Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 6. szám - Nitsche Győző meghalt

6. sz. KERESKEDELMI JOG 93 tekinthető. Ezen természete azonban a pénznek csak a belföldön van. Külföldön ez a pénz már áruvá válik, melynek ára a devizakurzus szerint változik.* Ebből pedig a fenti Ítélet azt következteti, hogy a belföldön lakó hitelező nem hivatkozhatik a pénz értékének sülyedésére és nem követelhet e miatt nagyobb összeget mindaddig, mig az állam a pénzt egyenlő erejű értékmérőnek elismeri; ép oly kevéssé a külföldi hitelező, ha belföldön fizetendő a tartozás.** «Wohl aber greift die Regei Platz, dass das inlándische Geld im Ausland seine Eigenschaft als Wertmesser verliert und die der Ware mit der Preisbildung einer Ware erhált. Die Sache liegt dann bei einer Geldschuld des inlándischen Schuldners nicht viel anders, als wenn er dem auslandischen Glaubiger eine Ware zu liefern hcitte und durch seinen Verzug der Gláubiger sich die Ware viel teurer beschaffen müsste.» Mindezen Ítéletekben a kártérítési marasztalás további előfeltétele a tényleges kár fenforgása és bizonyítása. (így a III. 308/19. sz. esetben: «wenn der Auslandsgláubiger bei rechtzeitiger Zahlung das Gezahlte in heimische Wáhrung umgesetzt hatte.» L. Prof. Nussbaum J. W v. 1920. S. 13. insbes. S. 15.) — Az ellenben nem szolgál kártérités alapjául, hogy a hitelező elesett egy esetleges haszontól; «wirklich eingetretener Schaden» bizonyitandó. (Rg. VI. Z. S. 367/1920. vom 13. Január 1921. — Bank-Archiv. 1921. 1. Márz.) — A tényleges kár igazolását kivánják a J. W.-ben (1920. 704. S.) közölt Rg. 98., 164. sz. és az 1920. 131. S. a. közölt Ítéletek. E kérdés alapos ismerője Prof. Nussbaum, aki a Jurist. Wochenschrift 1922. febr. 1-jei számában a Rg. V. Z. S. 26/21. (vom 21. Sept. 1921.) számú Ítéletének ismertetésében fejti ki közelebbről a kártérités követelésének jogcímét. Szerény nézetem szerint bármilyen legyen is a német joggyakorlat e kártérités kérdésében, ez nem szolgálhat például nekünk a kártérítési korrektivum bevezetésére. Nem pedig annál kevésbbé, mert nem arról van szó nálunk, hogy a külföldi hitelezőt a korona-köve* (L. Goldschmidt Handbuch des Handelsrechts, 1868-ból. ** Találunk azonban oly ujabbi keletű Rg. ítéletet, melybelföldi hitelezőnek is ad bizonyos esetekben kártérítési jogot a márka sülyedése miatt. így az Rg. V. 26/21. v. 24. Sept. 1921. sz. ítélet (J. W. 1922. febr. 1. S. 159), mely egy Brüsselben lakó német hitelezőnek megítélte a kártérítést, mert bizonyitást nyert „dass er die Provision zur Bezahlung von aus diesem Betriebe herrührenden, in belgischer Wáhrung zu entrichtenden Schulden verwendet habén würde." (L. ehhez Prof. Nussbaum megjegyzését u. ott.) telésből előállott kárától mentesítsük, hanem arról, hogy a törvényes Stichtag által előállott helyzet folytán a hitelezőt ért kárt valamikép az adósra háríthatjuk-e? Szerintem ezt nem tehetjük* A K. T. 326. §. 2. bekezdése megállapítja a Stichtag-ot az átszámításra, de megállapilja egyben a fizetés nagyságát is. Még csak arra akarok itt rámutatni, hogy a Kúria legújabban is (P. IV. 3533/1921. sz. a. 1922. március 22-én) azt az álláspontot foglalta el, hogy «a fellebbezési bíróság helyes okfejtése, t. i. hogy az adós mást, vagy a késedelmi kamattól eltekintve többet, mint amenynyire magát szerződésileg kötelezte, fizetni késedelme esetén sem tartozik.» Hogy persze e téren a jövő mit rejt magában? Hogy a Kúria nem fog-e deferálni a Treu und Glauben követelményeinek a rosszhiszemű adóssal szemben, aki a valutakülönbözetet a hitelező megkárosítására használja fel," pl. kellően lefedezte magát, vagy akinek áruraktára a belföldi pénz romlásával fordított arányban (tehát az idegen valutával egyformán) emelkedett, ez a törvény kereteinek oly tágítása, mely semmiesetre sem lehetetlen... SZEMLE. |Nitsche Győző meghalt.) Megint eggyel kevesebb a kiválasztottak, az igazak, a kivételesek közül. Elment... és helyében óriási ür tátong. Távozása megdöbbent és kételkedővé tesz a magyar birói kar jövőjében. Ott voltak koporsója körül a «megmaradottak»; mind megannyi hü barátja és fegyvertársa a magyar igazság szolgálásában... Megpróbáltuk belőlük rekonstruálni Nitsche Győző legvirágzóbb működésének terrénumát: a hajdani, dicső kereskedelmi- és váltótörvényszéket. Sokat láttunk még ott, de még több — hiányzott közülök... Mi lesz a magyar igazságszolgáltatás sorsa, ha a még megmaradt kevés is szétszéled!? Találunk-e, ambicionálhatunk-e a birói pályára hozzájuk hasonlókat, akiknek a tudásuknál, éles judiciumuknál csak a szivük nagyobb!? Akik megviselve, lerongyolódva, gondokkal terhelve is tiszta kézzel, felemelt fővel és hajlithatatlan igazságszeretettel töltik be magasztos hivatásuk martyriumát!? Nitsche Győző csukott ajkai ezekre a súlyos kérdésekre és tépelődésekre már nem felelhetnek. Annál érthetőbb felelet árad azonban frissen hantolt sírjának — hallgatásából! Szeretnők, ha mindenki teljesen átértené ennek a hallgatásnak a nemzet sorsát és jövőjét magában záró rendkívüli * Hogy különben Németországban sincs még lezárva a vita, lásd a J. W. fenti számában S. 152—153-on Dr. Hoeck, Prof. Krückmann és Dr. A. Ilosenthal rövid vitáját is.