Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései [1. r.]

50 Kereskedelmi Jog 7—«. sz. Kedvezményként lehet továbbá e téren remélni azt, hogy az Egyesült-Államok csakis annyi magyar vagyont fog lefoglalni, amennyi állampolgárainak a magyar állammal vagy állampolgárokkal szemben fennálló követeléseinek kielégítésére elégséges lesz. Ezt abból következtetem, hogy az EgyesültÁllamok ujabban nem igen vállal közösséget a többi entente-állam cselekményeivel és igy aligha lesz hajlandó arra, hogy a lefoglalásokból állampolgárainak kielégítése után eredő többletet a többi entente-állam követeléseire átengedje. Jugoszláviának és Romániának tudtommal ezidőszerint még nincs az ellenséges vagyon lefoglalására vonatkozó rendszeres jogszabálya. Ezek esetenkint minden rendszer nélkül rendelik el a lefoglalást, ahogy éppen érdekeik czéljából szükségesnek látják. Legszigorúbban jár el a lefoglalás terén Nagybritannia, amely állam már azt is számba vette, hogy a területén lefoglalt vagyonból milyen mértékben elégítheti ki állampolgárainak a magyar állampolgárokkal szemben fennálló követeléseit. A megállapítás szerint ezen követelések összegének 18%-a lesz fedezve a lefoglalt vagyonnal. IV. Maga a felszámolás és értékesítés a 232. czikk c) pontja értelmében az e müveleteket végrehajtó állam belső jogszabályainak megfelelően és annak közegei által fog történni. A magyar államnak tehát a külföldi vagyonra vonatkozó okiratok kiszolgáltatása kivételével, amelyre a függelék 10. §-a kötelezi, e téren nem kell cselekvőleg eljárni. Különbség csak az entente-államok törvényeinek megfelelően alakult társaságok részvényei és kötvényei tekintetében van. Ha ezek magyar állampolgárok tulajdonában vannak, azokat az előbb idézett 10. §. értelmében a magyar államnak kell beszedni és kiszolgáltatni. Különben abból, hogy a felszámolásnál a magyar állam nem működik cselekvőleg közre, reánk csak hátrányok származnak. A vonatkozó entente-jogszabályok úgyszólván teljesen figyelmen kivül hagyják a mi állampolgáraink érdekeit. I^y például a franczia likvidácziós törvényt végrehajtó 1919. október 23-iki igazságügyminiszteri rendelet értelmében az értékesítésnek rendszerint nyilvános árverésen kellene ugyan történni, azonban a franczia államnak joga van arra, hogy az árverésre bocsátandó vagyont a kikiáltási áron magához váltsa. E mellett állampolgárainknak alig lesz beleszólása a likvidáczió menetébe. Ettől a békeokmány csak két esetben tér el. Az egyik a békeszerződés 232. czikk i) pontjába felvett rendelkezés. E szerint Lengyelországban vagy a Cseh-Szlovák államban vagy olyan államban történt likvidáczió esetén, mely nem részesül jóvátételben, ha az eladásnál nem óvattak meg kellően a tulajdonos érdekei, a tulajdonosnak megfelelő kártérítéshez van joga. A másik eset a trianoni békeszerződés pótjegyzőkönyvében van emlitve. E szerint ha valamely hatósági személy a magyar javak felszámolásánál büntetendő cselekményt követett el, a bűnvádi eljárást meg kell indítani. Ezen a két eseten kivül a magyar honosnak alig van beleszólási joga javainak eladásába, pedig nézetem szerint akkor is, ha a likvidácziónál befolyó vételár jóvátételi számlára megy, vagyis nem a tulajdonosnak fizetik azt ki, a vételár nagysága, amint majd alább kifejtem, befolyással lehet a magyar állam által esetleg fizetendő kártérítési összeg magasságára. A likvidáczió alkalmával befolyó vételár felhasználásáról a 232. czikk h) pontja és a függelék 4. § a rendelkezik. E szerint különbség van az olyan eset között, ha a likvidáló állam a X. rész, III. czimében szabályozott clearingrendszert alkalmazza és a között, ha nem optál annak behozatala mellett. Az eíső esetben a befolyó összegeket a clearing-számlán Magyarország javára irják, a második esetben befolyt összeg kiadható a volt tulajdonosnak, de egyszersmind, ha a likvidáló állam ugy akarja, kártérítési és jóvátételi czélokra is fordítható. Ezeket a czélokat a 232. czikk h) pontjának 2. alpontja és a függelék 4. §-a sorolja fel részletesen. V. Foglalkozni akarok azzal a kérdéssel is, hogy mi történik a magyar állampolgároknak az elszakadó területeken levő vagyonával E tárgyban a békeszerződés 250. czikke rendelkezik, amely szerint a magyar állampolgároknak vagy a magyar állampolgároknak a volt Osztrákmagyar monarchia területén fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek a 232. czikkben és e) czikk függelékében emiitett lefoglalás és elszámolás alá. Ebből következik azután az a fentebb már említett körülmény, hogy Cseh Szlovákia területén a 232. b) pontjában megállapított lefog-