Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - A szovjettartozások rendezése

44 Keresked esetben a szerződésszerű teljesítés ideje (1919. június 1.) a tényállás szerint már régebben lejárt és az alperes a felperes ügyleti szándékát illetően továbbra is bizonytalanságban nem maradhatott, a felperes azonban csak nyilván megkésve, az 1919. szeptember 11 én kelt levélben és csak ezután értesítette az alperest az ügylethez való ragaszkodásáról, amikor az alperesnek 1919. szeptember 3-án keltezett, az előleg visszatérítését közlő, tehát elállási nyilatkozatát tartalmazó értesitését kézhez vette. A felperesnek ez az indokolatlan késedelme arra enged következtetést, hogy az ügyletet az előzmények után maga a felperes sem tekintette fennállónak, ilyen körülmények között pedig az alperes a felperesnek az elállási nyilatkozatának közlése után nyilvánított teljesítési készségét már figyelembe venni nem tartozott, mindezekből pedig okszerűen következik, hogy az alperes elállása jogos volt (K. T. 352. §.) s hogy a felperes a megszűnt ügyletből kifolyólag az alperestől kártérítést nem igényelhet. 32. A K. T. 351. és 352. § aiban az eladó részére biztosított az a jog, hogy az árut a késedelmes vevő rovására a K. T. 317. §-a értelmében, vagyis ha az árunak tőzsdei ára van, szabad hézből eladhatja, az állandó bírói gyakorlat szerint a rendes piaczi árral bíró áru elad hatás ára nézve is alkalmazást nyer. (Kúria 4027/1920. P. IV. sz. — 1921. február 3) Indokok: Az emiitett törvényes szabály nem tiltja ugyan s igy nincs kizárva, hogy az eladó az eladásra szánt és tőzsdei vagy rendes piaczi árral biró árut is nem szabad kézből, hanem a felhívott 347. §-ban emiitett másik értékesítési módon, vagyis hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eladhassa, mindazonáltal figyelemmel arra, hogy a törvény ily árura nézve elsősorban a szabad kézből való eladást mondja ki és figyelemmel arra is, hogy a kereskedő abban az esetben, ha a vele üzleti összeköttetésben álló féltől kártérítést kíván igényelni, a K. T. 271. §-ából fölyólag a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni, a tőzsdei vagy rendes piaczi árral biró árunak nyilvános árverés utján való eladása a késedelmes vevő rovására történtnek csak akkor tekinthető, ha az eladó ugy az eladás ezen módjának megválasztásában, mint az ilyen módon való eladás foganatosításával a rendes kereskedő gondosságával járt el. A rendes kereskedői gondosság, valamint a kereskedelmi forgalomban az ügyletek lebonyolításánál mellőzhetlen tisztesség és jóhiszemű magatartás megköveteli, hogy az eladó ilyen esetben arra törekedjék, hogy a bár szerződésszegő vevő felet a nagyoáb károsodástól, illetőleg a felesleges és rendes gondosság mellett elhárítható kár megtérítésétől lehetőleg megóvja és ennek elérhetése végett a tőzsdei vagy rendes piaczi árral biró árunak cl mi Jog S—G. $i. elsősorban szabad kézből való eladását kísérelje meg és csak ha csekély kereskedelmi forgalom vagy más ok miatt az áru piaczi áron szabad kézből kedvező feltételek mellett eladható nem volt, akkor vegye igénybe az árunak nyilvános árverés utján való eladása általi értékesítési módot, amely eljárás több költséggel is jár és a késedelmes vevőre már azért is hátrányosabb, mert az áru az árverésen a piaczi áron alul is eladható. A fenforgó esetben a felebbezési bíróság ítéletében megállapított meg nem támadott tényállás szerint a felperes eladó által a K. T.nek a jelenlegi esetre vonatkozó 352. § a alapján eladott kereseti árunak a teljesítés helyén és idején rendes piaczi ára volt, amely a teljesítési idő folyamán hektoliter-fokonkint 62—68 kor. között ingadozott és a felperes az árut a teljesítés helyén, az ottani viszonyokra tekintettel, legalább is 62 kor. hektoliter-fokonkinti árért szabád kézből minden nehézség nélkül, könnyen eladhatta volna. Minthogy pedig a felperes nem is állította, hogy az árunak ilyen módon, vagyis a piaczi áron szabad kézből való eladását csak megkisérelette volna is, hanem az árut egyenesen kir. közjegyző közbenjőttével nyilvános árverésen, még pedig az irányadó tényállás szerint a piaczi árnál tetemesen alacsonyabb áron adta el, ennélfogva nyilvánvaló, hogy a felperes az áru eladása körül a fentebbiekben körvonalozott és reá, mint kereskedőre nézve kötelező gondosság kifejtését elmulasztotta, amiből folyóan a kérdéses árunak nyilvános árverésen foganatosított eladása az alperes vevő rovására történtnek a fent kifejtettek szerint nem tekinthető. Borvételi ügylet hatálytalanítása. 33. Amennyiben szerződő felek a borvételi ügylet hatálytalanításáért — 8 kormányrendelet életbelépte előtt — stornodijban állapodtak meg, ezen stornódij, mint lényegileg kártérítési összeg nem követelhető, ha a felek a megállapodás nem teljesítése esetére az ügylet hatályba léptét kötötték ki. (Kúria 3866/1920. P. IV. sz. — 1921. január 26.) Indokok: A kir. Kúriának állandó gyakorlata szerint a 4375/1919. M. E. számú kormányrendelet az 1919. évi márczius ho 21. előtt bor adásvétele iránt kötött mindazokra az ügyletekre nézve nyer alkalmazást, amelyek az áru átadásával teljesítve, vagy a szerződő felek által más módon véglegesen rendezve nem lettek és a bíróság által a felhívott kormányrendeletnek 1919. szept. 7-én történt életbelépése előtt végérvényesen még el nem biráltattak. A jelenlegi esetben a peres felek a közöttük 1918. ápril. 7-én, .tehát az 1919. márczius 21. előtt 3000 hl. bor adásvétele iránt létrejött ügyletet az A) a. csatolt s az irányadó tényállás szerint valódiságára nézve nem kifogásolt okiratban foglalt egyezség tartalma szerint 1918. évi szeptember hó 15 én akként rendezték, hogy