Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 6. szám - Nitsche Győző meghalt

94 KERESKEDELMI JOG 6. sz. jelentőségét; ha a magyar igazságszolgáltatást Nitsche Győző eltávozásával ért mérhetetlenül nagy veszteség mindenkinek tudatára ébresztené azt a végzetes tragikumot, amelybe a magyar birói kar sodródott. A magyar birói kar nemes büszkeséggel hallgat, épp ugy mint Nitsche Győző sirja. De ez a hallgatás fülébe harsogja a nemzet jövőjéért aggódó minden magyarnak a nagy kérdést: «Teremt-e Isten több igaz birót, ha mink is elfogyánk!?...» Politikus urak, a nemzet sorsát intéző hatalmasak, a gazdasági lerongyolódástól megkímélt társadalmi osztályok gondolkozzatok egy «igaz biró» elhunyta alkalmával arról az életbevágóan fontos kérdésről, hogy mi lesz akkor, ha a jövőben nem fognak többé Wettstein Gyulák, Zsitvay Leók, Baumgarten Károlyok, Kuszka Miklósok, Reichard Zsigmondok és Nietsche Győzők a birói székben ülni!? A Rimamurányi Vasmű rt. rászánta magát arra, hogy a majoritás biztosításának egy igen egyszerű és olcsó módjával, úttörőként vezesse be nálunk is nagy vállalatoknál a nyilt oligarchiát. A receptet a németektől vette. Alaptőkeemeléssel kapcsolatban kibocsátott 25,600 drb. elsőbbségi részvényt, amelyek ugyan a vagyoni jogok tekintetében a többi részvények mellett messze elmaradnak, de tulaj donosaikhak akkora szavazójogot biztosítanak, amekkora 600,000 drb. rendes részvényt együttvéve illet meg. És minthogy ezeket az elsőbbségi részvényeket az igazgatóság neki tetsző kezekbe 200 kor. névértékben helyezheti el — holott a rendes részvények árfolyama 4000 kor. körül mozog, — az elsőbbségi részvények tulajdonosai 5.120,000 kor. befektetés ellenében szereznek a vállalatnál akkora hatalmat, amihez rendes halandó csak 2'A> milliárd kor. befektetés ellenében juthat. A müvelet gyakorlati eredménye, hogy 800,000 drb. részvény szavazójoga teljesen illuzóriussá válik. Minthogy a nagy részvényvállalat problémáinak — és ezek között a közgyűlés szerepének — általános alapokon nyugvó megbeszélését tervbe vettük, — ez alkalommal nem kivánjuk a Rima-esetet az őt megillető nagy keretbe beállítva tárgyalni; hanem csak azokat a jogi érveket foglaljuk össze, amelyek — nézetünk szerint — útjában állanak annak, hogy a majorizá1 ásnak ez a primitív és erőszakos módja de lege lata bebocsátást nyerhessen a jog birodalmába. A Kt. hiányosan szabályozza a szavazójogot, habár ebben a jogosultságban jelöli ki a «részvény» essentiale-ját (míg u. i. a vagyoni jogokat az alapszabály elvileg elveheti a részvénytől, az ügyintézésben való döntő részvétel jogát vagy annak lehetőségét el nem szegheti), az elsőbbségi részvényről meg egyáltalában hallgat. A hiányosság és a hallgatás azonban még nem jelentik azt, hogy a többség a szavazójogot és az elsőbbségi részvényt teljesen tetszése szerint állapithatja meg. A többség omnipotenciájának — amint azt általánosan tanítják — gátat vet a törvény és az alapszabály. És pedig nemcsak a törvény kifejezett rendelkezése, hanem azok az alapelvek is, amelyeken maga a részvényjog nyugszik. így kétségtelen^ hogy — habár a Kt. 157. §-ának 9. pontja a szavazójog és mikénti gyakorlásának megállapítását az alapszabályt alkotó és módosító többség jogának ismeri is el — a többség a szavazójog megállapításánál nem járhat el önkényesen, nem sértheti a részvényesek közötti egyenlőség elvét, és ha korlátokat is állit fel, ezek nem mehetnek el egészen a szavazójog illuzóriussá tételéig! A Rimamurányi rt. határozata tehát, amidőn a szavazattöbbséget egy elenyésző tőke-minoritás kezébe adja, vadul támad neki az imént megformulázott alapelveknek, mert kicsépli a részvények túlnyomó többségéből a magot, a szavazó jogot, és denaturálja magát a részvénytársaságot is, amely «tőkeegyesülés» és amelynél ennélfogva csakis az lehet a legnagyobb ur, aki a legtöbb tőkét hozta be a vállalkozásba. De nem találunk meg a Rima-féle «elsőbbségi» részvényekben semmit sem az «elsőbbségi részvényből!)) Abból, hogy a Kt. az elsőbbségi részvényről hallgat és azt bizonyos fokig összetéveszti az elsőbbségi kötvénnyel (v. ö. Egry Aurél: A rt. alapszabályai: 33. és köv. 11.), még nem következik, hogy a közgyűlés tücskötbogarat egyszerűen elsőbbségi részvények minősíthet. Az elsőbbségi részvény legfontosabb áttörése a részvényesek közötti egyenlőség sziklaszilárd alapelvének; de olyan áttörése, amelyet csakis ennek az alapelvnek kellő respektálása esetében ismerhetni el joghatályosnak. A többség csakis annak biztosíthat különleges privilégiumot, aki a társaság érdekében különleges áldozatot hozott. Megfelelő, komoly ellenérték nélkül elsőbbségi részvényt kibocsátani nem lehet, mert ez indokolatlanul töri át a részvényesek közötti egyenlőség elvét. És ez áll különösen a többszörös szavazatra. Csakis annak adhat a többség az ügyintézésben nagyobb jogot, aki a többi részvényessel szemben nagyobb vagyoni áldozatot hozott (az uralkodó nézet igy magyarázza a német Kt. 252. §. 1. bek. 4. mondatát; a francia jog pedig az elsőbbséget tisztán a vagyoni jogokra korlátozza, és ismer ugyan olyan elsőbbségi részvényt, amely a törzsrészvénnyel szemben kisebb szavazójogot ad, de olyant nem, amely nagyobbat adna). A Rima-esetnél niem látok olyan áldozatot, amely a 25,600 szavazatnak gazdasági ellenértékeként szerepelhetne. (Az, hogy az osztalék 5%-ot meg nem haladhat, hogy a részvénytársaság 15 éven belül visszafizeti a névértéket (!) és a titokzatos egyeduralkodó csoport lemond arról a jogáról, hogy az olcsón szerzett korlátlan hatalmat a kezéből kiadja — inkább ujabb előnyt, mint áldozatot jelentő modalitások). Van ezenkívül még egy tétel, amely az egyenlőség elvének az elsőbbségi részvényekkel áttörését mitigálja; hogy t. i. minden részvényesnek módjában áll az elsőbbségi részvényeknek és ezzel a stipulált külön jogoknak megszerzése. Ezzel nyugtatja meg a kisebbséget minden olyan törvény és birói gyakorlat, amely az elsőbbségi részvények kibocsátására a közgyűlési többséget is (igaz, hogy a törvények minősített