Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából 2. [r.]

34 Kereskedelmi Jog 6—6. n. ügyletét szükségtelennek s tilos lánczolásnak nyilvánította. A kir. Kúriának 1920. P. IV. 1658. sz. ítéletével eldöntött ügyben a termelőtől vett 50 vagon fát a nagykereskedő eladta a nagykereskedő felperesnek, ez ismét tovább eladta a nagykereskedő alperesnek, akik közt a fa átadása tárgyában a per keletkezett. A kir. Kúria megállapította a tilos lánczkereskedelmet. S helyesen. Amikor a közszükségleti tárSyul szolgáló tűzifából nincsen elég kínálat, amikor elsőrendű gazdasági követelmény, hogy a forgalomba hozható tűzifa mielőbb eljusson a fogyasztóhoz, amikor jogszabály tiltja a szükségtelen közvetítést, akkor a kereskedői tisztességgel is ellenkezik a tűzifára szóló kötésnek ujabb és ujabb haszonnal nagykereskedőre átruházása, ahelyett, hogy a termelőnél megvett fát legalább a második nagykereskedő akár kisebb tételekben is eljuttatná a ttízifavágással és a fogyasztóknak eladással foglalkozó iparoshoz vagy a közvetlen nagy fogyasztóhoz. S helyesen mondotta ki ez alkalommal a kir. Kúria, hogy a tiltott lánczkereskedelem megállapításánál nem tényálladéki elem az egyenkint elért aránytalan nagy haszon; hanem elégséges már az is, ha a szükségtelen közvetítések folytán az árunak ára jelentékenyen emelkedett. Ugyanis a Iánczkereskedéssel űzött árdrágítás lényege nem az egyéni nagy haszon, hanem a feleslegesen, a fogyasztók rovására szerzett közvetítői haszon révén való megdrágitása az árunak. A kir. Kúriának 1920. P. IV. 861. sz. ítéletével elbírált perben az volt a tényállás, hogy az alperes a külföldi sajtot nem külföldi gyárostól vagy kereskedőtől, hanem saját országabeli kereskedőtől vette és eladta egy sz.-f.-i kereskedő czégnek, amelytől a felperes részvénytársaság vette azt meg. Ekként az áru valóságos átadás és átvétel nélkül egymásután öt közbeneső kereskedő rendelkezése alá jutott. A tiltott lánczkereskedésnek megállapítása itt is, de főleg itt helyes volt. Ugyanis a lánczkereskedelemnek a legkönnyebb, legkényelmesebb módja a kötlevélnek valamelyes haszonnal tovább adása. Ilyenképen kereskedői készültségre és tisztességre való tekintet nélkül, megfelelő tőke hiányában ennek koczkáztatása nélkül olyan elemek kezébe kerülhet a közszükségleti czikkeknek forgalombahozatala, amely elemek éppen a legitim kereskedelem és a tisztességes kereskedők érvényesülésének útját vágják. Ilyen uton-módon verték fel annakidején a háború alatt igen sok közszükségleti cziknek az árát nagy kárára az államnak, amelynek a hadsereg élelmezéséről minden áron gondoskodni kellett s nagy kárára a fogyasztóknak, akik vagy drágán voltak kénytelenek venni vagy szükséglettik kielégítéséről kényszerültek lemondani. Éppen ezekből az okokból teljesen igazságos a kir. Kúriának 1919. P. VII. 1425. sz. ítélete, amely szerint tiltott lánczkereskedelem közraktári kezelés alatt álló két vagon szappannak egy tételben eladása annak részéről, aki azt a szappant nem a gyárostól, hanem kereskedőtől vette és aki ismét kereskedőnek adta el. Az eddig ismertetett kúriai ítéleteken felül tudtommal nincsenek a lánczkereskedelemmel foglalkozó olyan ítéletek, amelyek más álláspontot foglalnának el. Ezek az ítéletek azonban nem bizonyítják a kir. Kúria antimerkantilista felfogását és nem szolgálnak annak bizonyítékául, hogy a kir. Kúria mindenkor tiltott lánczkereskedelmet lát fenforogni, ha a termelő és fogyasztó közé egynél több kereskedő ékelődik be. Ellenkezőleg; az ismertetett joggyakorlatból láthatjuk, hogy a kir. Kúria elismeri a termelő és fogyasztó közé a nagykereskedőn kivül a közép- és kiskereskedőt is, sőt az áru minőségéhez és beszerzési lehetőségéhez képest a több nagykereskedőnek beékelését, mint pl. fentebb a külföldi sajt forgalombahozetalánál. De nem türi az u. n. papiros áru közvetítését kereskedőktől kereskedőhöz; ehhez képest tiltott lánczkereskedelemnek tekinti a nagy mennyiségben egy tétel alá foglalt árunak természetben való átadása és átvétele nélkül csupán a kötlevél utján több kereskedő kezén való átmenetelét. A kereskedelemnek, t. i. a legitim kereskedelemnek az a feladata, hogy az árut az előállítótól a fogyasztóhoz hely- és időkülönbség kiegyenlítésével közvetítse. Ha nincs a forgalomba hozatalnál se hely, se időkülönbség, akkor a kőzbeneső kereskedelem nem bír gazdasági jogosultsággal és az ilyen kereskedelemnek ügyleteit a lánczkereskedelem tilalmi ideje alatt eredetileg érvényteleneknek kell tekinteni. A legitim kereskedelem jogos érdekeit a kir. Kúria joggyakorlata is védi. Példa erre a következő két jogeset. Az 1920. P. IV. 2367. sz. a. elbírált ügyben a felperes, aki vegyé-