Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 9. szám

134 KERESKEDELMI JOG 9. sz. a kitétele, hogy «ily adat hiányában» arra mutat, hogy a törvény akarata szerint az értékbevallást a fuvarozási okmányokon, a fél kívánságára, mindig fel kell tüntetni.1 Megáll-e tehát az Üzletszabályzatnak a törvény szándékával ellenkező rendelkezése? Az Üzletszabályzat kormányrendelet, a kormányrendelet pedig törvénnyel nem ellenkezhetik. Igaz, hogy a berni "vasúti árufuvarozási egyezményt becikkelyező 1892: XXV. t.-c. 2. §-a megengedi a minisztériumnak, ha a belföldi fuvarozásban is félretehesse a Kereskedelmi Törvény rendelkezéseit, de csak oly képpen, hogy a berni egyezmény eltérő határozmányait terjeszti ki a belföldi forgalomra. De a Vasúti Üzletszabályzatnak most tárgyalt rendelkezései nem ily tartalmúak, mert a berni egyezmény hasonló rendelkezéseket nem tartalmaz, sőt az egyezmény határozmányai (34. és 35. cikk) a vasutakra nézve bizonyos tekintetben még súlyosabbak Kereskedelmi Törvényünk rendelkezéseinél is. A Vasúti Üzletszabályzatnak tárgyalt rendelkezései ennélfogva véleményünk szerint törvényellenesek és igy érvénytelenek, azoknak a birói gyakorlat által való követése tehát helytelen. A birói gyakorlatnak, ha a félen segiteni akar, nem kell a vasút vétkességének erőszakos megállapításával operálnia, hanem a vasúti üzletszabályzat félretételével a törvényt kell alkalmaznia.2 II. De vélményünk szerint mégha a vasút a jövőben módot adna is a félnek, hogy podgyászát értékbevallással adja fel, akkor sem lehetne a mostani ötven koronás tételt fenntartani, még olyan normáltétel gyanánt sem, mely csak az értékbevallás nélkül feladott podgyászokra vonatkozzék. Az ötven koronás kártérítés még mint diszpozitiv, szerződéspótló határozmány sem állhat meg. Mert a Kereskedelmi Törvény még a felek kifejezett megegyezése esetében sem akarta megengedni a vasút felelősségének kizárását. Annál kevésbbé akkor, ha a feladó csupán hallgat a felelősség mértékéről, ami esetleg feledékenységből is történhetik. Már pedig az ötven koronás kártérités a mai viszonyok között a kártérítés 1 Nem pontos az Üzletszabályzat 35. §-a, mely érdekbevallásról beszél. Érdekbevallás csak a tárgy értékét meghaladó kártérítés fenntartásához szükséges. 2 A birói gyakorlat egyes esetekben (Kúria P. IV. 2.169/1921/10., P. IV, 2.447/1921/9.) ugy iparkodott a károsulton segiteni, hogy kimondta: vasúti lopás másképpen nem lehetséges, csak ugy, ha a vasúti közegek vétkes gondatlanságot tanúsítottak. (Ezeket a határozatokat ismerteti és bírálja Dr. Sándorfi Kamill a Vasúti és Közlekedési Közlöny idei 18. számában). Ez a tétel azonban aligha tartható fenn és értesülésünk szerint a gyakorlat ujabban el is tért tőle. teljes kizárásával esik egy tekintet alá. Az ötven koronás tételt még mint diszpozitiv tételt is feljebb kellene a jogot alkalmazó bírónak emelnie a törvény valódi intenciójának megfelelően. De mily összegre lehet ezt a tételt a törvény szándéka nevében felemelni? A podgyász teljes értékéig nem, mert az kétségtelen, hogy a törvény a vasútnak módot akar nyújtani a felelősségnek lejebb szorítására. De mennyit akart a törvény engedni a teljes értékből? Ha erre a kérdésre keresünk feleletet, azt kell vizsgálni, milyen okok bírhatták a törvényt a felelősség leszállításának megengedésére. S minthogy Kereskedelmi Törvényünk előmunkálataiban nem találunk útbaigazítást, azt kell vizsgálnunk, milyen érveket lehet a kártérítés leszállítása mellett egyáltalán felhozni. Mi jogosultsága van az olyan látszólag elvtelen rendezésnek, mely az egyik szakaszban azt mondja, hogy a vasút felelős a kárért és ezt a felelősséget még csak ki sem zárhatja, de a másik szakaszban már megengedi a kártérítésnek részleges kizárását. Különösen két okot lehet eme rendezés mellett felhozni. Az egyik a következő: A vasút, amikor árut fuvarozásra átvesz, a törvény rendelkezése értelmében a véletlen elveszés kockázatát is átveszi. A vasút tehát a feladóval olyanféle viszonyba kerül, mint a biztosító társaság a biztosittottal. Ennek a kockázatnak ellenértékét a vasútnak a fuvardíjba be kell kalkulálnia. Kalkulációjának minden alapja elesnék azonban akkor, ha még megközelítőleg sem tudná, milyen összeget kell elveszés esetében megtérítenie. Ha pedig ugy akarna kalkulálni, hogy a kisebb és nagyobb értékű podgyászok átlagos értékét veszi számításba, akkor megkárosítja azokat a feladókat, akik csekélyebb értékű podgyászt adtak fel, mert megdrágítja az ő podgyászuk szállítását olyan kockázat fejében, amely az ő podgyászuknál nincsen meg. Más szóval olyan terhet, amelyet az értékes podgyászok okoznak, részben áthárítana az értéklíelenebb podgyászokra, ami igazságtalanság. A másik ok pedig a következő: Nem kívánatos, hogy minden szállítmány elveszése bizonyítási eljárást, esetleg pert vonjon maga után. Nagy előny, ha a kár könnyen kiszámítható, minden bizonyítás nélkül megállapítható. Ezt az előnyt pedig legkönnyebben ugy lehet elérni, ha a vasút kártérítési, felelősségét olyan összegben szabjuk meg, amely összeget minden egyes podgyász elveszésénél különösebb bizonyítás nélkül megnyugvással ki is fizethet. Ez