Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 11. szám - A felelősségbiztosításról [2. r.]

170 11. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. Békeszerződés. 130. A bemutatóra szóló okirat alapján fellépő s a szerződésben közelebbről előre meg nem jelölt hitelező a békeszerződés 254. cikkében meghatározott fizetési módozatra igényt nem tarthat. (Kúria P. IV. 671/1922. sz. a. 1922. okt. 17-én.) Indokok:' Felperes azt a kereseti kérelmet, hogy alperes az életbiztosítási szerződésben megállapított 50,000 magyar korona helyett ugyanannyi román lei fizetésére köteleztessék, a trianoni békeszerződés 254. cikkének ama rendelkezésére alapította, amely szerint a magyar állampolgárok és a volt magyar királyság állampolgárai között létrejött tartozásokat, az ugyanazon cikkben közelebbről meghatározott pénznemben s az ugyanott jelzett átsizámitási árfolyam alkalmazásával kell megfizetni. Ámde ahhoz, hogy valamely tartozás a magyar állampolgár mint adós és a volt magyar királyság állampolgára mint hitelező között létrejött tartozás fogaljna alá s ekként a trianoni békeszerződés 254. cikke alá essék, ennek helyes értelme szerint mindenekelőtt az szükséges, hogy a tartozás alapjául szolgáló jogügyletből kifolyólag oly személy lépjen fel hitelezőként, aki nemcsak «a volt magyar királyság állampolgára», vagyis a békeszerződés 246. cikke szerint a jelen esetben oly személy, aki a békeszerződés alapján magyar állampolgárból román állampolgárrá lett, haneml akiről egyúttal az, is kétségtelen, hogy ő azonos azzal a, személlyel, akit a szerződő felek a tartozás alapjául szolgáló jogügyletben vagy más megállapodásukban, mint ^követelésre jogosultat akár név sízerint, akár más módon, de mindenesetre egyénileg határozottan megjelöltek: mert csak ez az értelmezés felel meg a békeszerződés az;on kétségtelen célzatának, amely bizonyos meghatározott körzetekhez tartozó feleknek a változott gazdasági viszonyok károsító hatásai elleni megvédésére irányul: aszerint pedig a bemutatóra szóló okiratok alapján fellépő és a szerződésben közelebbről előre meg nem jelölt hitelezők a békeszerződés fent hivatkozott rendelkezésében meghatározott fizetési módozatra igényt nem tarthatnak: inert különben a bemutatóra szóló papírnak a mindenkori birtokos általi érvényesithetése folytán minden ilyen adós ki volna téve annak, hogy tartozását a reá nézve legterhesebb pénznemben, illetve a legkedvezőtlenebb átszámítás mellett volna kénytelen megfizetni. Részvénytársaság. 131. A K. T. 180. §-a értelmében a cégbíróság a reá ruházott törvényes felügyeleti és ellenőrzési hatáskörben köteles a közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt határozatokat hivatalból is vizsgálat alá vonni abból a szempontból, hogy azok a törvény és az alapszabályok rendelkezéseinek megfelelnek-e s e hatáskörében joga van arra is, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvnek és mellékleteinek adataiból megállapítható, a törvénybe vagy az alapszabályokba ütköző nyilvánvaló szabálytalanság fenforgása esetében a közgyűlés határozatait hivatalból megsemmisítse. (Kúria P. IV. 4923/1922. sz. a. 1922. okt. 12-én.) Fix ügylet. 132. Valutaárfolyamoknak időnként, óráról-órára Is jelentős hullámzására tekintettel az ügyletnek a kikötött határidőben való lebonyolításához a feleknek fontos érdekük fűződik s igy megokolt a megállapított teljesítési határidőnek, annak világos kifejezésre juttatása nélkül is, a K. T. 355. §-a értelmében vett záros határidőként való minősítése. (Kúria P. IV. 606/1922. sz. a. 1922. okt. 5-én.J Gazdasági lehetetlenülés. 133. A szolgáltatás gazdasági lehetetlenné válásához nem szükséges, hogy-a szolgáltatás a teljesítésre különben kötelezett félnek nagyobbmérvü gazdasági romlásával járjon, hanem elegendő, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között feltűnő és a forgalomnak a jóhiszeműségben és bizalomban álló tisztességével s a méltányossággal össze nem egyeztethető aránytalanság van. Az a körülmény, hogy felperes az alperes által szállítandó tűzifa szerződési árát még akkor előre kifizette, amikor a magyar korona még magas valutáris értékkel bírt, legfeljebb az alperes kártérítési kötelezettségének mérvére birhatna kihatással, de mit sem változtat az alperesnek a jelenlegi teljesítéstől gazdasági lehetetlenülés okából való mentesültségén. (Kúria P. IV. 668/1922. sz. a. 1922. okt. 12-én.) Zsákkölesönügylet. 134. Zsákkölcsöndij a bírói gyakorlat szerint csak három hónapra, legfeljebb az ügyletkötés évének végéig követelhető; a zsákok visszaadása csak ezen idő alatt követelhető, ennek elteltével pedig csakis a zsákoknak ezen idő elteltekori értéke követelhető. (Kúria P. IV. 431/1922. sz. a. 1922. szept. 27-én.)' Indokok: A zsákkölcsönügylet lényegére és gyors lebonyolítást igénylő természetére tekintettel keletkezett és fennálló általános! kereskedelmi szokás alapján kifejlődött birói gyakorlat azt az anyagi jogszabályt állította fel, hogy zsákkölcsönzési ügyleteknél általában és nem csupán a hivar tásos zsákkölcsönzők ügyleteire korlátozottan, a határozatlan időre kölcsönadott, de vissza nem szolgáltatott zsákok után a kölcsöndij, más megállapodás hiányában, rendszerint csak három hónapra, esetleg legfeljebb csak amaz év végéig, melyben az ügylet köttetett, igényelhető és hogy a zsákoknak természetben való visszaadása iránti igény is csak ezen szokásos idő alatt érvényesíthető, annak elteltével pedig csakis a zsákoknak ezen idő elteltekori értéke követelhető.