Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám

68 Kereskedelmi Jog 9—10 sz. jutottunk, hogy a tisztességes kereskedő eljárását, szokásalt, etikáját kell jogszabállyá sürtisiteni, minden kereskedőre egyaránt kötelezővé tenni. III. Mielőtt a tisztességtelen verseny szabályozásának helyes módját kutatnók, reá kell mutatnunk még egynéhány alapvető fontosságú elvi szempontra: 1. A beavatkozásnak figyelemmel kell lenni aira is, hogy a szabad verseny szintén igen hatalmas szabályozója a kereskedelem kinövéseinek. Az árak nem nőhetnek az egekig, a fogyasztók egyoldalú kizsákmányolását megakadályozza önérdekből a versenytárs is. 2. További természetes védő eszköz a tisztességtelen kereskedelemmel szemben a fogyasztók ébersége és önvédekezése. 3. Tisztán kell látnunk azt is, hogy a tisztességtelen verseny üldözése még nem jelent egyet a közgazdasági bűncselekmények üldözésével. Igaz ugyau, hogy a legtágabb értelemben vett tisztességtelen verseny körébe be lehetne vonni minden olyan jogosulatlan, törvénytelen és erkölcstelen eszközt, amely a tettest előnyösebb gazdasági helyzetbe juttatja és igy ide lehetne venni pl. a kereskedélmi csalásnak minden válfaját (hamis mérték és suly használata, a szellemi és ipari tulajdonjog sérelmére elkövetett csalás, a vételcsalás), az értékpapirok • és áruk árfolyamának csalárd eszközökkel véghezvitt befolyásolását, a tőzsdei játékra csábítást, árukészletek eltitkolását vagy megsemmisítését, az éhbérért dolgoztatást, a hamis könyvvezetést ésj mérlegfelállitást stb. stb. — egyszóval az összes közgazdasági büncseleményeket. A tisztességtelen verseny elleni oltalomnak ilyen széles körre tágítása azonban egyrészről lényegesen csökkentené az oltalom intenzivitását0), másrészről olyan terekre csapna át, a hol a tisztességtelen verseny ellen használható specifikus védőeszközökkel dolgozni lehetetlen is volna. Az anyag helyes ökonómiája és a szabályozás kellő hatékonysága arra kell késztesse a törvényalkotót, hogy csak az olyan üzleti tisztességbe ütköző cselekményeket vonja szabályozása körébe, amelyeknél a versenyző czélzat világosan felismerhető, sőtpraedomináns. A versenyző czélzat pedig: a versenytárs meg°) „Igen sokat kezdeni egyszerre.... igen ártalmas s az ki igy cselekszik, nem dolgozik nagyobb sikerrel, mint azon agár, mely egy izben több nyulat hajhász". (Széchenyi.) rontása, vevőinek elvonása, avagy más áruk vagy szolgáltatások adása, mint aminőket a tettes igér és hirdet. Ha ebből a czélból használ fel valaki olyan eszközt, amely az üzleti tisztességgel ellenkezik, csak akkor lehet reá olvasni a tisztességtelen versenyt. A tisztességtelen verseny ellen folytatott küzdelemnek szűkebb térre szorítása természetesen nem jelenti a súlyosabb természetű közgazdasági bűncselekményeknek büntetlenül hagyását. Sőt egyenes felhívás és ösztökélés arra, hogy a büntetőjog is tegye meg a maga kötelességét, vegye észre a gazdasági élet nagy átalakulását és. a gazdasági téren elkövetett bűncselekményeknek megnövekedett jelentőségét. 4. És az általános szempontok taglalásával végezhetünk is, ha még azt a kérdést tesszük vizsgálat tárgyává, hogy miért éppen a kereskedelemben lezajló verseny törvényes szabályozása mutatkozik nálunk múlhatatlanul szükségesnek ? E kérdés tekintetében a következő szempontokra hivom fel a figyelmet: d) Az „eladók ellenséges versenyküzdelméből" mindenekelőtt azért kell kikapcsolni a tisztességtelen eszközöket, mert az olyan kereskedő, aki tisztességtelen eszközökkel erősiti meg a maga gazdasági pozícióját, rendszerint valamennyi tisztességesen dolgozó versenytársát megkárosítja. A tisztességtelen verseny tehát köveszélyes. b) Emellett szükségessé teszi az Oltalmat az a fontos körülmény is, hogy ha megengedjük vagy elnézzük a kereskedelmi versenyben a tisztességtelen , eszközök alkalmazását, ezzel megmételyezzük magát a kereskedelmi foglalkozást ; kiirtjuk a tisztességes boldogulás lehetőségébe vetett hitet. Mert ha a tisztességes kereskedő nem részesül a tisztességtelen versennyel szemben a kellő oltalomban, az elé a kinos alternatíva elé állítódik, hogy vagy tönkremenjen, vagy maga is a tisztességtelen eszközök alkalmazásához folyamodjék. És minthogy a létfentartás mindennél hatalmasabb ösztöne rendszerint az utóbbi alternatíva választására kényszeríti az oltalomban nem részesített tisztességes kereskedőt is, másrészről a szabadon érvényesülő tisztességtelen verseny elriasztja a kereskedelmi pályáról a tisztességes elemeket, — nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a tisztességtelen verseny nemcsak közveszélyes, hanem antiszociális is. Hiszen komoly nemzeti