Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1922 / 6. szám - Valutajogi kérdések
6. 6Z. megadni és ez a vélemény abban összpontosul, hogy köztudomás szerint olyan zár vagy lakat, amely a lopás ellen védelmet nyújt, nincs, mert ha az álkulcs nem segit, segit az olvasztólámpa, Már most vegyük ehhez, hogy egy-egy tehervonaton a vonatkísérő vasúti személyzet csak akkora, amennyinek a kalauzkocsiban vagy a fékbódékban hely adható, igy azután egy-egy vonatkisérÖ fékezőre 6—15 kocsi van reábízva. Gyakorolhat-e ez az egy ember ennyi kocsira kellő felügyeletet, amikor a vonat természetszerűleg éjjel is jár, a vasúti kocsit hátulról is fel lehet törni, s amikor a tolvajok bravúrja már odáig megy, hogy a haladó vonatra hátulról is felugrálnak és a feltörést és áru-ledobálást igy hajtják végre. Köztudomás szerint vasutaink különböző védő-szervezeteket létesitettek, vasúti őrségek stb. képében, amelyek hivatása éppen az lett volna, hogy a lopások ellen szükséges nagyobb elháritó felügyeletet gyakorolják. Ezek az őrségek sem bizonyultak elég hatékonyaknak; főként azért„ mert a fennálló szabályok értelmében mint nem csendőri, rendőri vagy katonai jellegű szervek, fegyverhasználati joggal nem birnak és igy kellő respektusuk nincs. Az elmuU forradalmak idejében a vasutak gyakorta, engedélyezték, hogy a teheráruk feladói szállítmányaikat kisérhessék vagy saját embereikkel kisértethessék; a gyakorlatban ennek az intézménynek az lett a hatása, hogy igen sok kisérő a szomszéd kocsit törte fel. Azután előfordultak esetek, amikor állomásokon, különösen nagyobbakfm, szabályszerű vasúti ruhában öltözött tolvajok garázdálkodtak, akiknek színlelt vasúti jellege természetesen nyomban nem volt leleplezhető és az állomás területén mozgásuk gyanút sem keltett. Az kétségtelen, hogy a vasúti kalauz-kocsiba berakott személypodgyász a kalauz személyes felügyelete alatt áll;,ha azonban annyi podgyász van, hogy ebben a kalauzkocsiban már nem fér el, a vasút kénytelen ezeket egy külön kocsiba berakni, ahol már a kalauz közvetlen felügyeletet nem gyakorolhat. Egyebekben a kalauz a kalauzkocsiból is kiszáll az állomásokon, hogy az ujabb berakást teljesítse és előfordultak esetek, hogy ennek a működésének gyakorlása közben a tolvaj hátul surrant be a kocsiba és egy-két perc alatt elvégezte ott a lopást. Mindezek a példák azt hisszük elég meggyőzőek annak a bizonyítására, hogy a vasút tulajdonképpen a lopások elhárítására teljesen elégséges személyi és technikai védő-berendezéseket nem létesíthet, Az az elv tehát, amely a Kúria ujabb, idézett ítéleteiben kifejezésre jut, t. i. hogy a vasúton lopást csak akkor lehet elkövetni, ha a vasút a köteles felügyeletet vétkesen elmulasztja, az élet tanulságaival alig indokolható. A kir. Kúria sok évtizetes gyakorlatában fordultak elő esetek, amikor lopás esetében a vasút vétkes gondatlansága és ebből kifolyólag teljes kártérítési kötelezettsége nyert megállapítást, azonban sohasem domborodott ki a maga kérlelhetetlenségében az az elv, hogy a vasút vétkes gondatlansága forog fenn mindannyiszor, amikor az árut ellopták vagy megdézsmálták. Ily elv a fuvaroztató közönségnek kétségtelenül jó, nem jó azonban a vasútnak, az államkincstárnak, nem jó a közre nézve, amely elvégre a vasúti kártérítéseket adó, fuvar díj emelés stb. képében végeredményben mégis csak viseli. De ez az elv az igazságosság követelményeivel sem számol eléggé, mert a vasutat olyanért sújtja, amiért nem tehető felelőssé. Ellenkezik a Kúria ujabb Ítélkezés^ a vasúti kártérítési jog Európaszerte megállapított és harmonikus birói gyakorlatával is, azonkívül ily gyakorlat gyökeretverése arra a végzetes eredményre is vezethet, hogy nemzetközi szállítások esetében, — ahol tehát a berni nemzetközi vasúti egyezmény 27. cikke értelmében az igények az első, avagy azon vasút ellen érvényesíthetők, mely az árut a fuvarlevéllel legutoljára átvette, vagy végül azon vasút ellen, melynek vonalán a kár keletkezett, — a fuvaroztató felek spekulálni fognak és a reájuk legkedvezőbb birói gyakorlat szerint itt fogják benyújtani, a magyar vasutak ellen a kereseteiket, aminek káros következményei éppen elegendők lesznek. Az a bizonytalanság, amely az idézett ujabb ítéletek révén a vasúti kártérítési jogban most előállott, azt hisszük elég indíték arra, hogy a meglazult jogegységre tekintettel ebben a rendkívül fontos kérdésben, mielőbb jogegységi döntés provokáltassék. Yalutajogi kérdések.* Dr. Szenté Lajos, budapesti ügyvéd. Schuszter, továbbá azok, akik a Budapesti Ügyvédi Körben tartott előadásom kapcsán a Kúria eddigi joggyakorlatával szemben felszólaltak, egyrészt a materiális igazságot hangoztatták, melynek értelmében a hitelezőnek anynyit kell kapni, mint amennyit adott, (ez a Windscheid, Savigny, Zsögöd-féle elmélet!) * Részlet Szerzőnek Valutatartozások fizetése cim alatt most megjelent könyvéből.
