Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTE LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Egész évre... 800 kor. Félé\vre 400 kor. Negyedévre... 200 kor. Egy füzet ára 80 korona. A cikkek Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur cimére (VIII., Üllői-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. TIZENKILENCEDIK ÉVFOLYAM 9. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1922. OKTÓBER í. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Sárffy Andor kir. törvényszéki biró. Az elveszeti utipodgyász kilogrammjáért — ötven korona kártérítés. Dr. Lévy Béla. A magyar kereskedelmi jog legújabb rendszeres feldolgozása. Dr. Kuncz Ödön. Organizációs és csere-szerződések. SZEMLE: Klupathy Antal f. — „Még egyszer a meghitelezésről. " (Dr. Meszlény Artur ) — A kereskedelmi törvény revíziója. — Clausula rebus sic stantibus. — A fogadós felelőssége. IRODALOM: Hazai irodalom. — Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 99., 100. Általános. — 101. Tiltott jogügylet. — 102. Lánckereskedés. — 103. Pénzfelülbélyegzés. — 104. Vatuta. — 105., 106. Vétel. — 107. Gazdasági lehetetlenülés. — 108. Biztosítás. — 109. Ügyletek értelmezése. — 110. Csekkvaluta. Az elveszett utipodgyász kilogrammjáért — ötven korona kártérítés. Irta: Dr. Sárífy Andor kir. törvényszéki biró. A legszerényebb utipodgyász kilogrammja is ezreket ér ma, az ötvenezer koronás ruhák és tizezer koronás cipők boldog idejében. De ha elveszett, a vasút nem fizet érte többet kilogrammonként ötven koronánál. Ha azután a károsult utas rácsap a Kereskedelmi Törvény 398. §-ára, amely szerint a fuvarozó még vétlensége esetében is minden kárért felelős, amely az áruban elveszés által történik és hivatkozik a 399. §-ra, amely szerint a kártérités a teljes érték megfizetésében áll, valamint a 424. §-ra, amely szerint a vasút ezt a felelősséget még ki sem zárhatja — akkor a vasút azzal vág vissza, hogy a K. T. 429. §-ának 1. pontja szerint «a vaspálya kikötheti, hogy a kártérités kiszámitásánál alapulvehető érték a podgyászjegyen kitett összeget, ily adat hiányában pedig az eleve megállapított szabályzati tételt meg nem haladhatja». Ha pedig a károsult azzal felel, hogy a podgyász feladásánál bejelentette, mennyit ér podgyásza és kérte annak a podgyászjegyen való feltüntetését, de ezt a vasúti közegek megtagadták, nem rajta mult tehát, hogy a podgyászjegyen nincs más összeg kitéve — akkor a vasút azzal felel, hogy a vasúti közegek eljárása helyes volt, mert a Vasúti Üzletszabályzat 35. §-a szerint «különleges üzemi viszonyokra való tekintettel a vasút az utipodgyász elveszése esetében nyújtandó kártérítést a felügyeleti hatóság jóváhagyásával bizonyos legmagasabb összegre korlátozhatja» és a 32. §. szerint «ha a kártérítési kötelezettség a 35. §. (2. ) bekezdése szerint bizonyos legmagasabb összegre van korlátozva, ezt meghaladó szállítási érdeket nem lehet bevallani)). Jelenleg pedig életben van ilyen korlátozás és pedig kilogrammonkénti ötven koronában. Megáll-e a vasútnak ez az érvelése? Az Üzletszabályzat szerint kétségtelenül megállana. De megfelel-e az Üzletszabályzat a K. T. most idézett 429. §-ának? I. A régi német kereskedelmi törvénynek a K. T. 429. §-ával egyenlő rendelkezését az irodalom (1. pl. Staub és Puchelt Kommentariait a 417. §. 1. pontjához) ugy magyarázza, hogy a vasút nem teheti lehetetlenné a normáltételnél magasabb értéknek a fuvarozási okmányokba való bevételét. Rámutatnak arra, hogy a törvény nem akarta lehetővé tenni a vasút kötelezettségének egy minimumra való leszorítását, hanem módot akart adni a félnek az értékbevallásos drágább és az értékbevallásnélküli olcsóbb szállítás közti választásra. Mi is azt hisszük: a K. T. 429. §. 1. pontjának az