Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései [1. r.]

ól lalás nem alkalmazható a magyar javakra, mert ennek az államnak egész területe a volt Osztrákmagyar monarchiából alakult. Románia, Lengyelország és Jugoszlávia tekintetében más a helyzet. Ez országoknak csak azon a területén nincs helye a magyar javak lefoglalásának, amelyek az Osztrák-magyar monarchiából csatoltattak hozzá. Lengyelországnak a Német birodalomból vagy Oroszország területéből származó részén, vagy a régi Romániában, vagy Besszarábiában ellenben nem a 250.czikk, hanem a 232. czikk b) pontja érvényesül. Kétséges e mellett az, hogy a 250. czikk rendelkezései kellő védelmet nyújtanak e a magyar vagyon számára. Szó szerinti értelmezés mellett ugyanis a magyar vagyon csakis az ellenséges vagyon felszámolására vonatkozó rendszabályok alól mentesül, azonban az utódállamoknak még számos oly erőszakos rendszabálya van, amelyek alól való mentesítés nélkül a magyar vagyon meg nem óvható. Amint tudjuk, Románia és Cseh Szlovákia rendkívül radikális földbirtok-reformot hajtott végre oly módon, hogy a vonatkozó szabályok a papíron mindenkivel szemben egyenlően alkalmazhatók voltak, a gyakorlatban azonban úgyszólván kivétel nélkül a magyar állampolgárok ingatlain hajtattak végre. Ilyen erőszakos rendszabály a Románia részéről behozott kényszerbérleti intézmény és a Jugoszlávia részéről alkalmazott zárlati kezelés is. Az ilyen rendszabálynak magyar vagyonon alkalmazása kétségtelenül egyértelmű annak lefoglalásával és így az a 250. czikk alapján megtiltandó lenne. Mégis, amidőn a magyar békedelegáczió ezen intézkedések ellen felemelte tiltakozó szavát, a szövetséges és társult hatalmak képviselői kitérőleg válaszoltak és a Vegyes Döntőbiróság döntésére bízták annak megállapítását, vájjon e rendszabályok alkalmazása a 250. czikk alapján megállhat-e. Amint ismeretes, ugyanis a 250. czikk harmadik bekezdése értelmében az ezen czikk megsértése miatti panaszokat a Vegyes Döntőbiróság fogja elbírálni. Kétségtelennek tartom, hogy ez a bíróság, amelyben a magyar állam képviselője is helyet fog foglalni, a magyar álláspontnak e tekintetben igazat fog adni. Az igazságügyi és pénzügyi bizottságok módosításai a „ Vagyonváltságróí szóló I. törvény" javaslatán. A pénzügyminiszter ur hatalmas valutajavitó programmja az utóbbi napokban tartott beszédei nyomán, egyre tisztuló körvonalakban bontakozik ki. Javaslataiban már észrevehető az egységes konczepczió, a logikus kapcsolat és kiütközik a nagy probléma: önerőnkből javítani valutánkat és lehetőleg rövid idő alatt eljutni a bankóprés áldatlan állapotából egy állandóbb értékmérő birtokába. Nem tudjuk, jól itéljük-e meg a pénzügyminiszter ur szándékát; de az az érzésünk, hogy végső czéiként az igazi értéket reprezentáló magyar frank fénye lebeg előtte; ez ad neki erőt, kitartást és hitet arra, hogy leküzdje az útjába álló rettenetes nehézségeket. Ha van valami, ami alkalmas arra, hogy minden magyar embert egy táborba tömöritsen ugy az elsősorban a pénzügyminiszter e heroikus erőfeszítésének szeretettel, odaadással és becsületes munkával való támogatása. A vagyonváltságról szóló L törvény javaslata ismeretes már olvasóközönségünk előtt. Ezt a javaslatot — különösen pedig annak II. Fejezetét (A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsága) — igen nagy alapossággal dolgozta át, az érdekképviseletek kiküldöttjeinek meghallgatása után, a nemzetgyűlés igazságügyi és pénzügyi bizottsága. A bizottság módositásai oly nagy gazdasági jelentőségűek, hogy szükségesnek tartjuk róluk olvasóinknak részletesen beszámolni. I. Az /. Fejezetben lényegesebb módosuláson ment keresztül az 1. §. 2. bekezdése. A bizottság mentesítette a vagyonváltság alól az olyan óvadékul adott betétet, amelynek alapja nem készpénzbefizetés, hanem kezességvállalási szerződés avagy kifejezetten az óvadék czéljaira adott hitel. A 2. §. f) pontja oly módon egészíttetett ki, hogy mentesültek a váltság alól az ügyvédi és közjegyzői kamaráknak betétei stb. is. A 4. §.-t — amely a betűkre, jeligére stb. elhelyezett összegeket belföldi betétnek stb. minősíti — a bizottság akként módositotta, hogy e rendelkezés nem érvényesül abban az esetben, ha a szóbanforgó összegek a tulajdonos személyazonosságának igazolása mellett fentartással helyeztettek el. A 12. §.-ban az