Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám - Organizációs és csere-szerződések

9. sz. KERESKEDELMI JOG 143 bezési bíróság ítéletének a felhozott indokok alapján levont az a jogi következtetése, hogy alperest a keresetileg érvényesített követelésnek megfizetése az ez idő szerint forgalomban lévő osztrák pénznemben terheli. Minthogy pedig Ausztriában ez idő szerint is ugyanaz a pénznem a fizetési eszköz, amely f>énznem a szerződés teljesítésének idején volt forgalomban, időközi valutaleromlás cimén pedig a felperes kereseti igényt nem is támasztott, nem sértett jogszabályt a fellebbezési biróság azzal, hogy - az osztrák valuta időközi romlását figyelembe nem vette. Tétel. 105. Az általános jogszabály értelmében a megrendeltnél nagyobb mennyiségben küldött árut, — amennyiben az elkülönítés nehézséggel nem jár, — a vevő nem tartozik ugyan átvenni s habár ily esetben a K. T. 346. §-a értelmében vett alakszerű rendelkezésre bocsátás a vevőre nézve nem kötelező is, de a kereskedői gondosságnál fogva tartozik értesíteni az eladót arról, hogy a megrendelten felül küldött mennyiséget át nem veszi. Ez az értesítő kötelezettsége a vevőnek az ügylet természeténél fogva akkor áll be, amidőn ő a szállított és illetve a többletmennyiségről tudomást szerzett avagy szerezhetett. (Kúria P. IV. 5567/1922. sz. a. 1922. jun. 21-én.) Indokok: Minthogy pedig a szén a kir. Kúria megítélése szerint egyáltalán nem sorolható azon áruk közé, amelyekből a mennyiségi elkülönítés nehézséggel járna, az alperesnek ily vonatkozásban felhozott érvelése nem helytálló, s igy eldöntendő kérdés az, hogy az alperes a fentebb kiemelt értesítő kötelezettségének kellő időben tett-e eleget? ... Erre nézve pedig rendszerint nem az áruszámla vételének időpontja, hanem az az időpont irányadó, amikor a vevő a vasúti fuvarlevél adataiból tájékozódhatott afelől, hogy a tényleg szállított árumennyisége meghaladja a megrendelt mennyiséget, mert ily esetben a vevő a vagontételben szállított árunak a megrendelésen felüli mennyisége tekintetében még a kirakás előtt tartozik az eladót megfelelő rendelkezésre felhívni. 106. Jogszabály, hogy a vevő a vételi szerződésből eredő jogait, ha azt a szerződés vagy a kereskedelmi szokás ki nem zárja, harmadik személyre az eladó hozzájárulása nélkül is átruházhatja. (Kúria P. IV. 670/1922. sz. a. 1922. aug. 29-én.) Gazdasági lehetetlenülés. 107. Alperes a teljesítés idején raktárán megvolt és másnak drágábban eladott áru tekintetében gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik. (Kúria P. IV. 5582/1921. sz. a. 1922. június 22-én.) Indokok: Az alperes azon árumennyiség tekintetében, amely a teljesítés idején raktárán megvolt, s amelyet a felperes állítása szerint az alperes utóbb magasabb áron másnak adott el, gazdasági lehetetlenülésre nem hiratkozhatik s az alperes egyéb panaszainak elutasítása mellett a fellebbezési bíróságot a tényállásnak a gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogás elbírálására lényeges körülmények tisztázására utasította. A gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogást illetően a fellebbezési biróság a peres felek egyező előadása alapján megállapította, hogy amikor felperes megbízottja az alperesnél az áru átvétele cél-" jából megjelent, az alperesnek 4—5 métermázsa részben száraz, részben még félnyers állapotban levő marhabőrkészlet volt a birtokában, s ezután a felperes keresetét ezen árumennyiségnek természetben való átadására szállította le. A fentebb kifejtett jogi álláspontra tekintettel vonatkozó okfejtése szerint helyesen kötelezte a fellebbezési biróság az alperest a leszállított kereseti kérelemnek megfelelő mennyiségű árunak átadására, mert a szerződésszegő alperes azon az alapon, hogy az áru vételára időközben a szerződési árral szemben rendkívüli mértékben emelkedett, a teljesítés idején raktáron volt árumennyiség tekintetében a teljesítés alól nem szabadulhat, s azt sem igényelheti, hogy a teljesítés helyett csupán a tisztes kereskedői hasznot meg nem haladó mérvű árkülönbözet megfizetésére köteleztessék. Biztosítás. 108. A biztosítási kötvénybe foglalt «Általános feltéíelek» 4. §. e) pontja értelmében az alperesi társulat nem szavatol olyan károkért, amelyek háború, lázadás, csoportosulás stb. alkalmával keletkeztek. Ezen szerződési kikötésnek az értelme az, hogy a kárviselés kötelezettsége ki van zárva olyan esetben, amelyben a kár a háború, lázadás, csoportosulás stb. tartama alatt keletkezett s ez a kizárás, amelyre vonatkozó kikötés kiterjesztőleg nem értelmezhető, a közbiztonsági állapotoknak a csoportosulás miatt feltételezhető időleges további meglazulásának bizonytalan tartamára kiterjesztettnek nem tekinthető. (Kúria P. IV. 5586/1921. sz. a. 1922. jun. 22-én.) Ügyletek értelmezése. 109. A K. T. 315. §-ában az ajánlat elfogadására nézve előirt jogszabály értelmében: távollevők között a nyilatkozatnak rendes körülményekhez képest a válaszadásra szükséges idő alatt kell megtörténnie s ez idő számításánál az ajánlattevő azon feltevésből indulhat ki, hogy ajánlata kellő időben ért rendeltetési helyére. (P. IV. 5957/1921. sz. a. 1922. szept. 6-án.) Indokok: A felperes azonban az alperes 4 ./• jelű levelében az 1919. év október hó 21. napján kelt ajánlatra csak november hó 11. napján kelt levelében nyilatkozott, az ajánlat tételtől eltelt mintegy három heti idő pedig a válaszadásra szükséges határidőt még az akkori időben közismerten fennállott rendkívüli posta-közlekedési viszonyokra való tekintettel is túlhaladta. Ennélfogva és mert a felperes már abban az esetben is szabály ellenére járt el, ha aa alperes ajánlatát