Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából

7-8. SÍ. Kereskedelmi Jog 63 volt az alperesnek a K. T. 347. §-a értelmében az árut nyilvános árverésen eladatni. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a felperes eladó nem követelhet szerződési vételárat, hanem köteles az árverésen befolyt 2750 koronával megelégedni. 45. Az eladónak az a nyilatkozata, hogy az eladott árunak lakhelyéről X helyre való fuvarozását magára vállalta, még nem jelenti, hogy X hely a K. T. 84i. §-a értelmében reá nézve teljesítési helynek tekintendő. (Kúria 4404 1920. P. IV. sz. — 1921. febr. 17.) Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében a Kt. 352. §-ának helytelen alkalmazását panaszolja. Ez a panasz nem alapos. Az alperesnek az a nyilatkozata, hogy az eladott babnak lakhelyéről Tófej állomásra leendő fuvarozását elvállalta, a Kt. 344. §-ának megfelelően nem tekinthető oly kijelentésnek, amelynek alapján Tófej állomása az eladó alperesre nézve a teljesítés helyéül tekintessék. Ebből következik, hogy az alperes az eladott babot nem Tófej állomáson, hanem Pusztaedericsen tartozott teljesítésre készen tartani és innen Tófej vasúti állomásra csak a vételárnak egyidejűleg lefizetése ellenében volt köteles szállítani, mert nincsen olyan tényállás megállapítva, amelyből a vételár hitelezésére lehetne jogkövetkeztetést vonni. Enélkül azonban az alperes a Kt. 335. §-ára tekintettel csak a vételár lefizetése ellenében volt teljesítésre kötelezhető. Mivel pedig a felperes a zsákoknak és a fuvarleveleknek megküldésével egyidejűleg a hátralékos vételárat nem küldte meg az alperesnek, ez jogosítva volt a Kt. 352. § a értelmében az ügylettől elállani. 46. A kótlevélben foglalt .ab Wien* meghatározás nem vonatkozik a teljesítési helyre, hanem csupán azt jelenti hogy a fuvardíj Wienig az eladót, azontúl a vevőt terheli. i,Kúria 4207/1920. P. IV. sz. — 1921. febr. 17.) 47. Ha a teljesítésnek határozott időben kell történnie, az adós ennek az időnek eredménytelen elteltével megintés nélkül is késedelembe esik, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a teljesítés a határozott időben az ő hibáján kívül beállott okokból nem volt eszközölhető és ha ö ezeknek az okoknak megszűntével nyomban teljesitett. (Kúria B', 1921 P. IV. sz.— 1921. márczius 2.) Magánjogi csalás. 48 A K. T. 350. §-ában megjelölt magánjogi csalás fenforgásáról az állandó birói gyakorlat szerint csak az el adó rosszhiszeműsége esetében vagyis akkor lehet szó. ha az eladó a vétel tárgyául meghatározott áru helyett olyan árnt szállított, amelyről tud* vagy tudnia kellett, hogy más áru. {Kúria 4318/1920. P. IV. sz. 1921. febr. 16.) Borvételi ügylet. 49. A borvételi ügyleteket hatálytalanító rendelet mellett nem ügydöntő az, hogy a vevő az előleg kiegészítésében késedelmes volt, s hogy ily esetben a szerződés az előleg visszaadását kizárta; mert a rendelet a szerződésszegésnek ugy törvényes mint szerződéses jogkövetkezményeit hatályon kívül helyezte. (Kúria 4262/1920 P; IV. sz. — 1921. febr. 10.) Indokok: Az 5170/1919. M. E. sz. rendelet értelmében a fél az általános szabályok szerint köteles visszaszolgáltatni azt, amit a hatálytalanná nyilvánított ügyletből kifolyólag a másik féltől kapott; alperes tehát azt az 50.000 koronát, amit a nem vitás tényállás szerint a bor vételárára a felperestől előlegül kapott, az ügylet hatálytalansága folytán a felperesnek, a kereset beadásától járó törvényes kamatokkal együtt/ visszafizetni tartozik. Ezzel szemben nem ügydöntő az a kérdés, hogy a felperes a borok leszinelésében és az 50.000 korona előlegnek 100.000 koronára való kiegészítésében késedelmes volt-e vagy sem? és közömbös az a körülmény, hogy ily késedelem esetére a szerződés 6-ik pontja az 50.000 korona előlesfcyisszakövetelését kizárta; mert imrron az 5170/1919. M. E. sz. rendelet kimondotta, hogy a szerződésnek a 4375. 1919. M. E. sz. rendelet következtébeni hatálytalansága esetében szerződésszegés senkit sem terhel, ezzel tulajdonképen a netalán fenforgott szerződésszegésnek ugy törvényes, mint szerződéses jogkövetkezményeit is hatályon kívül helyezte; az aiperes tehát a szerződés 6-ik pontjának kötbérszerü kikötésére, a rendelettel szemben, sikerrel csak ugy hivatkozhatnék és csak abban az esetben lenne jogosítva a vételárelőleg visszatartására, ha a felek a felperes késedelmének bekövetkezte folytán az alperes visszatartási jogának beálltát, illetve a felperes visszakövetelési jogának megszűntét már egyezségileg megállapították és ekként az ügyletet végleg rendezték volna; ez azonban tényként meg nem állapíttatott, sőt ezt az alperes az íratok szerint nem is állította. Maximális ár túllépése. 50. Az 1914. L. t.-cz. csupán hatóságilag maximált közszükségleti czikk árának túllépéséről szól: az irányár ilyennek nem tekinthető. (Kúria 4430/1920. P. IV. sz. — 1921. febr. 22.) indokolás: A megállapított tényállás szerint a vétel tárgyául szolgált hengeranyag legmagasabb ára hatóságilag nem lett megállapítva, Ha tehát ez a hengeranyagáru közszükségleti czikknek volna is minősíthető, minthogy az 1914. évi L. t.-cz. 1. §a kifejezetten csak a hatóságilag maximált áruk többlet vételárának