetése céljából végzett kodifikációs munkálatokról. Bejelentette, hogy a jogrendszer egységesítése céljából a francia törvényhozásnak öt, nagyrészben már jól előkészített törvényjavas-