Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

KERESKEDELMI 'JOG 115 HAZAI JOGGYAKORLAT. Lánckereskedés. 72. Az ügyletkötés idejekor még kért, de meg nem kapott s csupán az utólagos teljesítési határidő alatt megszerzett tüzifaárusitási engedély nem teszi az ügyletet jogossá. (Kúria P. IV. 3756/1921. sz. a. 1922. márc. 3-án.£ Indokolás: Az irányadóan megállapított tényállás szerint a peres, felek közti jogügylet 1920. évi június 9-én jött létre, amely időben a felperes még tüzifakereskedéssel nem foglalkozott s az ilyen árura vonatkozó kereskedés folytatása céljából a 3678/1917. M. E. sz. rendelet 13. §-ában megkívánt engedély kiadása iránti kérvényét még csak 1920. évi augusztus 19-én adta be az illetékes körmendi főszolgabírói hivatalhoz, amelytől az engedélyt 1920. évi augusztus 28-án kapta meg. i E tényállás szerint a felperes az ügyletkötés idejében tűzifára, tehát közszükségleti cikkre vonatkozó kereskedés folytatásához a megkívánt hatósági engedéllyel nem bírt, azt csak a peres felek közti jogügyletből kifolyóan felperest kötelező teljesítésre alperes részéről engedett utólagos határidő alatt szerezte meg; mivel pedig az utólagos teljesítési határidő engedélyezése és elfogadása nem esik az uj megállapodás kötésével egy tekintet alá, hanem csupán a teljesítés határidejének elhalasztását képezi, amely mellett a jogügylet egyéb tartalmát illetően az eredeti megállapodástól eltérő tartalmat nem nyer, tehát újítva nem lett, ezért a közszükségleti cikk forgalomba hozatalához megkívánt hatósági engedélynek az utólagos teljesítés ideje alatt történő megszerzése, az ügyletkötés idejében fennforgott hiányt nem pótolja. i Fehér pénz. 73. A megbízott bank felelős az átutalás foganatosításának elmulasztásából eredő kárért. £Kuria P. IV. 3737/1921. sz. a. 1922. május 2-án.) Indokok: A meg nem támadott ténymegállapítás szerint felperes 1919. évi július hó 30-án lefizetett aUperesnél 17,500 koronát fehér pénzben — a Sinkovits János nagyrőcei lakos részére leendő átutalás végett, alperes azonban az átutalást nem foganatosította, sem az átutalandó! ö sziszeget, a felperesnek vissza nem adta. Az anyagi jog szabályai értelmében a megbízott -megbízójával szemben gondosságra van kötelezve és felelős minden kárért, amelyet gondatlanságával megbízójának okozott. E jogszabályhoz képest jogosan követelheti feliperes az általa alperesnél átutalás céljából lefizetett egész összegnek a visszatérítését, mert alperes azzal, hogy a felperestől 1919. évi július hó 30-án átvett 17,500 koronát a 3954/M. E. 1919. sz. alatt kibocsátott rendeletnek életbeléptéig, vagyis 1919. évi augusztus hó 14. napjáig sem rendeltetési helyére el nem juttatta, sem az átutalásnak általa vitatott akadályai dacára megbízójának, a felperesnek vissza nem adta s igy megfosztotta a felperest attól a lehetőségtől, hogy érdekeinek megóvásáról más módon gondoskodjék, — az őt mint megbízót terhelő gondosság ellen vétett, ennek a vétkességének jogkövetkezményeként pedig az általa átvett egész összeg erejéig felelős akkor is, ha azt neki a felperes egészben vagy részben a 3954/1919. M. E. sa rendelet 1. §-ában megjelölt hamisítványokban fizette volna is le. ' A fellebbezési bíróság ítéleti döntése tehát nemi ütközik a fentebb kiemelt s az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 2. §-ának második bekezdése szerint az ezzel a rendelettel szabályozott magánjogi viszonyok elbírálásánál is megfelelően alkalmazandó anyagi jogszabályokba. A pénzintézeteknek az úgynevezett tanácsköztársaság által történt szocializálása a proletárdiktatúrának köztudomás szerint 1919. évi augusztus hó 1-én bekövetkezett bukásával megszűnt s így alperesi az általa átutalás végett átvett, de át nem utalt összegnek a nem vitás tényállás szerint az ő üzleti telepe helyén lakó felperes részére való visszaadásában ettől) a naptól kezdve gátolva nem volt s nem akadályozhatta őt ebben az oláh megszállás és a vasúti és postai közlekedés állítólagos megszűnte sem. Közömbös tehát ezzel szemben az, hogy az átutalás nem teljesítésének mik voltak az okai? s igy az ezekre vonatkozóan az alperes által felajánlott bizonyítás felvétele eljárási szabály megsértése nélkül volt mellőzhető. Váltó. 74. Ellenkező megállapodás hijján a sátoraljaújhelyi váltóbirtokos jogosult a kitöltetlen váltót tovább forgatni és egy (akkor még nem csehszlovák) kassai bankhoz telepíteni. (Kúria P. IV. 3760/1921. sz. a. 1922. május 4-én.} Indokok: Az irányadói tényállási szerint az alperes a keresetben követelít váltókat a Magyar Általános Hitelbank kassai fiókjánál leszámítoltaivá, ugyanarra forgatta és ott is telepitette. Minthogy pedig az is megállapítást nyert, hogy a felek közt nem létesült oly megállapodás, melynél fogva tilos volt volna alperesnek az általa leszámítolt kitöltetlen váltókat tovább forgatni és telephellyel kitölteni: a fellebbezési bíróság által helyesen hivatkozott birói gyakorlat értelmében tehát az alperes jogszerűen járt el, midőn a váltókat a Magyar Általános Hitelbank kassai fiókjánál, mely akkor még belföldi intézet volt, telepitette és tovább forgatta. Ebből kftvetkezik, hogy a felek közt nem létesült oly jogviszony, mely az allperes kötelességévé tenné, hogy a váltókat visszaszerezze, beváltás végett a felperes, rendelkezésére tartsa, tehát a váltóknak a fizetés ellenében való1 kiadása iránt alperes ellen támasztott keresetnek jogos alapja nincs, miért is az elutasító ítélet ellen beadott felülvizsgálati kérelem már ez okból, a további! panaszok méltatása nélkül is el volt utasítandó.