Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám - Organizációs és csere-szerződések

136 KERESKEDELMI JOG 9. sz. A szerző tanári tevékenysége során, azonban meg fog győződni arról, hogy rendszere több tekintetben változtatásra szorul, igy különösen nem tartom helyesnek azt, hogy a bizományi, a szállitmányozási és alkuszi ügyletet a közvetitő kereskedők cime alatt a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályokkal együtt tárgyalja könyvének a kereskedők és kereskedelmi társaságok tárgyalása közé közbeékelt helyén, tehát olyan stádiumban, amelyen olvasója, olvasók alatt pedig elsősorban az egyetemi hallgatóra kell gondolnunk — a kereskedelmi ügyletekről még semminő tájékozást nem nyert. Van ugyan az az elméleti jogosultsága, hogy a váltó is felhasználható fizetésre, a csekk pedig túlnyomó részt arra szolgál, de viszont ezen beosztás által szét vannak tépve az összefüggő intézmények, anélkül, hogy feldolgozásuk bárminő előnyt nyerne. A tankönyveknek általában véve ez a sorsuk, hogy ugy mint nálunk Nagy Ferenc kitűnő kereskedelmi és váltójogi kézikönyvei, a német irodalomban Gosack kereskedelmi joga mutatják, a leggyakorlottabb szerző müve is csak ismételt átdolgozás során lesz kipróbált tankönyvvé, mert csak az ismételt átdolgozás adja meg azt a kerekséget és könnyed előadást, amely a jogi tankönyv legkimagaslóbb tulajdona. Az ismételt feldolgozás továbbá meg fogja a szerzőt győzni arról is, hogy állásfoglalása több tekintetben revizióra szorul. így különösen a mai forgalom igényeivel alig egyeztethető össze az értékpapíroknak, -illetőleg az értékpapírokból folyó jogviszonyoknak a szerződési elméletre való visszavezetése, még abban az ekletikus formában is, amelyben azt a szerző magyar tankönyvének kereteit messze^ meghaladó terjedelemben megépiti. Erről a kérdésről egyébként külön tanulmány keretében kívánok megemlékezni, amikor is reá fogok mutatni arra, hogy az elméleti állásfoglalásnak gyakorlatilag minő következményei vannak. Ezen és sok más kérdésben nem oszthatom szerző álláspontját. Ezek a nézeteltérések azonban mitsem vonhatnak le abból az elismerésből, amellyel szerző alapos munkája iránt mindenkinek viseltetnie kell, aki a hazai kereskedelmi joggal akár elméleti, akár gyakorlati vonatkozásban foglalkozik. Organizációs és csere-szerződések. Irta: Dr. Kuncz Ödön. Egy könyv került nem rég a kezembe, amely 1897-ben látott ugyan napvilágot, de oly megkapóan eredeti szemszögből tárgyal a mai gazdasági életünkben igen aktuális kérdéseket, hogy feltétlenül tanulságosnak tartom, ha alapgondolatát ismertetem és e könyvvel kezemben szemlét tartok egynéhány fontos hiteljogi probléma felett. A könyvet, amelynek cime «Rechtsgescháfte der wirtschaftlichen Organisation», dr. Emil Steinbach irta. Steinbach a gazdasági életben szerepet játszó jogügyleteket két nagy csoportra osztja: i. olyan szerződések, amelyek a gazdasági élet szervezetéi teremtik meg (Vertragé der wirtschaflichen Organisation), 2. a javak kicserélésére irányuló szerződések (die Güterauslauschvertráge), amelyeknek főtipusa az adásvétel. Az első csoportba sorolja Steinbach a társasági szerződést, a megbízással kapcsolatos meghatalmazás és az állam hivatalnoki szerződést: «die Vereinigung wesentlich gleichberechtigter Subjekte zur Erreichung eines wirtschaftlichen Zweckes, die Vertretung des Subjektes der Wirtschaft durch eine andere Person und die organische Ergánzung des Subjektes der Wirtschaft durch denselben utitergeordnete Hilfskrafte» (105. 1.). Ezek a szerződések a javak kicserélésére irányuló szerződésektől lényegesen különböznek; valósággal ellentétei azoknak, mert utóbbiak a gazdasági küzdelem terére tartoznak (a kereslet-kinálat törvénye alatt állanak; a gazdaságilag erősebbnek nyújtják a pálmát; az érdek-ellentét lételemük, &ib.), a gazdasági szervezetet megteremtő szerződések ezzel szemben nem küzdelmet jelentenek, hanem ellenkezőleg: a feleknek közös célért, békés együttműködését tételezik fel; a gazdasági sejteket nagyobb erőt biztosító magasabb egységbe foglalják. A gazdasági ügyleteknek ezt a két, szögesen ellentétes atmoszférában érvényesülő csoportját azonban nem választja el egymástól áthatolhatatlan válaszfal; ellenkezőleg, vannak olyan csere-szerződések, amelyek az organizációs szerződések felé oriántálódnak és fordítva; ugy, hogy a gazdasági élet tropizmusa átmenetileg (?) kevert ügyleteket tár elénk. Ezek a kevert ügyletek, amelyek még nem léptek ki az egyik körből, de már igen sokat szivtak magukba a másik kör levegőjéből, a legérdekesebbek, mert igazolják annak a tételnek helyességét, hogy igen nehéz (és talán hiú kísérlet is)