Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - Küzdelem a hatalomért a nagy részvénytársaságoknál

7. sz. KERESKEDELMI JOG 103 amennyi áldozatot hozott a társaság érdekében. Ebből következik, hogy különös előnyben csakis azokat a részvényeseket lehet részesiteni, akik a társaságnak különös szolgálatokat tettek. Előnyben részesülhet az a részvényes, aki a pari alatt álló részvényért teljes névértéket fizet, aki a gazdaságilag meggyengült vállalat szanálására siet stb. A Rima-féle 25,000 drb. részvénynél nem látom a többszörös szavazatnak ezt az ellenértékét fennforogni. Mert az a körülmény, hogy a részvények 5%-nál magasabb osztalékot nem kaphatnak és tizenöt éven belül névértékben visszaváltatnak, még koránt sem akkora «áldozat», hogy ennek ellenében a részvénytulajdonosok 15 éven át egy több milliárdot kitevő vagyonú részvénytársaságban diktálhassanak. Én azt hiszem, bármely hitelező szavazójog nélkül is kölcsön adott volna egy ilyen megbizható vállalatnak 5 millió koronát, 5%-os kamatra és 15 év múlva esedékes visszafizetésre, csupán azért is, mert a korona 15 év múlva valószínűleg többet fog érni. A részvényesek közötti egyenlőség elve azt is megköveteli, hogy a külön jogokkal felruházott részvények megszerzése minden egyes részvényesnek egyformán módjában álljon! A Rimaféle 25,600 drb. részvényről azonban a részvényesek még azt sem tudják, hogy kik fogják és minő ellenszolgáltatás fejében azokat megkapni. Mert abban talán nem lehet flastromot látni a részvényesek tömegét ért sérelemre, hogy az a bizonyos ismeretlen «csoport» kötelezettséget fog vállalni arra, hogy a B. részvények nála maradnak; másszóval: a könnyen szerzett többséget kezéből kiadni nem fogja. De jogi szempontból a Rima-féle B. sorozatú részvények ellen legnagyobb súlya annak a ténynek van, hogy a többség e részvények kibocsátásával egyszerűen illuzóriussá tette a többi részvénynek legfontosabb jogostdtságát, a szavazójogot, és ezzel magát a vállalatot egy, vagyoni érdekeltség szempontjából törpe minoritás diktatúrája alá helyezte. Erre a többségnek joga nincsen, mert ez a részvény és a részvénytársaság, mint tőkeegyesülés denaturálását jelenti! Jogi szempontból nem lehet súlya annak az ellenvetésnek, amely azt vitatja, hogy jelen esetben a minoritás diktatúrája magára a vállalatra, de meg a magyar közgazdasági életre nézve is csak előnyös lesz. Magunk is ezt tartjuk. De mégis fel kell emelni szavunkat a vállalat nyugalmát és jövőjét biztosítani akaró eme módozat ellen; mert ha ezt megengedjük a Rimánál, nem tagadhatjuk meg a többi részvénytársaságtól sem; és lehetőséget adunk éppen a Rima által megelőzni akart «alkalmi» többség olcsón megszerezhető, igazságtalan és a közgazdasági érdekeket mélyen sértő diktatúrájának kialakulására, amelynek veszélyességét különösen fokozza nálunk az a Lévy Béla dr. ügyvéd ur által helyesen kidomboritott körülmény, hogy tökéletlen rész vény jogunk nem épitette ki kellően a kisebbség védelmét. A Rima-eset nem izolált ós speciális gazdasági tünet, hanem a klikk-ualom olcsó biztositására törekvő ballon d'essai, amelynek sikerülését az élelmes «követők» feszült érdeklődéssel várják. ad 3) Az észak-amerikai mammut-vállalatok sokkal inkább respektálják a részvényjogi elveket, amidőn az egy dollárral száz dollárt dirigáló rendszereiket felépitik. Igen elterjedt szokás Észak-Amerikában, hogy a vállalathoz szükséges tőkét a részvények mellett parallel kibocsátott élvezeti jegyek segitségével is biztosítják. Az ötven millió dollár tőkéből pl. husz milliót hoznak össze a részvényesek és harminc milliót az élvezetijegy tulajdonosok, akiket szavazó jog nem illet. És igy az ötven milliós vállalatot az kormányozza, akinél 11 millió névértékű részvény van. Ez a rendszer, amelynek átültetéséről a mi nagy részvénytársaságaink is komolyan gondolkozhatnának, jogilag teljesen korrekt és egyben megfelel a nagy részvényvállalat gazdasági alapszerkezetének is, minthogy külön választja a vállalattal direkt érdekeltségben álló állandó részvényesek csoportját azoktól a tőkepénzesektől, akiket egyedül az osztalék és az azzal gazdaságilag összefüggő árfolyamérték érdekel. A másik Kolumbus-tojásszerü rendszere az amerikaiaknak a «holding company » létesítése, amely a következő leegyszerűsített schematikus minta szerint juttatja a nagy vállalat feletti hatalmat egy aránylag kis tőkeérdekeltség kezébe. A részvénytársaság alaptőkéje száz millió dollár. Az ötvenegy millió dollár felett rendelkező többség létesit egy ujabb részvénytársaságot, amelynek egyetlen célja az első részvénytársaság részvénytöbbségének kézbentartása. Ez a «holding company» ötvenegy millió tőkével alakul és igy ebben már a huszonhat millió felett rendelkező többség dominál. És minthogy a holding company majorizál az alaprészvénytársaságban, a holding company többsége huszonhat millióval dirigál száz milliót! Ezt a rendszert mathematikailag korlátlanul lehet "tovább fejleszteni», mert a második holding company-ben már elég a hatalomhoz tizennégy millió, a harmadikban nyolc millió, a negyedikben öt millió, az ötödikben 3 millió és igy tovább. Elméletileg tehát ez a rendszer egy dollárral nem száz, hanem akár egy millió dol-