Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - A meghitelezés jogi természete

10 KERESKEDELMI JOG 1. sz. cégnél (alperesnél) akkreditálta a felperest (eladót) a vételár erejéig. Felperes, noha a határidő letelte után, szállította az árut, azt az alperes kifogás nélkül átvette az amerikai vevő részére, de utóbb az akkreditált összeget mégsem fizette ki \ felperesnek. Az indokok szerint: A felperesnek az R. Co. részéről az alperesnél történt meghitelezése fizetési utalvány volt. Alperes az 1893. ápr. 11-i elismer őlevéllel kijelentette az utalvány elfogadását és ennélfogva a K. T. 300. cikke értelmében felel a felperesnek nyilatkozatának tartalmához képest. Oly kifogásokat, amelyek az utalványozónak az utalványoshoz vagy az utalványozotthoz való viszonyából erednek, az utóbbi az utalványossal szemben eredménnyel csak akkor támaszthat, ha az elfogadó nyilatkozatban erre irányuló fentartás foglaltatott, Ily fentartást az elfogadás nem tartalmaz. Az ügyállás azonban annak a feltételezésére sem nyújt támpontot, hogy ily fentartásra irányuló hallgatólagos megegyezés állott volna fenn a felek közt. Sőt. . . abból kell kiindulni, hogy a felperest az akkreditív kikötésekor az a szándék vezette, hogy a tengerentúli vevőtől magát függetlenítse és hogy alperes ezt a kereskedői felfogással összhangban álló szándékot ismerte. A Reichsgericht a továbbiakban — és ez nekem a fontos — egész természetesnek találja, hogy a bank (nevezzük az «utalványozott»-at ezentúl is igy) jogosítva van a vevőt megillető kifogások érvényesítésére, nevezetesen, hogy az áru elkésetten szállíttatott, mert e kifogásnak csak azért nem ad helyt, mivel a banknak azt az átvételkor nyomban kellett volna felhoznia. Más szóval: az «utalvány» konstrukciója nem gátolja a Reichsgerichtet abban, hogy a bankot csak a materiális jogviszony irányadása szerint és korlátai között tekintse a vételár kifizetésére jogosítottnak és kötelezettnek. És ezt annak ellenére, hogy az utalvány absztrakt jellegét magában az Ítéletben külön kiemeli! Továbbá: az eladót az akkreditálás csak akkor «függetleniti» a vevőtől, ha a bank nem puszta megbízottja a vevőnek, aki utasítását bármikor visszavonhatja és módosíthatja, hanem önálló harmadik, aki csak azt nézi és nézheti, eleget tett-e az eladó a vételügyletbeli kötelezettségeinek. A Reichsgericht álláspontja az ellenkező véglet, mint a mi Kúriánké; ha helyesen látok: középen az igazság. Még mult számunkban közöltük előfizetőinkkel, hogy az előfizetési díjat 1922. évre kénytelenek voltunk 300 koronára felemelni. Időközben — december hó folyamán — a nyomda olyan ujabb terheket akart ránk rakni, melyeket már nem bírtunk vállalni, ugy hogy azon nyomdát, mely lapunkat 18 éven át előállította, otthagyni kényszerültünk. Kérjük tehát t. előfizetőinket, hogy az uj előfizetési dijat, mely csupán az év közepéig tekinthető véglegesnek, tudomásul venni s az eiőfízetési dijat — az esetleges hátralékkal együtt — a mellékelt befizetési lapon átutalni méltóztassanak. A (KERESKEDELMI JOG» kiadóhivatala. SZEMLE. Uj év küszöbét léptük ismét át, abban a hitben, hogy az jobb lesz mint a régi volt, mert nemzetünk már elérte a megpróbáltatások hullámvonalának legalacsonyabb szintjét. Nincs senki az országban, aki ne látná, hogy a romok eltakarítására, a jobb jövő megalapozására mindenekelőtt a gazdasági élet terén van múlhatatlan szükségünk. Ennek az ujjá építésnek csak egy utja van: a munka. A gyáros, aki egy uj gépet épit, a kereskedő, aki uj piacot talál, az őstermelő, aki a földből uj terméket emel ki, többet használnak a nagy betegség meggyógyulásának, mint bárminő szép szónoklat vagy ragyogó reform-tervezet. És ha törvényhozásunknak a gazdasági élet szanálása körül betöltendő feladatait kutatjuk, nem tudunk más eredményre jutni, mint arra, hogy el kell távolítani minden akadályt a termelő munka útjából, fel kell ismerni a gazdasági törvények irtózatos erejét és azokkal számolva avatkozni be az élet irányításába, meg kell becsülni mindenkit, aki dolgozni tud és akar, mert másképpen nincs kivezető ut a szörnyű mélységből, ahova gazdasági életünket és igy exisztenciánkat a háború és a «béke» taszította. Nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági élet súlyos betegsége nem izolált jelenség; vele együtt sorvasztja nemzetünk testét a politikai élet lázas vergődése is. És a beteg politikának még sem szabad csupán a maga bajával foglalkoznia, a gazdasági rekonstrukció megsegítésével késedelmeskednie; mert a politikai beteg helyzet szanálására is elsősorban a gazdasági megerősödés vezet. A mai törvényhozás rendkívüli, szinte lehetetlen feladatok előtt áll; nyugodt munkáját lépten-nyomon megzavarják a megrázkódtatások. És mégsem háríthatja el magáról azt a nagy munkát, amelynek elvégzését tőle a termelő, épitő