Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám - Organizációs és csere-szerződések

144 KERESKEDELMI JOG 9. sz. tartalmazó levél hozzá csakis november hó 8. napján érkezett volna — amint ezt maga a felperes állítja — mivel erre a levélre a felperes nem nyomban, hanem csak a harmadik napon, tehát igy is elkésve válaszolt, az alperesnek jogában állott a 4 ./• jelű levelében tett ajánlatától visszalépni s ennek a közlésével az ajánlat jogisizerint hatályát vesztette. Minthogy pedig az alperes előkészítő iratában a felperes eme késedelmét kifogásként kifejezetten érvényesítette, a felperesnek az ezzel ellenkező érvelése tehát nem helytálló: a fellebbezési bíróság tehát az anyagi jogszabálynak megfelelően helyesen döntött, amidőn a felperest keresetével a vételügylet létre nem jötte okából elutasította. Csekk-valuta. 110. A csekknek átruházása nem kereskedelmi ügylet s nem vonható a K. T. 1. §-ában jelzett kereskedelmi ügyek fogalma alá. A csekk átruházója, ezen ügylete alapján nem kötelezhető arra, hogy a külföldön fizetendő csekket ezen külföldi pénznemben fizesse, hanem a K. T. 326. §-a alapján csupán a lejáratkori árfolyamon saját országának pénznemében köteles fizetni. • (Kúria P. IV. 5965/1921. sz. a. 1922. szept. 12-én.)1 Indokok: Az alperes azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság a K. T. 1. §-ában foglalt jogszabály megsértésével mellőzte annak a kereskedelmi szokásnak bizonyítására felajánlt alperesi bizonyítékokat, hogy a csekknek forgatmány nélkül való átruh HZ cl Síi esetében az átruházó nem felelős a csekknek az utalványozott részéről való kifizetéseért. Ez a panasz nem alapos. A K. T. 1. §-a értelmében a kereskedelmi törvényben foglalt intézkedés hiányában a kereskedelmi szokások az általán os magánjogot megelőzően csak kereskedelmi ügyekben irányadók; ámde az 1908: LVIII. t.-c. a csekket, mint az utalványozott által a kibocsátó helyett teljesítendő fizetés céljából kiállított és •alakszerűségekhez kötött okiratot nem korlátozza a kereskedőkre, sem a kereskedelmi ügyletekből eredő jogviszonyokra; ennélfogva a csekknek akár forgatmány utján, akár pedig egyszerű átadás utján átruházása nem tekinthető szükségképen a kereskedelemből eredő jogviszonyból származó jogügyletnek ós igy ez az átruházás nem is vonható a K. T. 1. §-ában felhívott kereskedelmi ügynek fogalma alá. Ezen az alapon a fellebbezési, bíróság helyesen mellőzte az alperes által állított kereskedelmi szokásra vonatkozólag felajánlt bizonyítást és*helyesen állapította meg, hogy az al1 Ezen határozat két szempontból érdemel figyelmet. Először is a csekkből származó jogviszonyokat nem tekinti kereskedelmi ügyeknek. Aminek pld. egyik következménye, hogy a csekk forgatója mint magánjogi viszterhes engedményező felelős a csekk behajthatóságáért. Másodsorban pedig azon fontos kijelentéséért, hogy a csekk átruházója nem a csekkben foglalt fizetésért, utalványért s az utalványozott helyeit, hanem saját engedményezői felelőssége alapján tartozik fizetni s a fizetendő összeg s a fizetési hely nem a csekk fiizetés helye, hanem saját lakhelye szerint igazodik. Szerk. peres a magánjogi utan viszteher ellenében átruházott csekk-követelés behajthatóságáért felelősséggel tartozik, A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság nem vette figyelembe, hogy az alperessel a kérdéses csekk átruházására vonatkozólag kötött jogügyletnek teljesítési helye Franciaországban fekszik és ehhez képest a fellebbezési bíróság a K. T. 326. §-a ellenére mellőzte az alperesnek francia frankban való marasztalását. A felperesnek felülvizsgálati panasza sem alapos. A felperes az alperessel a kérdéses csekk tekintetében azon az alapon került kötelmi jogviszonyba, hogy a csekket ellenérték lefizetése ellenében az alperestől magánjogi uton átadással megszerezte és igy a csekket az abban megnevezett utalványozottnál Párisjban kifizetésre bemutathatta. E kötelmi jogviszony alapján az alperes a csekk ki nem fizetése miatt az őt a viszterhes átruházás folytán terhelő felelősségből folyóan a csekkben foglalt követelés megtérítésére van kötelezve; ennek a kötelezettségnek teljesítési helye egyéb kikötés hiányában az alperes telepe, nem pedig a csekk-utalványozott telepe, mivel a csekkviszterhesi átruházásával az alperes nem azért vált felelőssé, hogy a csekket ő fogja kifizetni Párisban, hanem hogy ezt a fizetést ott az utalványozott fogja teljesíteni. Amennyiben pedig az utalványozott nem fizet, az alperes csupán mint szavatos tartozik felelősséggel az általános magánjog szabályai szerint, ezek szerint pedig az adós ott tartozik teljesíteni, ahol a kötelezettség keletkezése idejében telepe illetőleg lakóhelye volt, vagyis jelen esetben Budapesten. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem is .panaszolja, hogy az alperessel más teljesítési helyben egyezett meg és hogy e tekintetben a fellebbezési bíróság a tényállás megállapítását mellőzte volna. Alperesre nézve a teljesítési hely Budapest lévén, alkalmazást nyer a K. T. 326. §. második bekezdése, mivel az alperes 15,000 francia frankot tartozik szavatosságából folyóan a felperesnek megtéríteni és mivel ez a pénznem Budapesten nincsen forgalomban, az idézett bekezdés szerint az alperes a 15,000 francia frankot a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben tartozik megfizetni. Mivel pedig nincs megtámadva a felebbezési bíróságnak az az ítéleti tényállása, hogy a felperes az alperest 1920. szeptember 20-án a be nem váltott csekk összegének kifizetésére felhívta s hogy e napon a francia frank árfolyama Budapesten 16 K volt: mivel továbbá az alperesnek szavatosságából eredő fizetési kötelezettsége a felperes fizetési felhívásával esedékessé vált, ennélfogva a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az alperest a 15,000 francia franknak és 248 fr. 74 cm.-nek 16 K-ás árfolyammal számított országos pénznembeli egyenértékben marasztalta. Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivataléban. Hungária könyvnyomda és kiadóüzlet nyomása Budapest, V., Vilmos császár-ut 34.