Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései [1. r.]

vényei közül akár egy darab részvény is magyar állampolgár kezében van (az ellenőrző jog ugyanis minden egyes részvényest megilleti a közgyűlésen), nem felelhet meg a szerződés intencziójának, mert egyrészt többet ártana az entente-állampolgároknak, mint a magyaroknak, másrészről ilyen esetben a magyar részvényt a 232. czikk függelékének 10. § a alapján is le lehet foglalni. Nézetem szerint itt csakis azokra a vállalatokra lehet gondolni, amelyeknél a fennálló magyar vagyoni érdeket csakis a vállalat felszámolása utján lehet lefoglalni; Megemlítem még, hogy a 232. czikk b) pontja csakis a „társaságok", nem pedig egyúttal a társulatok (egyesületek) vagyonának lefoglalását rendeli el, jóllehet éppen a b) pontot megelőző a) pont kifejezetten megktrfönbözteti a társaságot a társulattól. Nézetem szerint üt csak szövegezési pongyolaságról lehet szó. Nehéz volna ugyanis annak indokát találni, hogy a győzők miért mentesítették volna foglalás aiól az egyesületi vagyont. 3. A harmadik kérdés, hogy milyen vagyont lehet lefoglalni? A 232. czikk b) pontja „javakról0,—.jogokról* és „érdekekről" beszél; tehát megragad minden elképzelhető vagyont (ingót, ingatlant, kőveteLést, haszonélvezeti jogot stb ). A lefoglalásnak feltétele az is, hogy a szóbanforgó vagyon a békeszerződés hatálybalépésének időpontjában legyen állampolgáraink tulajdonában. Ez az időpont az egyes entente-hatalmak tekintetében többféle nap is lehet, mert a zárórendelkezések szerint a békeszerződés hatálya minden egyes győztes állammal szemben a megerősítő okiratnak általa történt letétele napjával veszi kezdetét. Nekünk mindenesetre arra kell törekednünk, hogy amennyiben valamely győztes állam a kereskedelmi forgalmat velünk a békeszerződés hatályba lépése előtt felveszi, a felvétel időpontjától kezdve mondjon le lefoglalási jogáról, mert reánk nézve nem volna értéke a kereskedelmi forgalom felvételének, ha fennforogna annak a lehetősége, hogy kereskedőinknek az entente-államokba küldött vagyonát lefoglalják. III. A békeszerződés 232. czikkének b) pontja nem teszi az entente-államok kötelességévé az állampolgáraink vagyonának lefoglalását, hanem csak jogot ad nekik arra. Minden entente-állam függetlenül a többitől dönthet e kérdésben. Sajnos, nem sok reményünk van a tekin tétben, hogy a döntés javunkra fog történni. Nagybritannia, Francziaország és az Amerikai Egyesült-AHamok már megalkották az ellenséges vagyon felszámolására vonatkozó jogszabályaikat és tudtommal Olaszország is visszautasította a vele folytatott kereskedelmi tárgyalások során részünkről előterjesztett azt a kérelmet, hogy a magánvagyon mentesittessék a foglalás alól. Alig van e jogszabályokban olyan rendelkezés, amelyből az következnék, hogy az utódállamok a lefoglalás terén mértéket fognak tartani. Ilyen enyhítésnek veendő különben az, hogy a franczia törvény és az angol rendelet kivételt tesz a lefoglalás tekintetében azoknak az ellenséges állampolgároknak javára, akiknek a háború alatt is meg volt engedve az, hogy Francziaországban, illetve Angliában lakjanak. Az Egyesült-Államok 1920. június 5-iki törvénye pedig legalább elvben megengedi a háború alatt lefoglalt ellenséges állampolgár magánvagyonának visszaadását az esetben, ha annak állama hasonló esetben biztosítja a viszonosságot. Bizonyos kedvezményeket biztosit továbbá állampolgáraink részére a nemzetgyűlésen letárgyalt íranczia-magyar egyezmény is, amely a magántartozások rendezését szabályozza. Eszerint feltétlenül mentesek a foglalás alól a magyar külügyi képviseletek vagyontárgyai és a személyes szükségletek czéljaira szolgáló tárgyak (ruhák, bútorok). De jóval fontosabb ennél az a rendelkezés, hogy a magyar állampolgárok franczia állampolgárokkal szemben fennálló tartozásaik rendezésére is felhasználhatják bizonyos mértékben beszámítás utján a Francziaországban levő magyar magánvagyont még akkor is, ha az nem is az adósnak, hanem má^s állampolgárunknak iulajdona. Ily uton legalább a Francziaországban levő magyar magánvagyon egy részét lehet a fojglalás alól mentesíteni. Megemlitendőnek tartom még különben, hogy Francziaország eddig is több magyar állampolgár tulajdonában levő ingatlant feloldott a zár alól méltányossági okokból. Az Egyesült-Államokkal szemben azért kedvezőbb aránylag a helyzetünk, mert az ottlakó magyarok túlnyomó része amerikai állampolgár és igy vagyona le sem foglalható