Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából

K et e s k« d e ím i jog 7- fc. s* nem az következik, hogy az egyetlen helyes megoidás az, amire a biró ur rámutat. A tisztességes hasznot meghaladó kár megítélése ezzel nem egyértelmű jelentőségű. Ez nem juttatná az eladót vagyoni romlásba, hanem a kármegosztás igazságosabb alkalmazására vezetne. Nemcsak azt kei! néznünk, hogy magasabb haszonnak, mint aminőre a vevő számithatott az esetben, ha a teljesítést megkapja, őt soha nem remélt nyereséghez juttatná, hanem a mérleg másik oldalán azt is néznünk kell, hogy viszont a kártérítésnek iiy mérvű korlátozása a szerződéshez hűtlen felet juttatja soha nem re méit nyereséghez. A mérleg kibalanczirozásához mindkét serpenyőt állandóan figyelnünk kell, mért ha csak az egyik oldalát tekintjük és megállapítjuk, hogy magasabb kártérítési Öszszeg megítélése a hü feiet a legális haszon keretén tul menő és általa nem remélt nyereséghez juttatná, nem vesszük észre a másik serpenyő hirtelen kibiilenését, holott azt is néznünk kellene, hogy mi lesz ebből a hitszegő félnek gazdasági helyzete. Ha a gazdasági kár megosztás, elvének kellő alkalmazásával esetről-esetre nem lehet a helyes mértéket eltalálni, amit én nem ismerek el, akkor elvileg (ha ugyan szabad ily kérdésekben elveket felállítani) inkább jusson a hü fél nem remélt nye reséghez és a szokottnál nagyobb haszonhoz, mint a szerződéstszegő fél. Már pedig a kifejlődött gyakorlat mellett az ellenkezője következik be. Nem egészen érthető a különbség az eredetileg teljesítésre irányuló, de gazdasági lehetetlenülés okából az ítélet erejénél fogva átforduló kártérítés és a már eredetileg kártérítésre irányuló igény között. A bíráló czikk szerint, ha a szerződéshez hü fél a teljesítés idejében fennálló piaczi ár alapul vételével kéri kárának megtérítését, ezt meg fogja kapni. Hátha ez a kárösszeg meghaladja a tisztességes kereskedői haszon mértékét? Vagy el kell fogadnunk megdönthetetlen alapul a megvont tisztesség! mértéket és akkor minden körülmények között azt kell deklarálnunk, hogy az ezt meghaladó haszon, mint jó erkölcsökbe ütköző, bíróilag meg nem ítélhető s ez esetben ez egyaránt áll mindkét esetre. A jó erkölcsök és tisztesség felfogása nem lesz eltérő aszerint, hogy az igény a per alatt forduí-e át kárigénnyé, vagy már eredetileg is, mini ilyen érvényesíttetik. Félreértés forog fenn köztünk a tisztességes haszon megosztása kérdésében is. Nem ezen módon véltem én a helyes alapot megtalálni. Amit én megosztandónak tartottam és tartok, az az ősszvagyonszaporulat, nyereség vagy bármiképen nevezzem is, ami az ügylet megkötése óta eJőállott. Megingathaíatlanul hiszem, hogy más, mint az eset körülményeihez mért kármegosztás nem hozhat helyes ítélkezést. Mert mint fentebb is mondtam, ha já erkölcsökbe ütközik a szerződéshez hü fél részére a tisztességes kereskedői hasznot meghaladó kár megismétlése, legalább ugyanolyan mértékben beleütközik ebbe az érvbe a tisztességes haszon mérvét meghaladó nyereségnek vagy vagyon-szaporulatnak ezen fél birtokában való meghagyása. Máshelyütí foglalkoztam a teljesítésre irányuló igény és az ezt érvényesítő perek kérdésével. Amig azonban ilyen igény érvényesíthető, addig közvetve sem lehet kényszeríteni a hü felet ezen törvényes jogairól való lemondásra és korlátozni őt fedezeti vétel kötésére vagy egyéb jog gyakorlására. II. A lánczkereskedelmi gyakorlat kérdésében vissza keii mennünk a bevezetésben mondottakra. Semmi kétség, hogy jogszabály tiltja lánczkereskedelmi ügyletek kötését. Eddig egyetértünk. További következtetéseink azonban eltérnek. Eltérnek abban az első pontban, amely a tiltott ügylet joghatására vonatkozik. A tilos ügylet joghatása lehet semmisség és lehet érvényesség plus büntetés vagy egyéb joghátrány, (lex minus quam perfecta). Minthogy pedig igen csekély számú kivételtől eltekintve, a vonatkozó rendeletek a* tilosság jogkövetkezményeinek kérdését nyitva hagyják, a biröi gyakorlat dolga ennek pótlása. A bírói gyakorlatnak pedig igenis elsősorban gazdasági szempontokból kell kiindulnia és nem jogtechnikai szabályokból. Nevezetesen azt kell nézni, minő előnyök és hátrányok származnak az összgazda sági élet számára, hogy a tilos ügyletek egyik vagy másik csoportját semmisnek nyilvánítjuk vagy érvényesnek ismerjük el. Elsősorban tehát az ellen van ellenvetésem, hogy a birói gyakorlat erre ne legyen tekintettel. Kutatni kell, iiogy minő gazdasági eredményt idéz elő egyik vagy másik irányú állásfoglalás. Ha a kutatásnak az az eredménye, hogy (a lánczkereskedelem körében maradva) a semmisség kimondása a gazdasági, alapjelenség valamelyik