Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából

68 Kereskedelmi Jog 7—-8. sz. fogyasztási czikkek árának drágulása, sem más káros gazdásági tünet nem az ilyen ügyletekből következett be. És végre hét évi tapasztálat után már azt is be kellene látniok a hivatottaknak, hogy ezek az erőszakos és a gazdasági élet jelenségeit nem természetes uton szabályozni akaró törekvések csődöt mondanak. Hiába próbáljuk a száraz szivacs likacsait vizbedobás előtt papírral beragasztani, csak azért, hogy bizonyos mennyiségnél több vizet ne szívjon magába, ez kárbaveszett fáradság. A termények és fűtőanyagok szabad forgalmának ezer águ megnehezítése nemcsak nem volt képes a legcsekélyebb javulást előidézni, de egyenesen rontott a helyzeten. Most, hogy a népek közti érintkezés valamiképpen megkezdődik, az egyes országok elszigeteltsége szünőfélben van, lassanként belekapcsolódik a világgazdaságba. A piaczi árak kezdenek visszatérni a normális viszonyok felé és nem egy árunál már a maximális árak alá sülyedtek. Amit tehát sem törvény, sem ezernyi rendelet, sem sanctio, sem rendőrség évek hosszú során át nem volt képes elérni, azt a gazdasági erők egy pillanat alatt megteszik. Mindezt csak azért hozom fel, mert a kúriai biró ur ugy állítja oda a dolgot, mintha a Kúriának kötött marsrutája lenne, holott teljesen tőle függ, hogy miképp értelmezi és alkalmazza a holt jogszabályokat. Akár a 3678/1917. sz. rendelet 27. §-ban, akár az 1920. évi 15. tcz. 1. §. 4. pontjában körülirt meghatározást tekintjük, látni fogjuk, hogy a forgalmi alkatelemek mindegyike igen nehéz és sokféle értelmezést tűrő körülírásokból áll. Hogy mi értendő üzérkedés vagy pláne árdrágításra alkalmas üzérkedés alatt, továbbá, hogy mi ütközik az üzleti tísztesíégbe, hogy mi a nem szokásos közbenső kereskedelem stb. mindez kizárólag értelmezés dolga. Nem lehet tehát egyszerűen azzal elütni a dolgot, hogy lex ita scripta. És éppen ezen értelmezésben rejlik, hogy a Kúria nem a helyes és gazdaságilag indokolt irányt követi. Ha ezt tenné, akkor vizsgálnia kellene adott esetben, vájjon szokásos módja-e a kereskedelemnek az, hogy két bizományos szerződik egymással, vagy hogy a budapesti gőzfavágó-nagykereskedö vidéki nagykereskedőtől vesz fát. Vizsgálnia kellene, hogy a kereskedelmi élet felfogása szerint beleütközik-e ez a tisztességes kereskedelembe. Nem is nólva arról, hogy mit kell üzérkedés alatt érteni, mely kifejezés semmi esetre sem azonos a kereskedés fogalmával. Absolute nem helytálló tehát a kúriai biró urnák idevágó érvelése. Nem olvastam egyetlenegy olyan kúriai ítéletet sem, ahol ezek a döntő szempontok méltatásra találtak volna. Nem azt kifogásolom, hogy a Kúria és az alsóbb bíróságok is hivatalból alkalmaznak jogszabályokat. Ami ellen az én megjegyzéseim irányultak, az az, hogy a felek órák hosszat tárgyaltak érdemi kérdésekről, anélkül, hogy a lánczkereskedelem egyáltalában szóba került volna. A biróság visszavonul határozathozatalra és mindkét fél meglepetésére, figyelmen kivül hagya a tárgyalás anyagát, egyik-másik kiragadott momentumból megállapítja a lánczkereskedelmet, elutasít és megtagad minden jogsegélyt. A Kúriánál ez a hiba annál súlyosabb, mert pusztán az iratokból ítél, a felekhez kérdéseket nem intéz és maga állapit meg tényállásokat. Ebben nem azt látom fogyatékosságnak, amiről a czikkiró ur vitázik, hanem azt, hogy nem nyújt alkalmat a feleknek arra, hogy hozzászólhassanak a kérdéshez, ugy a lánczkereskedelem tényálladéki részének, mint az esetleges jogkövetkezmények tisztázásához. Tisztán abból a kiragadott tényből, hogy két nagykereskedő kötött egymással ügyletet, vagy két bizományos, lánczkereskedelmet állapit meg. Pedig ha belebocsátkoznék abba, hogy minő természetű áruról, minő tizletkörü kereskedőről, minő konkrét szükségességről van szó a kérdéses ügylet megkötésénél és a feleknek alkalmat adna arra, hogy minderre nyilatkozzanak, más lett volna az eredmény. Ez az, ami ellen az én szerény bírálatom irányul. Nem tartom ehelyütt szükségesnek az árdrágítás rendeleti és törvényi fogalmi körülírásának különbségét méltatni, mert a tárgyalt téma szempontjából az utóbbi épp oly kevéssé lesz alkalmazható a felsorolt példákban, mint az előbbi. A biráló czikk a Kúria álláspontja helyességének védelmére különböző döntésekre hivatkozik. Ez a bizonyítás azonban egyáltalában nem alkalmas az általam felállított tételek megdöntésére. Soha nem vontam kétségbe, sőt ellenkezőleg magam állítottam, hogy lánczkereskedelem van és ezt, amennyire lehet, kérlel hetetlenül üldözni kell a polgári jogszolgáltatásnak is. Ha felsorolunk néhány krasz esetet,