Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A tőzsde reformja ...

8. sz. KERESKEDELMI JOG 131 következményeképen a vevő elveszti a jogát ahhoz, hogy az eladótól a szerződés teljesítését követelhesse, vagy hogy ellene a szerződéi be nem tartásából folyó kártérítési igényt támaszthasson. Vasúti fuvarozás. 94. I. A vasúti Ü. Sz. 54. §-ának (2.) B. 1. pontjában, az ott külön megjelölt egyes cikkek felsorolása után használt -más drágaságok" kifejezés alatt mindazokat a tárgyakat kell érteni, amelyek méretükhöz és súlyukhoz képest, akár anyaguknál, akár kidolgozásuknál és elkészítésük módjánál, vagy más tulajdonságuknál fogva, egyéb tárgyakhoz viszonyítva, különösen értékesek s melyeket éppen ezen oknál fogva a közönséges életfelfogás is drágaságoknak tekint; ehhez képest a perzsaszönyeg — mint a polgári háztartások nagy részében előforduló lakásberendezési tárgy — is csak a most emiitett ismérvek fenforgása esetében esik a drágaság fogalma alá. £Kuria P. IV. 5592/1921. sz. a. 1922. június 27-én.}, Az irányadó tényállás szerint feladott és fuvarozás közben elveszett hat darab perzsa szőnyegnek 60,000 koronát kitevő összértéke azonban, a 27V2 'négyszögméternyi összmérethez viszonyítva és a feladás idejében, 1918. év december havában fenforgott árviszonyokra való figyelemmel, nem tekinthető olyan nagy értéknek, amelyből a kérdéses szőnyegeknek az átlagot meghaladó különleges becsű kidolgozására vagy anyagára következtetni kellene. Ezek a szőnyegek tehát nem tartoznak az Ü. Sz. 34. §. (2.) B. 1. pontja szerint csak feltételesen szállítható és a II. (1.) és (5.) póthatározmány szerint a fuvarlevélben kifejtett megjelölendő tárgyak közé, minélfogva a kártérítési igényt a helytelen bevallás okából kizáró 96. §. sem alkalmazható. Minthogy pedig az alperesek kártérítési kötelezettségüket — a tényállás szerint fentartott, védekezésük értelmében — egyéb alapon nem tették vitássá és a 60,000 koronában felszámított értéket elismerték; minthogy továbbá az I. r. alperesnek az a kifogása, hogy ő az Ü. Sz. 54. §. II. (6.) póthatározmánya értelmében 100 kilogrammonként 400 koronát meghaladó kártérítésre nem kötelezhető, azért nemi alapos, mert ez a rendelkezés kifejezetten csak a II. (1.) és (5.) alatt felsorolt tárgyakra vonatkozik, ezek közé azonban a szóban forgó szőnyegek a már kifejtettek szerint nem tartoznak: alpereseket a 60,000 korona tőkében és ennek a kereset beadásától járó 5%-os kamataiban marasztalni kellett. II. A B) alatti jegyzékben 18. számmal megjelölt, «Altwien» porcellánból készült 24 tányér, 1 leveses tál, 6 kávés csésze, 18 különféle csésze és 2 nagy tányér összértéke a nem vitás tényállás szerint 1918. decemberben 16,000 koronát tett ki, a 19. számmal megjelölt «antik» falióráé pedig 4800 koronát, vagyis aránytalanul többet, mint amennyibe abban az időben a hasonló rendeltetésű háztartási, illetve berendezési tárgyak, a köztapasztalat szerint kerültek; a falióránál ez mindenesetre az anyag értékességére (ezüst számlap és ütőszerkezet, mahagóni oszlopok, aranyozott kapitélek) vezethetők vissza; ezek a tárgyak tehát mint «drágaságok)), de művészeti és az elnevezésükből következtethető régiségü jellegüknél fogva is az Ü. Sz. idézett határozmányai értelmében külön bevallás alá estek, amelynek elmulasztása folytán felperes ezekért kártérítést nem igényelhet. Vasút felelőssége. 95. A vasút kártérítési felelősségének mértékét sem az a körülmény, hogy felperes időközben elszakított területre került, sem pedig a megváltozott gazdasági viszonyok nem befolyásolják. (Kúria P. IV. 4912/1921. sz. a. 1922. május 31-én.) Indokok: Nincs jogszerű alapja végül annak a felülvizsgálati panasznak sem, hogy az alperes kártérítési felelősségének mértéke és a kár menynyisége az 1921. évi XXXIII. törvény alatt becikkelyezett békeszerződés rendelkezéseinek, valamint gazdasági viszonyok változása folytán időközben bekövetkezett értékeltolódásának figyelembe vétele nélkül állapíttatott meg, mert felperes a fuvarozási szerződés megkötésével alávetette magát a vasúti üzletszabályzat rendelkezéseinek, az alperes kártérítési felelősségének mérve tekintetében tehát ezek a rendelkezések irányadók s igy az alperes a vasúti üzletszabályzatban meghatározott mértéken túlmenő kártérítésre sem a békeszerződés rendelkezései alapján, sem azon az alapon nem kötelezhető, hogy a felperes kárigénye Szereden, felperes szerint időközben az országtól elszakított területen keletkezett. Az a körülmény pedig, hogy a kárjegyzékben felsorolt ingóságok értéke az időközben megváltozott gazdasági viszonyok folytán rendkívüli mértékben emelkedett, a kár mennyiségének megállapítására befolyással azért nem birhat, mert ez az alperes eljárásával okozati összefüggésbe nem hozható, ily összefüggés hiányában pedig a pénz elértéktelenedésével járó anyagi hátrányok a hitelezőnek tekintendő felperes terhére esnek.