Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 6. szám - A meghitelezés

88 KERESKEDELMI JOG C. sz. felügyelet elmulasztása, tehát a vasúti közegek vétkes gondatlansága tehette lehetővé, minélfogva a V. Ü. Sz. 35. §. 2. bekezdése értelmében a díjszabásnak az a végrehajtási határozmánya, amely a kártérítést egy meghatározott legmagasabb összegre korlátozza, nem érvényesíthető; az a felülvizsgálati panasz pedig, amely a vasúti nagy forgalomra, mint mentesítő okra, hivatkozik, alaptalan, mert nincs megállapítva, hogy a kérdéses alkalommal a vasúti forgalom a szokásos terjedelmet rendkívüli módon meghaladó és a kellő felügyeletet lehetetlenitő mérvű lett volna.» Ez alapon a kir. Kúria a vasutat, teljes kártérítésre kötelezte. A kir. Kúria ezzel az állásponttal eltért sok évtizedes gyakorlatától. Ha a Kúriának ez az álláspontja megmarad, gyakorlati következménye az lesz, hogy vasutaink minden olyan esetben, amikor valamely árut vagy személypodgyászt fuvarozás alatt ellopnak, a teljes kár megtérítésére lesznek kötelesek, mert a Kúria idézett ujabb határozatai szerint a köteles felügyelet elmulasztása teszi csupán a lopást lehetővé, ennek elmulasztása pedig vétkes gondatlanság. Nemcsak annak a védelmét állapit ja meg tehát, a Kúria, hogy a kár vétkes gondatlanságból eredhetett, amivel szemben a vasútnak még módjában állhatna az ellenkezőt bizonyítani, hanem egyenesen azt az apodiktikus tényt állapítja meg, hogy a lopás máskép nem jöhet létre, mint a vasúti közegek vétkes gondatlanságot alkotó felügyel et mul asztásá ból. Nézetünk szerint az említett ítéletek iránytűje téves, mert a vétkes gondatlanságforgalmi körébe von oda nem tartozó mulasztásokat. Vétkes gondatlanság a magánjogi fogalmak szerint a feltűnő gondatlanság, annak a vigyázatnak a mellőzése, melyet az életben minden átlagos ember is szem előtt tart. Már most a vasúttól, mint fuvarozótól, mint kereskedőtől megkívánható, hogy minden intézkedést megtegyen az áru biztonsága érdekében, de csak annyit, amennyi lehetséges, ami még kifejhető arra a korlátra tekintettel, ami fennáll a berendezések nem abszolút biztos voltában, technikai tökéletlenségében, a közegek kis számában s legfőképpen arra tekintettel, hogy a nyújtható rendes fuvarozói gondosságon alapuló árufelügyelet nem lehet olyan tökéletes, rendőrileg annyira megalapozott, amely tolvajok, betörők munkájával szemben sikerrel veheti fel a versenyt. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a V. Ü. Sz. 95. §-ában emiitett vétkes gondatlanság bizonyítása azt terheli, aki a követelést a vétkesség fennforgására alapítja; ha azonban a késedelem tárgyi körülményei a vétkes gondatlanság fennforgására mutatnak, akkor nem a fuvaroztatót terheli a bizonyítás, hanem, ellenkezőleg, a vasutat terheli az exkulpáció, vagyis az esetleg mentségéül szolgálható körülmények bizonyítása, ami már abból is következik, hogy a fuvaroztató rendszerint nem ismeri a fuvarozás közben előfordult körülményeket, a vasút pedig ezeket ismerni köteles. A fentebb idézett ujabb Ítéletek szerint a kir. Kúria abból a tárgyi körülményből, hogy lopás követtetett el, a vasút vétkes gondatlanságát megállapíthatónak találta. Minden egyes esetben elbírálandó külön kérdés, vájjon a tárgyi körülmények minőségüknél és súlyuknál fogva alkalmasak-e arra, hogy ezekből vétkes gondatlanság deriváltassék. Tiszteletteljes nézetünk szerint egymagában az a körülmény, hogy a vasúton fuvarozott podgyászt vagy árut ellopták vagy megdézsmálták, még egymagában alig alkalmas a vasút vétkes gondatlanságának bírói megállapítására. Nézzük csak ebből a szempontból a vasút üzemét közelebbről. A vasút mint fuvarozó természetszerűleg kötelezve van olyan védőberendezések létesítésére, amelyek a lopások ellen bizonyos fokú védelmet nyújtanak. Kétségtelen azonban, hogy a vasúti kocsikon nem létesíthetők olyan technikai készülékek, amelyek a lopásokat kizárják. Hiszen köztudomású, hogy a vasúti teherkocsik ajtajainak lezárására úgyszólván világszerte az ólomzár szolgál, amelyet egy ólomzsinegre vagy vékony drótra fűzve a kocsi ajtaján és magán a kocsin erre a célra készített u. n. füleken fűznek keresztül és kötnek össze. Ez az ólomzár az összepréselés után csak a zsineg vagy a drót elszakitásával távolitható ugyan el, azonban ez játszi könnyűséggel történhetik, az ólomzár tehát lopás ellen biztosságot nem nyújt, inkább csak szimbolikus jellegű, (körülbelül olyan jelentősége van, mint a bírói végrehajtás során a pecsét alkalmazásának). Egykor, a becsületesebb világban, talán alkalmas volt arra, hogy jobban tiszteletben tartsák, ma azonban, a közbiztonság katasztrofális megrendülése után, már alig. Már most felvethető volna, hogy a vasút, ha erre anyagilag képes, lássa el a teherkocsikat olyan zárakkal és lakatokkal, amelyek a lopás ellen feltétlen védelmet nyújtanak. Erre a kérdésre egyrészről a rendőrök, másrészről a betörők hivatottak a véleményt