Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 11. szám - A felelősségbiztosításról [2. r.]

11. sz. KERESKEDELMI JOG 169 hogy külföldi cég részére fizetést nem lehet teljesíteni a Devizaközpont engedélye nélkül magyar koronában sem. Ennélfogva.. . addig ne fizessen sem inkasszánsnak, sem ügyvédnek, se senkinek, amig a Devizaközpont erre felhatalmazást nem ad,» Nem tudjuk, hogy ezen hivatalos magyarázat mennyire használ közgazdasági szempontból az országnak (mert hisz a külföldi kereskedők ez ellen bizonyára retorzióval fognak élni s az áruszállításokat be fogják szüntetni!), ezt vizsgálni nem a mi feladatunk. De hogy e rendelet nem zavarhatja a biróság Ítélkezését, azt hisszük, ez kétségtelen. A K. T. 324. §-a szerint a pénztartozás «Bringschuld»; egyes — ott megjelölt eltérésektől eltekintve — adós a pénzt a hitelezőnél tartozik fizetni, tehát oda tartozik vinni. Ebből pedig folyik, hogy a pénzküldés veszélye s az akadályok következményei az adóst terhelik. A rendelet tilalma különben is csak relatív, mert kellő kérelmezés alapján feloldható. De bárhogy is magyarázzuk e tilalmat, az nem az Ítélethozatalra, hanem legfeljebb az ítélet végrehajtására -bir befolyással. A moratórium alatt sem kellett fizetni, azért a perben elutasító ítélet még sem hozatott, hanem csupán a moratórium korlátain belül kiterjedő hatállyal. Itt is a biró nem elutasító ítéletet fog hozni, hanem legfeljebb azon kiegészítést fogja az ítélethez fűzni, hogy az csupán a devizarendelet korlátain belül lesz végrehajtható, vagyis hogy a hitelező a pénzhez csupán a Devizaközpont hozzájárulásával juthat hozzá. — Mindenesetre kívánatos volna, ha a kormány e rendelet homályát eloszlatná s ezzel sok fölös pernek elejét venné ... sz. A gazdasági lehetetlenülés kérdéséhez. Előttünk fekszik a Kúria két tanácsának: a III-as és IV-esi tanácsnak két ítélete (P. III. 716/1922. sz. 1922. szeptember 26-ról és P. IV. 668/1922. sz. 1922. okt. 12-ről), amelyek ugyanazon kérdést kétfélekép oldják meg. A III-as tanács fenti ítéletében kimondja, hogy «ha a vételi jog gyakorlására jogosított e jog érvényesítésével egyidejűleg vételárként oly összeget ajánl fel az eladónak, mely az ingatlan keresetbeadásakori értékének megfelel, vagy ha csak ez iránti hajlandóságát is kijelenti, az eladó fél pedig ilyen összegű vételár ellenében isi megtagadja a teljesítést, ebben az esetben az eladó az ingatlan a keresetbeadásakori értékének szolgáltatása ellenében teljesíteni köteles. (Magánjog Tára 14. sa. III. köt. 218 old.) Ezzel szemben a IV-es tanács fenti (mai számunkban közölt) ítéletében ellentétes határozatot hozott, mert kimondta, hogy «az a körülmény, hegy felperes az alperes által szállítandó tűzifa szerződési árát még akkor előre kifizette1, amikor a magyar korona még magas valutárisi értékkel bírt, legföljebb az alperes kártérítési kötelezettségének mérvére bírhatna kihatással, de mit sem változtat az alperesnek a jelenlegi teljesítéstől gazdasági lehetetlenülés okából való mentesültségén ...» A két álláspont annyira eltér és pedig a gazdasági lehetetlenülés egy alapvető momentuma tekintetében, hogy minden esetre fel kell hívnunk a figyelmet arra. A biztositási összegnek külföldi valutában kifizetése olyan gondolat, amely az ingadozó és gyenge valutájú országokban, ahol a pénz jóformán már nem is értékmérő, hanem csupán fizetési eszköz, alapos megfontolást érdemel. Észtországban már kifejezetten meg is. van engedve, hogy az engedélyezett biztosító-társaságok szerződéseiket külföldi valutában kössék. A munkanélküli biztosítás tárgyában a német kormány még 1921 szeptemberében törvényjavaslatot készített elő, amely a szakszervezetekben azóta állandó megvitatás tárgya. A «Gewerkschaftsbund der Angestellten» országos konferencián árgyalta a dolgot és a törvényjavaslat ellen foglalt állást, mert abban nem látta biztosítva a munkásszervezeíek közreműködését. A javaslat ugyanis a munkanélküliség esetére szóló biztosítással kapcsolatos tennivalókat a betegpénztárakra, munkaközvetítő irodákra bizza. A Gewerkschaftsbund ezzel szemben azt kívánná, hogy a szervezett munkások tekintetében maguk a munkásszervezetek járjanak el, a hatósági szervek pedig csak a nem szervezett és nem állandóan foglalkozó munkások biztosítását intézzék. Ezt a kívánságot egyrészt az adminisztratív költségek elkerülésére való törekvéssel, másrészt azzal indokolják, hogy csak ezen az uton lehet az önmagánsegités gondolatát és a felelősségérzetet a német népben újból életrekelteni és elkerülni az állami gyámkodás egyre jobban terjedő veszélyét. Kézenfekvő, hogy az állásfoglalás valódi inditóoka a szakszervezetek autonómiájának kifejlesztésére való törekvés és az a gondolat, hogy a munkanélküliség esetének elbírálása a munkásság kezében maradjon. IRODALOM. Külföldi irodalom. Albert Cohen: Des contrats par correspondance en droit francais, en droit anglais et en droit francs-américain. Paris, Ernest Ságot et Cie 1921. Jules Oecamps: Les changes étrangers. Paris 1922. Albert Picot: Le cours de change et le droit Bálé 1921. Helbing et Lichtenhahn. John Marens: Autor und Theaterunternehmen in ihren rechtlichen Beziehungen. Berlin 1921. Carl Heymanns. v Wenzel Goldbaum: Urheberrecht und Urheber-Vertragsrecht. Berlin 1922. Georg Stilke. Martin Domke: Die Veráusserung von Handelsgescháfíen. Marburg in Hessen 1922.' N. G. Elvert.