Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1920-ban

5—6. sz. Kereskedelmi Jog 35 szeti áruknak kicsinyben való eladásával foglalkozik, egyszerre két vagon mennyiségű ugyanazon árut vásárolt. Az alperes, aki nagykereskedő, ebből az ügyletből kártérítési igényt származtatott: a felperes azt a kifogást emelte, hogy az alperes tudomással birt, miként ő, a felperes a két vagon árut lánczkereskedelem czéljából vásárolta és igy e tiltott ügyletből kártéritést nem követelhet. A kir. Kúria idevonatkozóig a következő elvi kijelentést tette: «„ily üzletnél (t. i. mint a felperes üzlete, amelyben a fogyasztók részére kicsinyben árusítanak) nincs kizárva, hogy a fogyasztóknak kiárusítandó egyes áruból a kereskedő a szükséghez képest nagyobb mennyiséget tarthasson raktárán. A nagykereskedő pedig . . . nincs eltiltva attól, hogy a közvetlen fogyasztók részére árusító kereskedőnek nagyobb tételben megrendelt árut adjon el és sem törvényes rendelkezés, sem kereskedelmi szokás szerint nincs a nagykereskedő kötelezve annak kutatására, hogy detail kereskedő vevője mily okból és mily czélzattal látja jónak valamely üzleti körébe eső áruból nagyobb mennyiséget venni. Abból a körülményből tehát, hogy az üzleti összeköttetésük tartama alatt előzőleg eszközölt bevásárlásától netán eltérően a vegyészeti és hasonló áruk detail eladásával foglalkozó alperes az üzleti körébe eső timsó áruból egy; szerre két vagon mennyiségűt rendelt az alperesnél, arra, hogy az alperes tudta, miszerint azt az árut a felperes lánczkereskedelem czéljára akarja felhasználni, jogszerű következtetés nem vonható." A másik jogesetben a kir. Kúria 1920. P. IV. 2521. sz. a. megállapította: az a tény egymagában, hogy valaki telepe helyén kivül, ahol fióktelepe részére iparigazolványa nincs, köt ügyletet, ez még nem teszi azt az ügyletet tiltott lánczkereskedéssé. Pedig a tényállás szerint a telep helyén kivül ügyletét kötő kereskedő itt Budapesten kávéházban szerződött az áru eladása tekintetében. A kávéházi ügyletkötés sem tiltott lánczkereskedés egymagában véve, ezt jelenti a kir. Kúria Ítélete, ha az ügyletet legitim módon köti az arra jogosított kereskedő. Ugy vélem, meggyőztem az olvasót arról, hogy a kir. Kúria nem követ antimerkantilista gyakorlatot; de védi a legitim kereskedelem jogos érdekeit. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1920-ban. Irta: Dr. Szenté Lajos, ügyvéd. Ha végigtekintünk jogi lapjainkon, akkor — egyes kivételektől eltekintve — konstatálhatjuk, hogy a czikkirókat nem elméleti, a távolba néző nagy elvi kérdések foglalkoztatják, hanem a mindent és mindenkit lenyűgöző gyakorlati élet által folyton nagyobb erővel felvetett, a mindennapi életszükségletek körébe tartozó gyakorlati kérdések. Ezért foglalkozunk mi is folyton gyakorlati problémákkal s ezért helyezünk oly nagy súlyt legfelsőbb bíróságunk joggyakorlatának ismertetésére és bírálatára. Hogy mennyire üli meg lelkünket az élet súlya s hogy mennyire kihat ez joggyakorlatunkra is, semmi sem jellemzi jobban, mint kiváló főszerkesztőnknek, Babla Ferencznek, az Egységes birói és ügyvéd vizsgálóbizottság ezidei évnyitó ülésén mondott magasszárnyalásu elnöki beszédének következő kijelentése: „A jogállapot — hiába ringatnók magunkat illúziókban — még mindig rendezetlen. A kaleidoskopszertien napról-napra változó rendeletek tömkelegében már alig tudunk eligazodni, az egyesek önző harcza a mindennapi megélhetésért nem szűnik, sőt napról-napra fokozódik, a bellum omnium contra omnes állapotába jutottunk s ily viszonyok között az igazságszolgáltatás csaknem megoldhatatlan feladatokkal kénytelen küzdeni, birák és ügyvédek vállaira sulyosnál-sulyosabb terhek nehezednek; a mindennapi megélhetés súlyos gondjaival küzdő birák, akik előtt a birói függetlenség magasztos ideálja már csak elfoszló Fata morgana gyanánt tűnhetik fel, alig birják viselni e terheket; amihez még az is járul, hogy a jogesetek elbírálásánál lépten-nyomon a jogi és gazdasági lehetetlenülés problémája üti föl fejét s bármint Ítéljen' a bíró, akár jobbra, akár balra forduljon a koczka, a jogos kritikát az ítélkezés egyik esetben sem kerülheti el, mert csaknem lehetetlen a szembenálló jogos érdekek méltányos kiegyenlítése. Mégis kénytelenek vagyunk megküzdeni az összetorlódó nehézségekkel s a jogszolgáltatás mérlegét nem szabad kezünkből kiejteni." Ennek igazságát a magunk részéről is megállapítva, vizsgáljuk mi is legfelsőbb bíróságunk multévi döntéseit.