Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései [2. r.]

Kereskedelmi Jog 69 9—10. sx. érdek, hogy a kereskedelem a legtisztességesebb és legkiválóbb egyéneknek is méltó foglalkozása lehessen! c) Ha pedig azt kérdezi valaki, hogy miért éppen a kereskedelem terén lezajló verseny rendszabályozása az első, miért nem kiáltunk oltalomért az egyéb életpályákon szintén érvényesülő concurrence déloyale ellen, annak azt felelem: feltétlenül szükséges és minden erőnkkel rajta kell, hogy legyünk, hogy a tisztességtelen versenyt mindenütt kiirtsuk. A kereskedelem terén érvényesülő tisztességtelen verseny leküzdését azonban különös okok is szükségessé teszik. A kereskedelem terén, ahol a haszon sokszor önczéllá magasztosul, a nagy vagyon csillogó fénye pedig eltakarni alkalmas a megszerzéséhez vezetett utak álnokságát, sokkal erősebb a kísértés a tisztességtelen eszközök alkalmazására és sokkal kevesebb korlát áll azoknak útjába, mint más életpályákon. De különös nyomatékkal indokolják itt a hatékony oltalmat: a kereskedelem nagy közgazdasági jelentősége, a kereskedelmi pályán érvényesülők szellemi és etikai különbözősége és külföldi kereskedelmi összeköttetéseinknek előnyös rendezése is, d) Külön kell felelni azoknak is, akik azt a nagyon figyelemre méltó kérdést vetik fel, hogy miért csinálunk mindjárt törvényt, miért nem bizzuk az oltalmat a birói gyakorlatrá ? Köztudomású dolog, hogy a tisztességtelen verseny ellen legtökéletesebben kiépített oltalom hazájában, Francziaországban, nincsen tisztességtelen versenyről szóló törvény. A franczia birói gyakorlatnak teljesen elégséges támpont volt a Code civil 1382. és 1383. czikkeibe foglalt az az általános rendelkezés, amely mindenkit kötelez a vétkességével okozott kár megtérítésére. A franczia bíróság erős kereskedelmi érzéke így egészen szabadon építette fel a concurrence déloyale tanát, amellyel, örök dicsőséget szerzett magának. Ugyancsak a birói gyakorlat ad oltalmat Angliában, Olaszországban és Belgiumban. Kétségtelen, hogy hivatásának magaslatán álló birói gyakorlat mellett fölösleges a törvényes szabályozás. Sőt egyenesen jobb, ha a bíróság, mentesülve minden törvényes korláttól, esetről-esetre dönt; mert — amint arra reá fogok mutatni — a tisztességtelen verseny folyton változó, mindig ujabb és ujabb alakban megjelenő cselekvőségei egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy azokat a törvényhozás határozottan megrögzíthesse. Nálunk azonban a törvényes szabályozás elkerülhetetlenül szükséges, mert a kereskedelmi jog fejlesztése terén különben igen nagy érdemeket szerzett birói gyakorlatunk külön törvényes felhatalmazás nélkül nem tud és nem akar oltalmat adni; épp ugy, miként azt a német birói gyakorlat tette.7) 7) Igen határozottan fejezi ki birói gyakorlatunknak ezt az álláspontját a C. 1909. febr. 11-én 4333/1908. IV. p. t. sz. a. hozott határozata: „A tisztességtelen versenyzésből támasztható igények törvényhozásilag szabályozva nincsenek, ennélfogva a per elbírálásánál csakis azt lehet szem előtt tartani, hogy a versenyző versenytársával szemben követett-e el a fennálló törvények által tiltott olyan cselekményt, amely annak kárt okozott." (Bef. köv.) A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései. Irta : Dr. Alkér Kálmán, kir. törvényszéki biró. (Bef.) Más kérdés az, vájjon az elszakadó területeken azok a közhasznú vállalatok, amelyekben magyarok is érdekelve vannak, a 194. czikk alapján, a 250. czikk ellenére nem vehetők-e el és ennek eldöntése czéljából most rátérek a 194. czikk megbeszélésére. A békeszerződés 194. czikke értelmében a jóvátételi bizottság a békeszerződés életbelépésétől számított egy éven belől kívánhatja, hogy Magyarország szerezze meg és a jóvátételi bizottságra ruházza át állampolgárainak minden jogát vagy érdekét bármely olyan közhasznú vállalat vagy bármely olyan engedély tekintetében, amely Oroszországban, Törökországban, Németországban, Ausztriában vagy Bulgáriában vagy ezeknek az államoknak birtokain vagy olyan területen áll fenn, amely előbb Magyarországhoz vagy szövetségeseihez tartozott, s amelyet a szövetséges és társult hatalmakkal kötött valamely szerződés értelmében Magyarország vagy szövetségesei más államnak átengedni kötelesek vagy amelyet ily szerződés értelmében valamely megbízott fog igazgatni. E rendelkezés tekintetében elsősorban az a kérdés vetődik fel, hogy mily területen levg