Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - Küzdelem a hatalomért a nagy részvénytársaságoknál

102 KERESKEDELMI JOG 7. sz. kint 1680 K-t! Ellene tehát a bűnvádi feljelentést bármelyik részvényes megteheti és magát a közgyüléshatározatoi is, mint törvénybe ütközőt, sikerrel megtámadhatja. (V. ö. K. 171/ 909. V. sz. határozattal «Kereskedelmi Jog» 1909. évf. 384. 1.) ad 2) Nem lehet ilyen egyszerűen elintézni azt a közgyüléshatározatot, amely többszörös szavazójogot adó elsőbbségi részvények kibocsátásával igyekszik a többséget a tőkeminoritás javára biztositani. E kérdés taglalásánál a Rimamurányi rt. közismert receptjét fogom szemelőtt tartani és annak érvényességét a jelenlegi jog szabályai alapján birálat tárgyává tenni. A ker. törvény nem méltányolja eléggé a szavazójog fontosságát, amidőn 157. §. 9. pontjában a szavazójog és mikénti gyakorlásának megállapítását az alapszabályt megalkotó és azt módosítani jogosított többség belátására bizza. Habár nálunk nem is érvényesül az a szabály, hogy minden részvény egy szavazatot biztosit, mégis a szavazójog fontosságából nyilvánvalóan következik, hogy a többség a szavazójog megállapításánál nem járhat el önkényesen; nem sértheti meg a részvényesek közötti egyenlőség elvét és ha korlátokat is állit fel, ezek nem mehetnek el egészen a szavazójog illuzóriussá tételéig. Mert a részvény tulajdonképpeni magja a szavazójog; ha ezt a többség kicsépeli belőle, magát a «részvényt» semmisiti meg. Amig a Kereskedelmi Törvény a szavazó jogról hiányosan intézkedik, addig az elsőbbségi részvényről és különösen arról, hogy miben állhatnak e részvény különleges privilégiumai, valamint mik e részvény kibocsátásának előfeltételei, teljesen hallgat. A birói gyakorlat (V. ö. K. 991/905. V. sz. és Bpesti tábla: 2709/1907. V. sz.) ebből a hallgatásból beleegyezésre következtet: «A Kereskedelmi törvény nem tiltja, hogy a részvényesek egyes csoportjai különböző jogokkal birjanak. A különbözőség vonatkozhatik akár az osztalékra, akár a részvényesi minőségből folyó egyéb jogokra.* Ebből a hallgatásból és az arra támaszkodó lapidaris birói kijelentésből azonban még nem következik az, hogy az elsőbbségi részvény privilégiumainak és kibocsátásának megállapítása teljesen a többség önkényére van bízva. Ellenkezőleg, minden egyes esetben szorgosan kell megvizsgálni, vájjon az elsőbbségi részvények javára nyújtott előnyök nem állanak-e a részvényjog alapelveivel avagy konkrét rendelkezéseivel ellentétben? És e vizsgálat alaposságához mindenekelőtt az tartozik, hogy szemlét tartsunk a külföldi jogoknak e kérdésre vonatkozó intézkedései felett. A német KT. 252. §-ának 1. bek. 4. mondata a többszörös szavazójogról kifejezetten intézkedik. Ezt a rendelkezést azonban a német irók túlnyomó része akként magyarázza, hogy a többszörös szavazat csakis a nagyobb vagyoni jogokkal kapcsolatosan illetheti a részvényest (Fischer: Aktiengesellschaft 1916. 187. 1.); tehát lényegileg csak kisugárzása a fokozottabb tőkeérdekeltségnek. Ezért emeli ki Kági (Prioritátsaktien. Aarau 1918.), hogy ilyenkor nem is beszélhetünk «előnyről», mert az a részvénytársaságnál mint tőkeegyesülésnél csak természetes, hogy a szavazójog nagysága a tőkeérdekeltség (vagyoni hozzájárulás) nagyságához igazodik. A német gazdasági körök különben nem nagyon lelkesednek a többszörös szavazójogot adó részvényekért. A «Leipziger Maschinenfabrik Kirschner», amely a Kirschner családnak ötszörös szavazatot biztositó részvényeket adott, habár e tranzakciója de iure kifogás alá nem is eshetett, kénytelen volt ezeket a részvényeket a berlini tőzsde «Zulassungsstelle»-jének közbelépésére bevonni. A francia 1903. november 16. törvény az elsőbbségi részvény privilégiumát csakis a vagyoni jogokra vonatkozó előnyben állapitja meg és kiemeli, hogy amennyiben az alapszabály másként nem intézkedik, az elsőbbségi részvényeket ugyanolyan szavazójog illeti, mint a többi részvényeket. Thaller és Rousseau ezt a rendelkezést (amelyhez hasonlót az olasz KT. 164. cikkében is találunk) ugy magyarázzák, hogy az alapszabály kisebb szavazatot ugyan adhat az elsőbbségi részvényeknek, de magasabbat semmiesetre sem! Az elsőbbségi részvény tekintetében még csak arra a két általános tételre akarjuk felhivni a figyelmet, hogy az ilyen részvény kibocsátásának rendszerint egyetlen célja és indoka az uj részvényjegyzés sikerének biztositása és hogy a kisebbség az elsőbbségi részvény kibocsátását elhatározó többségi határozat ellen főleg azért nem panaszkodhatik, mert ezeket a részvényeket neki is módjában áll megszerezni. Az imént csoportositott egynéhány adat és elvi szempont birtokában könnyű szerrel foghatunk hozzá a Rimamurányi elsőbbségi részvények dekompoziciójához. A Rima rt. 25,600 drb. elsőbbségi B. sorozatú részvénye, amelyek mindegyike a többi részvényt megillető szavazójog huszonötszörösét biztositja, jelenlegi jogunk szabályozása mellett sem ismerhető el érvényesnek és pedig a következő okokból. Részvény jogunk alapja és a részvényesek legnagyobb erőssége: a részvényesek közötti egyenlőség elve. Minden részvényest annyi jog illet,