Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

116 KERESKEDELMI JOG 7. S£. Bizományi ügylet* 75. A bizományost a gondviselése alatt levő árukban történt kárért felelősség csak abban az esetben terheli, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kár a rendes kereskedő gondosságával elhárítható nem volt. (Kúria P. IV. 3812/1921. szí. a. 1922. május 9-én.) Indokok: A fellebbezési biróságnak e részben meg nem támadott megállapítása szerint a keresethez A/a alatt csatolt okiratba foglalt ügylettel, a felperes, mint bizományos és az alperes mint megbízó közt, ennek Kaczykán (Bukovinában) raktáron volt faanyagkészletére nézve eladási bizományi jogviszony létesült és ez a bizományi jogviszony az annak lebonyolítására szerződésileg kikötött 9 hónap eltelte után is tovább folytattatott s a bizományi jogviszony folytatásának tartama alatt, a Bukovinában 1916. őszén másodszor is betört oroszok, a kaczykai raktárban addig eladatlanul visszamaradt faanyagkészletet elzsákmányolták. A K. T. 373. §-a értelimében a bizományos felperest a gondviselése alatt levő árukban történt kárért felelősség csak annyiban terhelte, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kár a rendes kereskedő gondosságával elhárítható nem volt. Egyébként pedig a kár az általános anyagi jogszabályok értelmében a bizományba adó alperes tulajdonos terhére megy. Következéskép a fentemlitett orosz megszállásból, mint erőhatalomból eredő kár is az alperes tulajdonos terhére esnék. Azonban az alperes azt vitatta, hogy ez a kár megelőzhető lett volna, ha felperes a bizományi eladások körül a rendes kereskedő gondosságával eljárva, nem késlekedik s ebben az esetben a faraktárt még az oroszok megszállása előtt kiárusíthatta volna. De mert iezt nem tette, az utóbb bekövetkezett ellenséges elzsákmányolásból keletkezett ez a kár a felperes eme mulasztásával oki összefüggésben állván, a felelősség is ő reá hárul ezért a kárért. Foglaló. 76. A foglaló minősítésénél nem az elnevezés az irányadó, hanem annak a törvényben megállapított jogi természete, mely megköveteli, hogy a foglalóul adott összeg az ügyletkötéskor átadva is legyen. (Kúria P. IV. 4968/1921. sz. a. 1922. május 10-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint a felperes alperesnél 12 ebédlőszoba bútorzatának elkészítését rendelte meg, s erre a megrendelésére az alperesnek két izben éS részletben, és pedig a megrendelés alkalmával az alperes műhelyében 2000 koronát, majd később, amikor az alperes bejött felpereshez Pestre, ennek üzlethelyiségében további 8000 koronát, összesen 10,000 koronát adott át. Erre a 10,000 koronára nézve a feleknek az volt a jogvitája, vájjon az foglalóul, avagy előlegül tekintendő-e. I A fellebbezési bíróság azt vételárelőlegnek minősítette, ami miatt a fellebbezési bíróság Ítéletét felülvizsgálati kérelmével megtámadja az alperes azon az alapon, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapitolta meg arról a 10,000 koronáról azt, hogy) ez előleget és nem foglalót képez. Erre vonatkozó panaszát arra alapítja az alperes, hogy a szerződő felek a megrendeléskor a «foglaló» kifejezést használták, s ugy a felperes, aki butornagykereskedő, mint az alperes, aki tíznél több segéddel és inassal dolgozó asztalosmester, naponta több kereskedelmi ügyletet kötnek, a foglaló és az előleg közti különbséget ismervén, amikor az ügylet kötésekor a foglaló kifejezést használták, tisztában volitak nemcsak a foglaló fogalmával, hanem annak jogi természetében rejlő következményeivel is. Végül azt panaszolja az alperes, hogy pskü alatt vallotta, hogy az ügyletkötéskori akaratuk a 10,000 koronára nézve oda irányult, hogy az foglalónak tekintessék, s a felebbezési bíróság alaki jogszabályt sértett, amikor esküvel megerősített vallomását ebben a kérdésben bizonyítékul el nem fogadta. Az alperes eme felülvizsgálati panaszai azonban elfogadható alappal nem birnak. Ugyanis a K. T. 276. §-a értelmében foglaló alatt az a pénzösszeg értendő, amit az ügyletkötés alkalmával az egyik féli a másiknak a szerződés megkötése jeléül átadott. A törvény ezen meghatározásánál fogva megfelel az anyagi jogszabályoknak a fellebbezési biróságnak az az álláspontja, mely szerint a foglaló minősítésénél nem az elnevezés az irányadó, hanem annak a törvényben megállapított jogi természete. Már pedig a tényállás szerint az ügyletkötéskor a felperes az alperesnek csak 2000 koronát adott át, a 8000 koronát pedig utóbb, s így ez az egységesnek vett 10,000 korona már azért sem birhat a foglaló jogi természetével, mert az abból utólagosan fizetett 8000 korona a szerződés megkötése jeléül adottnak nem is tekinthető, holott a foglalónak rendeltetése és célja épen azt követeli meg, hogy az az ügyletkötéskor átadva is legyen. ( Az ügyletkötéskor átadott 2000 korona pedig azért nem minősülhet foglalónak, mert ez az öszszeg a 10,000 koronában meghatározott szolgáltatásnak részleteként fizettetett, az ugyanazon szolgáltatásra vonatkozó részletteljesitések pedig egységes jogi megítélés alá esnek. Ehhez képest még ha a felek a 10,000 koronára nézve a foglaló elnevezést használiták is és ha az alperes akarata egyenesen arra irányult is, hogy az foglalóul szolgáljon, mégsem lett a törvény szerinti foglalóvá, mert ahhoz, hogy azzá legyen, hiányzott a törvényben e tekintetben megkívánt tárgyi kellék, az egész 10,000 koronának az ügyletkötéskori átadása. Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivataléban. Hungária könyvnyomda és kiadóüzlet nyomása Budapest, V., Vilmos császárait 34.